Ha megszakad a szülő-gyermek kötelék – mit tehetünk a tartósan kórházban ápolt gyerekek érzelmi támogatásában, a hospitalizáció ellen?

Egy közelmúltbeli törvénymódosítás megkönnyíti azon gyermekek örökbefogadhatóságát, akiket születésükkor vagy később a kórházban hagytak. Vagyis minél előbb kötődő környezetbe kerül a gyermek, az nagyban segítheti mentális és érzelmi fejlődését. Jóval gyakoribb azonban, amikor a kisgyermeket nem elhanyagolják a szülei, hanem a földrajzi távolság, vagy például hosszú kórházi kezelés teszik lehetetlenné a családnak, hogy a gyermek mellett lehessenek.

A hospitalizáció, vagyis intézményben bekövetkező elszigetelődés mentális és érzelmi következményeinek megelőzése kulcsfontosságú – erre nyújt speciális programot a Nevetnikék Alapítvány, mely évente körülbelül 1000 gyermek ellátásában vesz részt két város kórházaiban.

Júliustól hatályos a törvénymódosítás, miszerint az inkubátorokban hagyott csecsemőkre vonatkozó rövidebb örökbefogadási időt kiterjesztik az újszülött osztályon hagyott gyermekekre is. Akiket 6 héten belül nem keresnek a hozzátartozói, az örökbeadhatóvá válik.

Jóval többen vannak azonban azok a gyerekek, akiket nem elhanyagolnak és akikről nem lemondanak, hanem a körülmények kényszere miatt nem tudnak mellettük lenni a szülők.

Mi a hospitalizáció? – Egy helyzet, amikor nem a sírás a legrosszabb

A hospitalizáció folyamata akkor indul el, ha a gyermek huzamos ideig nélkülözi szülője gondoskodását, otthonától távol, az egyedüllét nyomán pedig elhagyatottság-érzést él át, amiből aztán elszigetelődés alakulhat ki.

Ez negatívan befolyásolja az érzelmi, kognitív fejlődést, a szociális készségeket. Egy súlyosan hospitalizálódott gyermek visszahúzódhat, apátiát mutat, nem kommunikál, úgy tűnik, mintha nem lennének érzelmi szükségletei.

A hospitalizációs ártalmak rengeteg kisgyermeket érinthetnek. Nem csak a pár hetes csecsemőt, de

a néhány éves gyermeket szintén megviseli, ha hosszú időre elszakad az elsődleges kötődési személytől, az édesanyától, és nincs más, akitől megkapja a folyamatos törődést, amire szüksége van.

Minél korábbi életszakaszban élik meg a kórházi egyedüllétet a gyerekek, annál komolyabb károsodást szenvedhetnek el, de a hospitalizáció leginkább az újszülöttkorútól a 6-8 éves korú gyerekeket érinti.

– Amikor a gyermek szülő nélkül hosszabban tartózkodik kórházban, elindulhat nála egyfajta hospitalizáció. A gyermek első reakciója, hogy sír, de ilyenkor még benne van a hit és remény, hogy környezete reagálni fog erre – ismerteti a tapasztalatait Kőműves Glória, a Nevetnikék Alapítvány vezetője.

– Ahogy azonban múlik az idő, romolhat a helyzet. A nővérek nagyon túlterheltek, hiszen az ő feladatuk az etetés, pelenkázás, gyógyszerezés, így nem mindig jutnak oda, hogy a gyerekek ágya mellett üljenek és vigasztalják őket. Amikor a gyerekek elkezdik megtanulni, hogy hiába sírnak, úgysem jön be senki, megszakad a sírás és apátiába fordulnak, elkezdenek távolodni a környezetüktől. Ez pedig a legrosszabb út, ami várhat rájuk:

a hospitalizáció egyfajta önvédelmi mechanizmus, ami aztán kötődési zavarokat vagy akár személyiségzavarokat is okozhat.

Mikor nem látogatják a szülők a gyerekeket?

A gyerek nem látogatásának hátterében leggyakrabban nem az elhanyagolás, hanem egyéb okok játszanak szerepet. A régiós kórházközpontok fogadják a súlyosabb, komplikáltabb esetű betegeket, akiket a kisebb városi vagy megyei kórházak nem tudnak ellátni.

Vagyis sokszor azért nincsenek a szülők a gyerekük mellett, mert nagyon nehéz megoldani a mindennapi hosszú utazást.

Ha kezdetben meg is teszi a szülő, nem tudja ezt mindennap kivitelezni heteken vagy hónapokon keresztül, különösen munka mellett. Ha van otthon testvér, őt is el kell látnia. Minél hosszabb ideig van bent a gyermek a kórházban, annál ritkábbak a látogatások.

A Nevetnikék a gyermeket és a szülőt is segíti

A Nevetnikék a kórházi gyermekosztályokon olyan önkéntes programot működtet, amely személyre szabott és rendszeres figyelmet ad azoknak a gyerekeknek, akiket veszélyeztet a hospitalizáció.

Önkénteseik szigorú alkalmassági vizsgálat és több hónapos képzés után kezdhetik el látogatni a kórházban ápolt gyermekeket, és komplex program alkalmazásával igyekeznek enyhíteni az elszigetelődést.

Jelenleg 60 felkészített önkéntesük van, tízen vesznek részt éppen a képzési rendszerben. Körülbelül 1000 gyermekkel foglalkoznak éves szinten két városban, Pécsett és Kaposváron.

– Az önkéntesek egymással is kommunikálnak, sőt, minden fokozottabb törődést igénylő gyermek kap egy önkéntest, aki csak hozzá jár be. Így kialakul a gyermek és az önkéntes között egy szorosabb kötődés, és ők azok, akik tudják akár fejleszteni is a gyereket, mert a hospitalizációnál fontos, hogy nemcsak érzelmi veszteséget élnek meg a gyerekek, de kimutathatóan a kognitív és a mozgási fejlődésük is lelassul, vagy visszaesik – mondja el Kőműves Glória.

– A Nevetnikéknél most három vagy négy olyan gyerek van a „pótmami-programban”, akit legalább fél vagy egy éve nem látogatnak. Az önkénteseink jelzései alapján 20-30 gyerekre jut átlagosan egy, akit nem, vagy nagyon ritkán látogatnak.

A Nevetnikék Alapítvány programja működtetéséhez jelenleg is önkénteseket toboroz az NN Biztosító támogatásával.

– A mindannyiunkat foglalkoztató problémák közül az egészségünk védelme, illetve visszaszerzése a legfontosabb, legyen szó fizikai vagy mentális egészségről. Az NN Biztosítónál ezért az egészséget helyeztük nem csak a termékfejlesztéseink fókuszába, de a társadalmat segítő programunkban is ezért igyekszünk tenni.

Ennek szellemében igyekszünk segíteni az alapítvány munkáját és a hospitalizációval küzdő gyermekek mindennapjait – mondta Holló Bence, az NN Biztosító elnök-vezérigazgatója.

Kiemelt képen: Kőműves Glória / Fotó: Csortos Szabolcs