A szülés utáni gátsérülések, és az ebből visszamaradt hegek máig tabutémák részei. Gyógytornászként most a saját szülésélményemet veszem alapul, ezért nem fogok külön a császárhegekről írni, mert ilyennel nem rendelkezem, de az is heg, így a témakörbe ugyanúgy beletartozik.
Páter-Részeg Tünde gyógytornász, jógaoktató írása.
Miért is fontos erről beszélni?
Szinte nincs olyan szülés, ahol ne lenne valamilyen varrni való, hegesedéssel járó sérülés. Ezt pedig olyan természetesnek vesszük, mint a levegővételt, és ha az ember lánya panaszkodna, hogy hosszú idő elteltével is még érzékeny, az a válasz rá, hogy ez normális.
Ha későbbiekben pedig derék, csípő, vagy térd fájás alakulna ki, már végképp senki nem hozakodik elő az esetleges hegekkel, az esetleges menstruációs vagy emésztési problémákat meg ne is említsük.
Ezek mind kiindulhatnak egy hegből. Nézzük sorjában, hogyan.
Mi a gát?
A gát a medencefenék hüvely és végbélnyílás közötti szakasza. Szülés közben nem csak ez a kis rész, hanem a medencefenék egésze (tehát húgycső nyílás, hüvely, végbélnyílás és ezek környezete) fokozott terhelésnek van kitéve, és bárhol sérülhet, szakadhat, nem csak a gát tájékán.
A medence anatómiája is beleszól a dolgokba, mert mindenkinek kicsit más a medence alakja, formája, nagysága, ezért a gát hossza is egyénenként eltérő lehet.
Ha egy gáti szakasz hosszabb, több helye van tágulni, nyúlni, nagyobb az esély megúszni a sérüléseket. Ha a gát tájéka rövid, akkor még gátvédelemmel is nagyobb az esély a sérülésre egy hüvelyi szülés alkalmával.
Gátmetszés kontra szakadás
Mivel egy babának kell kijönnie ezen a részen, a szöveteknek nagyot kell nyúlnia. Ha nagy a baba feje, akkor nem biztos, hogy elég nagyot tudnak tágulni a szövetek, és vagy szakadnak, vagy egy metszéssel helyet csinálnak a gyereknek.
A másik probléma, hogy napjainkban a szüléstől függetlenül, nagy tabu téma a medencefenék és az azzal való foglalkozás.
Sok nő még szülés után sem tudja, hogy hol van a medencefeneke, és mi tartozik oda. Ezért ezekkel a szövetekkel, izmokkal egy életen át nem foglalkoznak, ezért szülés alatt nagy a valószínűsége annak, hogy a szövetek nem tudnak megfelelően tágulni.
A téma szakmai vita tárgya is.
A gátmetszés hívei azt mondják, hogy egy irányított, egyenes vonalú metszés jobban kontrollálható. Tény, hogy könnyebb összevarrni, de a metszés önmagában nem garantálja, hogy nem lesz szakadás bárhol a medencefenéken.
Itt talán nem is a metszés a legnagyobb probléma, inkább az, hogy már rutineljárásként mindenkinek metszeni akarnak, holott lehet, hogy az adott nő simán meg tudná szülni a babáját, mindenféle sérülés nélkül, de a protokoll miatt gazdagodik egy jó kis heggel. Azért szerencsére ebben a témában már van változás, és egyre több kórház próbálkozik a gátvédelemmel.
A gátszakadás hívei azt mondják, jobb ha a szöveteket hagyjuk, hogy ha szakadnának, annyira és olyan irányban szakadjanak, ahogy a szövetek feladják a harcot.
A gondolat e mögött az, hogy nem egy erős, ép szövetet vágunk keresztül. A szakadás a legkisebb ellenállás felé történik, szóval ott, ahol a szövet gyengébb, elvékonyodott, kevésbé jó minőségű. Így szültem én is, és inkább efelé az irány felé hajlok.
Szerintem sem mindegy, hol lesz egy heg a későbbiekben, ott, ahol amúgy minden rendben lenne, de most még az is gyengítve lett, vagy meghagyjuk azt a részt épen, és így lehetősége van ennek a szakasznak tartani, gyógyítani a többi részt. Itt persze nehezebb lesz az összevarrás, mert a szakadás ritkán alakul egy szabályos, egyenes vonal mentén.
Egy heg a teljes testre hatással van
Ami viszont biztos, hogy ha bármit, bárhol varrni kell, akkor heg marad utána. Ez lehet császármetszés is, de bármilyen műtéti heg, bárhol a testen.
A hegekről fontos tudni, hogy nem feltétlenül okoznak később problémát, de nagy százalékban igen.
Lehet, hogy kívülről nem látszik a heg, vagy nagyon szép, de belül mindenféle problémát okoz, és az is lehet, hogy kint a felszínen csúnya, miközben bent a mélyben semmit nem okoz. Szóval ha heged van, akármilyen régi, érdemes megnézetni olyan gyógytornásszal, aki ért a hegkezeléshez.
Mi a baj a hegekkel?
Leginkább az, hogy nem csak esztétikai elváltozások, hanem sok réteg mélyen vannak. A heg egy rigid szövet lesz, vagyis nem tudja rugalmasan követni a mozgásokat. A körülötte lévő szövetek próbálnak ennek utána menni és húzni azt a részt, de egy idő után nem bírják. A heg körüli szövetek is elkezdenek összetapadni, és egyre több és több szövetet húznak magukkal. Mindez persze akkor, ha a mélyben nem tudott megfelelően gyógyulni a seb.
Tényleg van olyan, hogy nem okoz semmi problémát, de ez a kevésbé valószínű.
Terapeuta tapasztalataim szerint ezek az összetapadások a mélyben egyre távolabbi részekre hatnak ki az idő előrehaladtával, ami annyit jelent, hogy mire megjelennek érzékelhető tünetek, már nehéz összekapcsolni őket a heggel.
Tipikus következményei a gát- és császárhegeknek: derékfájás, csípő fájdalom, térd problémák, fájdalmas szexuális együttlét, fájdalmas ovuláció és/ vagy menstruáció, emésztési problémák.
Volt olyan páciensem, aki 9 éve szült, és derékfájással érkezett. Kezeltük a medencefeneket, mobilizáltuk a császárheget, és elmúlt a derékfájás. Nyilván nem minden derékfájás hozható összefüggésbe egy császárheggel. Illetve itt arra is kérnék mindenkit, aki valamilyen heggel rendelkezik, hogy ne kezdjen el serényen interneten található videók alapján önkezelni, hanem keressen ehhez értő gyógytornászt, mert nagyon nem mindegy, hogy hogyan van kezelve az a heg.
Gátvédelem a gyakorlatban – nem csak szülő nőknek!
A gátvédelem szűk értelmezés szerint annyit jelent, hogy a szülés kitolási szakaszában a szülésznő (vagy dúla, vagy bárki aki a szülésben segédkezik) folyamatosan az ujjával segít elhúzni a gátat, illetve nyújtani ezt a részt, ha kell, akár a baba fejét is irányban tartja, akár lassítja a kijövetelt, ha erre van szükség.
Így kevesebb az esély arra, hogy a hirtelen nyomástól szakadjanak a szövetek.
Ebben az esetben természetesen nincs gátmetszés se, ami jól hangzik, de van az úgy, hogy a baba egészsége felülírja a dolgokat, és már nem a gátvedelem lesz a legfontosabb – és ez így van rendben. Az én szülési történetemben is erre volt példa, mert a köldökzsinór a baba nyaka köré tekeredett, ezért egy ponton túl a baba jólléte felülírta a gátvédelmet.
Az is előfordulhat, hogy felgyorsul a kitolási szakasz, és annyira gyorsan történnek az események, hogy nincs idő, vagy legalábbis nehéz a gátvédelemre megfelelően fókuszálni.
Itt csak abba érdemes belegondolni, hogy sok szülészeten nagyon siettetik a szülést, akkor is gyorsítják, ha nem kellene, így egyre kevesebb az esély a gátvédelemre. Nem szeretnék belemenni a szülésindítás kérdésébe, de az biztos, hogy valamikor szükség van az indításra.
Az én esetemben is szükség volt rá, pedig szerencsésnek mondhatom magam, mert 12 napot hagytak túlhúzni, de a magzatburok repedése után sem akart elindulni magától a folyamat. Ezért újra hangsúlyozom, hogy nem a szülés indítással van a baj, hanem azzal, hogy ha akkor is indítanak, amikor semmi sem indokolja, ezzel pedig beleszólnak egy folyamatba, ami magától is szépen végighaladhatott volna.
Nézzünk egy szemléltető példát. Ha A-ból B-be gyalogol az ember a saját tempójában, jólesően elfárad. Ha késésben van, és elkezd sietni, mire odaér, kapkodva veszi a levegőt, és az izmait is megérzi. Most pedig képzeljük el, hogy az ember bevesz egy gyorsító kapszulát, így esélye sincs lelassítani, ha elfáradt vagy az izmai elkezdenek már fájni, mert a kapszula hatása miatt már nincs megállás.
Valami ilyesmi történik az indításnál is. Az indításnak helye van a szülészetben (és még indítás mellett is megvalósulhat gátvédelem), de nem mindig.
Gátmasszázs, intimtorna, kollagén
Gyakorlatilag minden a gátvédelem témakörébe tartozik, ami arra szolgál, hogy a gát és az egész medencefenék megfelelő állapotba kerüljön a szülésre. A megfelelő állapot nem csak az erősséget jelenti. Ha túl feszes ez a terület, és nincs benne semmi rugalmasság, akkor az is baj, de ha teljesen ellazulnak a szövetek és nincs benne semmi erő, ugyanolyan rossz.
A szövetek minőségén kétféleképpen javíthatunk (és ez minden szövetre igaz):
1. Lokális, vagyis helyi masszázs
2. Az adott részhez tartozó izmok mozgatása
Plusz kollagénpótlás és megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása is segít, mert mozgathatjuk és masszírozhatjuk, ha nincs elegendő tápanyag szövetek változásához. Masszázs alatt az úgynevezett gátmasszázst értjük, erre vannak nagyon jó videók YouTube-on.
Az adott részhez tartozó izmok mozgatása gyakorlatilag az intimtorna. Nagyon fontos azonban, hogy jól végezzük a gyakorlatokat. Ezt tanár nélkül nehéz megtanulni.
Tévhit, hogy terhesség alatt nem erősíthetőek ezek az izmok, mert erősíthetőek, valamint ugyanúgy meg kell tanulni ellazítani őket. A cél az, hogy rugalmas legyen a szövet: amikor kell, erős, amikor kell, akkor ellazul.
Tény, hogy a második trimeszterben általánosan az egész testben elkezdenek lazulni a szövetek, ez a harmadik trimeszterben fokozódik, és egyre erőteljesebb lesz a szüléshez közeledve. Pont ezért fontos az erősítés, mert alapból is lazulnak a szövetek, miközben a baba nő, és egyre nagyobb nyomás nehezedik a medencefenékre. Ha pluszban még az erősítést is kiiktatjuk, akkor a végén tényleg semmi nem fog tartani, és jönnek a különböző problémák, pedig odafigyeléssel ezek az életen át kísértő fizikai nehézségek elkerülhetők.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
