Visszanézve majd nem akarom azt érezni, hogy az életem azért állt meg, mert gyermekeim voltak… Vannak gyerekeim, és velük egyszerre vannak álmaim, céljaim. Nem szűntem meg létezni csak azért, mert ők megszülettek. Szeretem őket, de közben nem vesztettem el önmagam. Szenvedéllyel és lendülettel követem az álmaim. Mert azt akarom, hogy a gyerekeim lássák, mennyire szeretem, amit csinálok, ezzel pedig arra bíztatom őket, hogy ők is kövessék az álmaikat, és csinálják azt, ami nekik örömet okoz.
Az az igazság, hogy szeretek dolgozni. Imádom, hogy grafomán vagyok, imádom, hogy saját erőből elértem, hogy itthon dolgozhassam, és azt csinálhassam, amit igazán szeretek, és imádom, hogy amikor kiégtem, mertem magamért lépni, és újra lendületbe tudtam hozni magam.
Szeretem, hogy más dolgokban is sikert érzek azon kívül, hogy nevelem a gyerekeim és anya vagyok, hogy van életem a mosógépen, konyhán, játszótéren túl.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek anya lenni, mert nagyon is szeretek. Mindig is anya akartam lenni, két gyermekkel képzeltem el az életem már fiatalon is. De ugyanígy szeretek dolgozni, ugyanígy szeretek nő lenni.
Sosem értettem azokat, akik mindenüket feláldozzák a gyereknevelés oltárán, hogy aztán, mikor a gyerekek kirepülnek, ne találják önmagukat, ne találjanak célt. Hiszem, hogy az én gyerekeim nem szenvednek hiányt semmiben azért, mert dolgozom mellettük, sőt, azt hiszem, szükségük van erre a példára, mert így látják és tudják, ha majd egyszer ők vállalnak gyermeket, nekik sem kell feladniuk az álmaikat és vágyaikat. Mert a kettő nem zárja ki egymást.
Az, hogy dolgozó anya vagyok, nagyon fontos számomra.
Nem érzem magam kimerültnek és üresnek, mert van valami, amit a magaménak nevezhetek. Nem érzem, hogy elszalad mellettem az élet, hogy kimaradok valamiből. Dolgozó anyának lenni a függetlenség érzését kelti bennem.
Nem csak anya vagyok. Nő is vagyok, akinek célja van.
Visszanézve majd nem akarom azt érezni, hogy az életem azért állt meg, mert gyermekeim voltak… Nem szűntem meg létezni csak azért, mert ők megszülettek.
Szeretem őket, de közben nem vesztettem el önmagam. Szenvedéllyel és lendülettel követem az álmaim. Mert azt akarom, hogy a gyerekeim lássák, mennyire szeretem, amit csinálok, ezzel pedig arra bíztatom őket, hogy ők is kövessék az álmaikat, és csinálják azt, ami nekik örömet okoz.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
