„Anya, hogy vécéznek a hableányok?” A kérdés teljesen váratlanul ért. Csak ültem a kanapén csendben, közben fél kézzel színeztem és koponyákat tetováltam egy mit sem sejtő unikornisra, amikor megtámadtak ezzel. De a másik gyermekem is ráérzett a kérdés súlyosságára, mert letette a színes ceruzákat és egyből csatlakozott a tudáskommandóhoz.
Törteli Eszter író, coach, önismereti tréner írása.
– De anya, mégis hogyan?
A fürtöshajú rögtönítélő bíróság hatalmas szemekkel, nyalókakalapáccsal a kézben, meredten méregetve várta a választ.
Közben hiába próbáltam úgy tenni, mint az oposszumok, vagyis halottnak tettettni magam a kanapén felborulva, égnek álló lábakkal, kilógó nyelvvel. A kérdés ott lebegett a fejem felett.
Összeszedtem minden bátorságomat, és remegő hangon feleltem.
– Nem tudom – mondtam tiszta szívből, őszintén.
– Mi az, hogy nem tudod? Te azért vagy anya, hogy mindent tudjál! – felelte az ötévesem, aki mindent latba vetett, hogy megtudja a sellők titkos altesti higiéniai szokásait.
Egyre szorult a hurok a nyakam körül.
Próbáltam visszaemlékezni biológiai és egyben haltesti altesti ismereteimre, de nem vezettek eredményre. Telefonozni nem lehet ha ott vannak, mert rám szólnak, így gondoltam rögtönzök.
– Ők nem is mennek WC-re – feleltem magabiztosan.
– De akkor mégis hogy lesz nekik kisbabájuk, ha nincs alul semmijük? És mégis akkor honnan tudják, hogy melyikük fiú és melyikük lány?
Egyre forrósodott a talaj a lábam alatt, éreztem, hogy ezt nem úszom meg válasz nélkül, a hableánytan kényes terület, egyben sok a magyarázatra váró kérdés. Nem kívántam lerombolni a mítikus lények világába vetett hitüket, mert akkor nem marad mivel zsarolni őket, hogy jók legyenek vagy nem kapnak ajit például a Mikulástól- hát hülye azért nem vagyok!
Ekkor azt tettem, amit bármelyik anyatársam tett volna a helyzetben, hogy ne érjen újabb kérdés, ennek kapcsán pedig újabb kudarc.
– Na, ki kér popcornt? – dobtam be az elterelő nagyágyút.
Az eset után két éjszakán át töprengtem amúgy a válaszokon. Aztán rájöttem, hogy nem biztos hogy jó, ha mindenre van válasz, mert akkor feleslegessé válik a hit.
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
