A női közösségek ünnepe – Átadták a 10. Terézanyu pályázat díjait

A 10., a női közösségek erejét ünneplő Terézanyu pályázat idei 4 kategóriájában- Kisgyerekes lét, Női közösségek, Most én jövök!, Csajok a pult mögött, – összesen 400 pályamű érkezett. Idén érkezett a legtöbb írás, és a pályázat történetében a legtöbb díjat is most osztották ki. 

A pályázat és a klub 2010-ben jött létre, azóta több ezren írták meg saját történetüket, számos díjazott kapott ihletet és bátorságot ahhoz, hogy rendszeresen publikáljon, sőt, elinduljon írói pályáján: Bibók Bea, Fiala Borcsa, Murinai Angéla, Mészöly Ágnes, Kalapos Éva Veronika, Várfalvy Emőke, Pápai Ildikó, Tóth–Zsiga Borbála és a 2023-ban tragikusan fiatalon elhunyt R. Kelényi Angelika karrierje is innen indult, mikor 2013-ban fődíjat nyert.

19 szerző közel 150 kötetéhez van köze a Terézanyu pályázatnak és a közel 20 éve, az Állítsátok meg Terézanyut c. regény megjelenése óta működő klubnak.

A több mint 10 éve működő Terézanyu pályázatra 2010 óta több ezer bátor, sőt merész, felemelő, felkavaró írás, vallomás érkezett az ország minden tájáról, minden korosztályából- a tíz év anyaga hűen tükrözi azt, hogyan élnek hazánkban a nők. 

Az idei 400 beérkező pályázat gondos és lelkes előválogatását is a Terézanyu Klub háttércsapata, eddigi díjazottjai végezték el.

Az idei év a női közösség, a sisterhood megtartó erejének is ünnepe egyben. A sisterhood erejét képviseli az a több ezer pályázó, akik az elmúlt egy évtizedben barátokra, kollégákra, társaságra találtak.

Az összefogást képviseli a zsűri is, hiszen a legnagyobb női lapok és portálok vezetői foglalnak benne helyet, dacára annak, hogy riválisok. A zsűri élén Rácz Zsuzsa, a pályázat létrehozója, az idén 75 éves Nők Lapja képviseletében Akovács Éva főszerkesztő, a wmn.hu vezető szerkesztője Fiala Borcsa, és a noivalto.hu alapító főszerkesztője, Békéssy Olga. Őket támogatja a pályázat főszponzora, az Eisberg Hungary Kft. cégvezetője, Gazsi Zoltán, aki idén lett elsőkönyves.

A 10. jubileumi Terézanyu pályázatra a legtöbb mű a Kisgyerekes lét kategóriában érkezett, a közösség vezetője, Rácz Zsuzsa író tavalyi tabutörő bestsellere, a Terézanyu folytatása, a Kovácsné kivan ihletésére, ahogyan a regény is, a pályaművek is a kisgyerekes lét szinte minden, gyakran láthatatlan aspektusát megmutatják:

a teljes és visszafordíthatatlan változást, amire senki nem tud felkészülni, a kisgyerekes léttel járó napi káosztól a családi munkamegosztás egyenlőtlenségein át a nők testi-lelki, gyakran szégyellt, vagy titkolt változásáig és természetesen a párkapcsolatok, házasságok radikális változásáig. 

Tabuk, amelyekről nem lehet eleget beszélni: pedig életbevágó lenne, hogy a szülővé válás rögös útján a terheket egyenlően osszák meg nők és férfiak, ne menjen rá a kapcsolat a gyerekvállalásra, ahogyan azt a statisztikák egyértelműen jelzik, mégsem beszélünk erről nyíltan.

KISGYEREKES LÉT KATEGÓRIA

A kisgyerekes lét kategória fődíjasa a bácsalmási, 46 éves Ágoston Andrea, elképzelhetetlenül nehéz gyerekkort követően építette fel a saját életét. Gyermek volt maga is, amikor már a húga életét kellett óvnia, és mellette áll azóta is. Ikerlányokat nevelnek férjével, saját sorsa örökletes terhével tudatosan küzd nap mint nap, írása ennek hű tükre. (Korábbi Terézanyu díjas pályázata ebben a témában itt olvasható.)

“Nem tudom, mennyi idő telik így el, de már bizseregnek a lábaim, ahogy az ágya mellett guggolok dúdolgatva. Az érintésem okozta rémület alábbhagy benne. Az ajka, a mindig lefelé biggyedő, reszkető kis vonal egyenessé válik. Tenyeremben érzem ütemes, nyugodt szívverését. Így alszik el, talán életében először biztonságban.”

Ágoston Andrea az Eisberg közösségeknek felajánlott 250 ezer forintos díját a Korábban Érkeztem Alapítványnak szánja. A fődíjas lányaival és férjével a Danubius Hotels támogatásának köszönhetően négy gondtalan napot tölthet el all inclusive ellátással, a szálloda gyerekfoglalkoztatóval is megáldott bükfürdői szállodájában. 

A kategória 2. helyezettje a budapesti, könyvesboltban dolgozó kétgyermekes apuka, Pitner Bálint. Bátor írásával elképzelhetetlen tabut tört meg: hogyan változtatta meg őt fia születése és mi változott benne akkor, amikor kiderült: nem ő a gyermeke biológiai apja.

„Rengeteg kérdés merül fel, hogyan és mit lehet mondani a gyereknek. Engem szólít apának, de mit is jelent ez, amikor én meginogtam az apai minőségemben? Neki két apukája van. Ezt szerettem volna, ha mindenképp tudja. Ha felnő és később szembesül a valósággal, trauma.” 

Bálint a WMN ajándékutalványát és megjelenési lehetőséget is kap.

A 3. helyezett, a szegedi Bernát Bianka írásában az örökbefogadás folyamatáról ír, keresetlenül ábrázolva a káoszt, amely két kicsi, de már nem újszülött gyermek várva várt érkezésével jár. 

„Nagyon szerettem a régi életünket, a szabadsággal, a csenddel, a sorozatokkal. Aztán megjött Ők. A 2,5 éves Jancsi, és a 3,5 éves Juliska megérkezett az életünkbe, és azzal elkezdődött az én anyává válásom folyamata, amit szívesen hasonlítanék egy tündérkeresztanyás varázspálcás suhintós akcióhoz, de nem… ez inkább olyan, mint egy hernyó lepkévé alakulása, lassú, nehéz, időnként fájdalmas, de magában hordozza a csodálatos végeredményt.” 

A Nők Lapja megjelenést biztosít számára és egyéves előfizetést.

A közönségszavazás fődíját és az Egyenlítő Alapítvány különdíját kapja a 39 éves, szegedi Hajnal Edina, aki a gyermeke születését követő időszak öröméről, kínjairól és kínkeservvel elmondható érzéseiről ír tabutörően:

„Egy lopott percben olvastam, hogy a gyerekágyas időszakban nagy esély van arra, hogy az anya többször haragudjon a férjére, mint előtte. Elgondolkodom ezen, és be kell lássam: van benne valami. Ha a szívemre teszem a kezem, azonnal tudom, hogy mi az. Utálom, hogy a férjem megteheti, hogy aludhat, ehet, ihat, dolgozhat ugyanúgy, mint a kisbabánk érkezése előtt. Haragszom a privilégiumaira. Ő megtarthatta mindet, én meg már a terhességem alatt szép lassan elveszítettem az összeset.” 

MOST ÉN JÖVÖK! KATEGÓRIA

A második legnépszerűbb, legtöbb szerzőt vonzó idei kategória a főtámogató Eisberg által ihletett Most én jövök!, amelyben a saját magunkkal szembeni felelősségünk történetei olvashatóak. Kit, mi ébresztett rá arra, hogy egyetlen élete van?

Nőként hajlamosak vagyunk igényeinket, álmainkat alárendelni a szeretteinknek, a hivatásunknak, de Gazsi Zoltán cégvezető, a kategória megálmodója szerint életbevágó, hogy a saját életünkért ne csupán vészhelyzet hatására kezdjünk el felelősséget vállalni.

A kategória fődíjasa, a budapesti, 36 éves Csepely Tímea a bántalmazó házasságból való, rendkívüli erőt követelő menekülésének történetét osztja meg, és azt, honnan, miből merítette szupererejét, amely máig kitart.

„Már elviselhetetlen a szívdobogás és a torkomat szorító magány. Megmondtam, hogy elválok, de azóta olyan félelmetes lett. Nem szól hozzám, de e-maileket ír a közös nappalinkból, ami olyan, mintha egy hódító nép betört volna a birodalmamba, és megváltoztatná a mindennapi életritmusomat. Elmegyek futni este, hogy egyedül legyek, kapjak levegőt, mert a nappaliban már olyan kevés van.”

Csepely Tímea egyéni díját, a Book24 50 ezer forint értékű könyvutalványát kapja, ő maga pedig az Eisberg közösségeknek felajánlott 250 ezer forintos díját az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványnak szánja.

 A kategória 2. helyezettje a WMN különdíját kapja. A kecskeméti, 39 éves Csernák Krisztina felemelő története arról szól, hogyan maradt magára két kisgyerekkel férje váratlan halálát követően, és hogyan állt talpra.

„Pár nappal később ott ülök az első személyközpontú csoporton. Tökéletesen elrendezett kör, zavarban lévő kedves ismeretlenek. Mindenki pszichológus. 

– Most én jövök? – A szám, mintha magától beszélne, viselkedésem feszes kontrollja elillan. – Kriszti vagyok, rákos a férjem, és hamarosan meg fog halni. Két kisgyermekem van – fojtogat a sírás, de csak azért is végigmondom narratívámat. 

A kedves ismeretlenekkel ebben a pillanatban válunk évekre egymás szövetségeseivé.” 

A kategória 3. helyezettje, a Női Váltó különdíjasa a budapesti, 50 éves Sós Dóra Eszter, aki bátor döntését követően képes megélni azt, ami mindenkinek járna – pláne 2 gyerek felnevelése után – egy hosszabb szünetet a napi darálóból:

„Mire vágyik egy egyszerű nő? Elmegy mammográfiára és komplett vérképre. Főz a családnak hétköznap is. Egy szó: nutellás croissant (kettő). Meditálok. Félórás gerincgyakorlatot végzek a YouTube-ról. Felpucolom ecettel a tengerimalac-pisit a parkettáról. Kávét iszom húsz éve nem látott emberekkel. Terápiára járok. És mindent én, magamért, és ez elképesztően új, furcsa és nagyszerű érzés.”

A budapesti, 50 éves Riederné Fonyó Barbara, a közönségszavazás fődíjasa arról ír roppant érzékletesen, hogy miért és hogyan NEM kattant meg a pandémiában öt gyermekkel és egy férjjel összezárva, viszont hogyan kattant rá valamire, ami mára a szenvedélyévé vált.

„Most is írok. A járvány alatt. De érzem, hogy ez már nem elég. Pedig már naponta írok, amit korábban sose tettem. De hiába élesek a betűk, hiába feketéllnek a fehér háttéren, hiába tűnnek kereknek a történetek, én valahol nagyon messze vagyok. Önmagamtól. Pedig most kéne csak az erő, a felszínen maradni, összerántani a családot, messzire űzni a káoszt, új rendszert kialakítani, visszanyerni az egyensúlyt, hogy menjen, hogy legyen, hogy megmaradjon. A család. A gyerekek. Mi.”

CSAJOK A PULT MÖGÖTT KATEGÓRIA

Az idei pályázat újszülött kategóriája a Tescónak köszönhető, első alkalommal hirdették meg közösen a Csajok a pult mögött kategóriát.

A kiskereskedelemben, a boltokban szolgálatot teljesítő több százezer, nap mint nap értünk dolgozó, és a pandémiában is helyt állt nők teljesítménye előtt kívánnak tisztelegni.

A kategória fődíjasa Mile Judit, egy gyerekkori álom megvalósításáról és egy életre szóló barátságról mesél:

„Már gyerekkoromban tudtam, ha felnövök, boltos leszek” – és a hivatásával együtt megtalált életreszóló barátságról. A frissen száradt ruhákat vasalva, hajtogatva arról ábrándoztam, hogy egy ruházati bolt pultja mögött kínálom eladásra képzelt vevőimnek az illatos ruhaneműket. Ezt szerettem legjobban játszani. Rendszeres iskola utáni programom a vacsora vásárlása volt. Minden bevásárlólistám ugyanúgy kezdődött, 5 sör, 1 szofi, kenyér meg virsli vagy parizer. A boltban, ahova vásárolni jártam, kedves, mosolygós nők sürögtek a pult mögött. Alaposan megfigyeltem őket, míg sorban álltam. Miután beadtam a kereskedelmi iskolába a jelentkezésem, már alig vártam, hogy egy női közösségbe kerüljek. Apámmal és két fiútestvéremmel együtt három férfi alkotta a családomat. Vágytam rá, hogy csajok között legyek.”

Mile Judit a Tesco közösségeknek felajánlott 250 ezer forintos díját az Autizmus a családban Debrecen Egyesületnek ajánlotta fel.

A 2. helyezett Spenger Kincső fergeteges stílusban a somogybabodi Kisbolt és Nagybolt mozgalmas életének, és egyben saját gyermekkorának legendás karaktereit örökíti meg írásában: Éva nénit, Jutka nénit és Ibolyát.

„Emlékszem egy nyári szombat délelőttre, amikor rajtam volt a boltos sor, és a listámat szorongatva igyekeztem mindent összeszedni. Szombaton csak délig volt nyitva a Nagy Bolt, úgyhogy elég sokan voltunk. Rusznák Gyuszi és felesége, Ildi a csemegepultnál álltak. Gyuszi a nagy melegre és a szabadnapra való tekintettel már bekaphatott pár pálinka-sör menüt, gyanítom, hogy Ildi eleve a szemben lévő kocsmában vadászta le, mert amúgy nem volt egy boltba járós fajta a Gyuszi.”

A kategória 3. helyezettje kivételesen férfi, Boros Tamás, akinek a „vérében van” a kisbolt szeretete. Arról ír, hogyan vált a helyi közösség intézményévé az 1141-es számú kisbolt:

„Szerették a Tamás boltját a városrész lakói. Mindent megszerzett, ami akkor még a lehetetlen kategóriájába tartozott. Néha volt narancs, ritkábban banán is. Volt habpatron és Marlboro, időnként Pick szalámi és üveges Nescafé. Majdnem minden vevőt ismertünk. Reggel „szendvicset” gyártottunk szakmányban, ami egy szelet párizsi volt a félbevágott zsömlében, mert a szomszédos általános iskola minden diákja nálunk akarta szendvicsre váltani az összes zsebpénzét. Hattól tizenegyig nem lehetett kimozdulni a pult mögül, folyamatos volt a népáradat.” 

A közönségszavazás abszolút fődíját a legtöbb szavazattal Madarász Szilvia nyerte. Arról ír, hogy egy súlyos, sorsfordító diagnózis után hogyan állt talpra, és hogyan támogatják a talpon maradásban kolléganői. Sclerosis multiplexszel az élet munkahelyen – avagy senki nem tud úgy elesni, mint én címmel. 

„2021 májusa. Kívülről látom magamat. Mintha kiléptem volna a testemből. Mai napig beleborzongok. Hallod a neved, te következel, az orvos szól. Mennél, de nem tudsz, másokra vagy utalva. És betolnak. Vizsgálnak, sürgősségi MR. Majd pár óra, és kimondták az ítéletet felettem: SCLEROSIS MULTIPLEX. Fú, hallottam ezt már valahol. Hol is? Ja, egyik ismerősömnél merült fel ez. Azt hiszem, valami idegrendszeri gond. Ja, hogy neki mondták, tényleg, hogy fogadja el, hogy innentől ágyhoz kötve éli az életét.

Az élet adott egy új esélyt. Meglassulva, de élvezve. Megadta nekem azt a hihetetlen különleges lehetőséget, hogy olyan helyen dolgozhatok, ami életem álma. Településünk önkormányzatára kerültem.” 

A NŐI KÖZÖSSÉGEK EREJE

A jubileumi pályázat névadó kategóriájában – a női közösségek ereje – több tucat közösséget bemutató, és még több erőt adó, sőt életet mentő, sorsfordító női barátság történetét írták meg a pályázók.

Az egyik legszebb, legfelkavaróbb és egyben példaértékű történetéért a pályázat egyik támogatója, a B. Braun Magyarország Sisterhood díjat adott át a budapesti Balla Krisztinának a Fehér Gyász című írásért.

„A szokásos hajnali négyes kelés. Megyek szoptatni. Lilit gyorsan mellre teszem, és kezembe veszem a telefonom. A képernyőn rögtön látom is Lilla nevét, mosolyogva nyitom meg az üzenetet: „Sajnos ma már nem érzékeltem mozgást, és a kórházban az orvosok már nem találtak semmi életre utaló jelet. Az oxitocin után gyorsan megszületett Janka. Elbúcsúztunk tőle.” 

A zsűri fődíját és Rácz Zsuzsa író különdíját a budapesti, 34 éves Héda Veronika kapta, aki a kisgyerekes lét anyát-apát próbáló időszakában egy különleges közösségben lelt életmentő támogatásra.

„Falak omlanak le bennem, a romokból kúszónövény burjánzik és kapaszkodik mindenbe, ami körülvesz: a ropimorzsákba, a babzsákba, a gitár hangjaiba. Mintha a saját nappalimban ülnék, csak itt jobb, mert nem egyedül küzdök benne az összekuszálódott gondolataimmal. Itt egy nagy, közös, színes gubanc van, amiben elfér az én összegabalyodott világom is; együtt bogozzuk ki az egészet, és szövünk belőle erős, mindannyiunkat megtartó hálót.”

Héda Veronika az Eisberg Hungary által felajánlott 250 ezres támogatás összegét az Anyahajó Egyesületnek ajánlja fel, amelynek alapítója, Kustár Blanka szintén írt a pályázatra. 

A zsűri a második díjat, és egyben a WMN különdíját a 62 éves, budapesti Pudics Zsuzsannának ítélte oda, aki így kezdi írását:

„A mi családunkban a nőknek mindent bírniuk kell. Ez a női transzgenerációs üzenetünk.”

Zsuzsanna azonban édesanyja betegsége kapcsán a női közösségétől tanulja meg, hogy lehet másképp:

„Gyerekkoromban soha nem láttam anyámat pihenni. Ugyanolyan precizitással törölte a port a polcokról, mosta a padlót, rakta át a vizes ruhát a mosógépből a centrifugába, mint ahogyan tisztította a zöldséget a gulyásleveshez. Ha leült velünk tévét nézni, maga elé húzta a kis dohányzóasztalt, ráterített egy vastag törülközőt, arra pedig egy lepedőt, és azon vasalta a ruháinkat. Életének minden pillanatát hasznosan kellett töltenie.”

A zsűri harmadik díját és a Női Váltó különdíját a 40 éves, Budapesten élő Párkányi Kornélia kapta, aki – ahogyan mondani szoktuk, amikor nem merjük/akarjuk használni az autista jelzőt – egy különleges gyermeket nevel, és egy nagyon különleges szövetségben lelt társakra, az Autimamikra.

„A teremben vegyesen ültek anyák és apák. Az arcukról pontosan leolvashattam minden esetben, mennyire törte már meg a kapcsolatukat a gyermekük vagy gyermekeik diagnózisa. Aztán ott voltunk mi hárman, a szingli anyák. Akik mellett nem állt már se morcos, se vidám partner, vagy mert belefáradtak az autizmus megpróbáltatásaiba, vagy mert bele sem akartak kezdeni, esetleg találtak új, problémamentes versenyzőt.” 

A kategória közönségszavazását és egyben Bódi Judit, Hajdúnánás új, első női polgármesterének különdíját a budapesti, 36 éves Muzslai-Bízik Hanna nyerte. Hanna olyan taburól írt, amely bár nagyon sok nőt érint, egyben rém nehéz róla beszélni: például arról, hogyan gyötri meg nem csupán a nők testét-lelkét a gyakran beláthatatlan küzdelem a vágyott gyermekért, hanem hogyan terheli meg a barátságokat is.

„Veszteségem fájdalma még a legszorosabb barátnői kötelékemet is majdnem bedarálta. Az infertilitás és az abból adódó selejtességérzés majdnem képes volt arra, hogy végleg elszakítson attól a három nőtől, akikkel kiskamasz korom óta – immár huszonnégy éve – közös az utunk. Náluk ugyanis születtek nászutas bébik, nekem meg még tizennégy év házasság alatt sem sikerült utódot prezentálnom. Micsoda végletes sorsok egy szeretetkapcsolaton belül! Hogyan lehetséges ezt közös nevezőre hozni?”

A díjak átadása után a zsűri tagjai bejelentették, hogy Sisterhood szövetséget hoznak létre. 2025-ben négy nagy, nőket érintő tabutémát dolgoznak fel és hoznak nyilvánosságra egy időben. Az akció a wmn.hu 10. születésnapján, nőnapon indul és december 13-án, a házimunka detox-nap megrendezésével zárul.  

A díjátadón emellett 10 írónő – Herner Dorka, Fekete Judit, Fiala Borcsa, Fodor Marcsi, Kalapos Éva Veronika, Mészöly Ágnes, Trogmayer Éva, Vass Virág, Várfalvy Emőke – Rácz Zsuzsa vezetésével megalapította az Alkotók Szövetségét is annak érdekében, hogy egymást hatékonyan tudják támogatni az alkotásban, a személyes márkaépítésben. Minden alkotótársat szeretettel várnak.

A jubileum Terézanyu díj és díjátadó nem jött volna létre a támogatók segítsége nélkül. Ezek az Eisberg Hungary Kft., a Danubius Hotels, a B. Braun Magyarország és a Tesco Hungary.  

A díjazottak írásai itt érhetőek el.

Fotók: Bulla Bea