Akit abúzus ér, egy életre traumatizálódik. Idővel enyhül a fájdalom, mélyebbre kerül az emlék, szakember segíthet a feldolgozásban, de a tapasztalattal a bizalomvesztés is megtörténik visszavonhatatlanul. Ezt a traumát tovább mélyíti, amikor a hatóságok segítségnyújtás helyett elárulják, kiszolgáltatottá teszik, cserbenhagyják az áldozatot.
A következő történetekben olyan nők számolnak be a gyámhatóságnál tapasztalt durva visszaélésekről, akik bántalmazó kapcsolatból menekültek, és vagy maguk fordultak a gyámhatósághoz segítségért, vagy a bántalmazó tipikus módon eszközként használta a hatóságot, és mindenféle koholt vádakkal az anyára uszította. A végeredmény azonban mindkét esetben sokszor ugyanaz:
a bántalmazott nők hivatali visszaélés, szakszerűtlen eljárás, törvényszegések további áldozatai lettek ott, ahol segítséget és támogatást kellett volna kapniuk.
Ilona története
– Az apja évekig nem érdeklődött a gyerek után. Aztán megtudtam, hogy egyszer csak elment a gyámhatósághoz, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy bármikor elviheti a gyermeket. Én is elmentem a gyámhatósághoz, hogy megkérdezzem, hogy mi a teendő ilyen esetben, de támogatás és segítség helyett egyből támadás ért – meséli Ilona.
Az ügyintéző szóban megfenyegetett, hogy megbírságol, hogy eddig nem biztosítottam a kapcsolattartást. Akkor tájékoztattam, hogy nem én nem biztosítottam, hanem az apa nem teljesítette a kapcsolattartási kötelezettségét. Ekkor már azért akart felelősségre vonni, hogy ezt miért nem jelentettem be. Tájékoztattam, hogy a családsegítővel folyamatosan kapcsolatban voltam, és ő erről nem tájékoztatott 5 év alatt, hogy erről bejelentést kellett volna tennem a hatóságnál.
Erre végül nem tudott mit mondani az ügyintéző, mert nyilván ők mulasztottak. Amikor azzal kapcsolatban megkérdeztem az ügyintézőt, hogy az apát szándékában áll-e szankcionálni emiatt, az volt a válasz, hogy „az már régen volt”.
Akkor beadtam a hatóság felé egy bejelentést a kapcsolattartások elmaradásáról, mivel már tudtam róla, hogy egyáltalán ezt kell csinálni, azonban ennek semmilyen következménye nem lett. Mikor felkerestem a gyámhatóságot, hogy hol tart az ügy, azt mondták, hogy a másodfokon van, azonban a másodfokon sem volt, amikor ott kerestem. Amikor ezt az ügyintézőnek jeleztem, az volt a flegma válasza, hogy keressem meg én a papírokat.
Mégis hogyan keresgélnék én a hivatalban?
Később kiderült, hogy az ügyintéző privát beszélgetést folytatott az apával, ahol megbeszélték, hogy mi legyen ezzel az üggyel. Végül eltusolták.
Aztán az apa is indított eljárást a gyámhatóságon a kapcsolattartás elmaradása miatt, miután a gyermek nem akart vele menni mindenféle bevezetés nélkül ennyi év után. Ez az eljárás persze már szabályszerűen elindult. Ekkor ismét bementem a hatósághoz, kértem iratbetekintést, hogy tudjam, egyáltalán miről van szó, azonban erre nem voltak hajlandóak, nem mutatták meg a beadványt, amit kötelességük lett volna. Inkább lezárták az ügyet, arra hivatkozva mégis, hogy az apa nem tartotta be a kapcsolattartást.
Elég furcsa, hogyan működhet ennyi szabálytalansággal egy hatóság. A történtekből arra tudok csak következtetni, hogy át akartak verni, de amikor nem hagytam magam, inkább visszakoztak.
Klári története:
– Kapcsolattartási problémák miatt a gyámhatóság újraszabályozta a kapcsolattartást, még igazságügyi szakértőt is bevontak. Azonban meglátásom szerint a másodfok rosszul hozta meg a határozatot, mivel nem volt elég fokozatos a kapcsolattartás újraindítása – meséli Klári.
Az én beadványomat el sem fogadták, csak azt vették figyelembe, amit az apa adott be ezzel kapcsolatban. Ezért az ügyet továbbvittem a munkaügyi bíróságra, hogy megfelelő döntés születhessen a gyermek érdekében. Amikor ez a gyámhatóság tudomására jutott, hogy bepereltem őket, bosszúból védelembevételi eljárást indítottak ellenem, illetve szándékosan határidőn túl adta be a gyámhatóság a bíróságra a papírokat.
Közben tárgyalást tartottak a védelembevétel ügyében, melyre a jegyzőkönyv csak később készült el arra hivatkozva, hogy szószerinti jegyzőkönyv lesz, azonban ezt sem láttam soha, nem tudom, végül mit írtak bele. De a tárgyaláson rá akartak kényszeríteni, hogy vállaljam a fizetős fejlesztést a gyermeknek, amit nem állt módomban. Végül lezárták az eljárást, nem lett védelembevétel, és a papírokat is eltüntették.
Anna története:
– A férjem már rengeteg eljárást indított ellenem bosszúból. Folyamatosan a gyámhatóság ellenőrzése alatt álltunk, ami leginkább egy átvilágításhoz hasonlított méltatlan bánásmóddal, hiába derült ki újra és újra, hogy valótlan dolgokat jelentett be.
Egy alkalommal bejelentés nélkül jelent meg a gyámhatóság családlátogatásra, s éppen nem tartózkodtunk otthon, mivel nem is tudtam róla. Az ügyintéző ordított velem a telefonba, hogy miért nem vagyunk ott – mondja Anna.
A gyermeket sem kímélték, családlátogatás alkalmával rászóltak, hogy rendetlen a szobája, mindenre megjegyzést tettek, személyeskedtek, pedig egy teljesen átlagos háztartásunk van, és egy gyerekszobában sosincs patika rend, mivel használja. Végül a hivatalos papírra egészen mást írtak le, mint a valóság.
Ágota története
– A gyerekátadások borzalmasak voltak az exem agresszív viselkedése miatt, nem akartam, hogy a gyereknek ezt újra és újra át kelljen élnie, meg nekem sem. A rendőrség szerint nem kaphattunk távoltartást, mert van közös gyerek, és az apának joga van vele találkozni. Ezért elmentem gyámhatósághoz, hogy mit lehet tenni ilyen esetben.
A gyámhatóság széttette a kezét, és annyi volt a válasza, hogy az apának jogai vannak. Elmentem a családvédőhöz is, hogy segítsen, ugyanezt a választ kaptam. Tehát nekünk tűrnünk kell az ő zaklatásait és agresszív megnyilvánulásait minden hatóság szerint, mert neki jogai vannak. Senki nem segített – meséli Ágota.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
