Milyen csodálatos időszak is a gyermekágy, gondoljuk. Végre vége a terhességgel járó nehézségeknek, végre visszakapjuk a testünket, ráadásul kezünkben tarthatjuk a kisbabánkat, akire olyan sokat vártunk. Hát lehetne ennél idillibb dolgot elképzelni? Aztán bumm, arcba vág a valóság.
Páter-Részeg Tünde gyógytornász, jógaoktató írása.
Az első hat hét – maga a gyermekágy
A nyugati kultúrákban általában a szülést követő 6 hetet határozzák meg gyermekágyi időszakként. Átlag ennyi időre van szüksége a női testnek, hogy visszaálljon a terhesség előtti állapotba.
Az úgynevezett 6 hetes nőgyógyászati kontroll is a szülés utáni 6-8. hétben esedékes. Ez idő alatt jó esetben visszahúzódik a méh az eredeti méretére, elmúlik a gyermekágyi vérzés, vagyis a méhlepény leválása után hátramaradt seb begyógyul.
Ez már önmagában egy hatalmas teljesítmény a testünktől. Természetesen ezt a 6 hetet is komolyan kell venni, és úgy segíteni a gyógyulást. Persze ez nehezített pálya, mert ott van egy újszülött, akit el kell látni, és adott esetben egy vagy több nagyobb gyerek is. A lényeg, hogy a lehetőségekhez képest mindent meg kell tenni, mert ez a pár hét nem csak rövid távon kulcsfontosságú, hanem például a menopauza ideje alatti változásokat is megalapozza.
Hogyan hat a gyermekágyi jóllét a menopauzára?
Mivel a változókor alatt is egy jelentős hormonbombát kapunk, nem mindegy, ez milyen állapotban ér minket. Előfordulhat, hogy a gyermekágyi időszakot megússzuk például inkontinencia nélkül, de mivel túlhajtottuk magunkat a szülés utáni időszakban, a menopauza alatti hormonlöketre már nem tudnak máshogy reagálni a tartóizmok és szalagok, minthogy feladják a harcot.
Hogyan segítsük a testünket gyermekágy alatt?
Azt szokták mondani, hogy a 6 hetet 2 hét ágyban fekvésre, 2 hét kanapén ülésre és 2 hét lakásban járkálásra érdemes felosztani. Ez egy általános ajánlás, ami persze egyénenként eltérő lehet.
Ami viszont mindenképp betartandó, az a sok fekvés, mert ez fogja segíteni a szerveket a visszahúzódásban, visszarendeződésben. Még fontosabb, hogy az első 6 hétben nem szabad hordozni a babát, mert ez a plusz súly nagy terhelést jelent a szervezetnek. Adott esetben, például szervsüllyedéseknél, még tovább ajánlott a hordozás kerülése.
A szokásos tudatosság többszöröse kellhet ilyenkor, mert a szülés utáni hormonlöket azt az érzést adja az anyukáknak, hogy egy hegyet is képesek lennének elmozdítani, miért ne emelhetnék pont a kisbabájukat.
Evolúciós szempontból szükség is van erre az érzésre, különben nem lennénk képesek ellátni a babánkat. Gondoljunk csak bele, hogy ha hasonló megterhelés érné a szervezetünket, mint amit egy szülés vagy egy császármetszés jelent, nem beszélve az azt megelőző 9 hónapról, eszünkbe sem jutna kikelni az ágyból bármit is csinálni.
A szülés után pedig pihenés helyett feladjuk az alvást, és a testünkből kezdünk táplálni egy másik emberi lényt. Ha nem lenne ez a hormonlöket, egyszerűen nem lennénk erre képesek.
Azt se felejtsük el viszont, hogy ez az egész a baba ellátásáért van, nem pedig azért, hogy azonnal edzzünk vele, és még a háztartást is ellássuk.
Próbáljuk csak arra használni ezt az időt, amiért a természet kitalálta, pihenésre. Ilyenkor kell a legtöbb segítséget adni az anyukáknak, akiknek el is kell tudniuk fogadni azt.
Az első 6 hét gyermekágyon túl
A teljes regenerálódás a gyermekággyal korántsem ér véget. Ma már tudjuk, hogy ahhoz, hogy a test teljesen felépüljön egy kihordott terhességből és szülésből (a császármetszés is ide tartozik), 2 év kell.
Sőt azt is pedzegetik már, hogy ha egy anyuka tovább szoptat, akkor annyival nyúlik még ki a teljes gyógyulás, hiszen a szoptatás miatt még mindig erőteljes hormon hatások vannak jelen, amik meggátolják a teljes felépülést.
Vannak kultúrák, ahol ezért gyermekágyi időszaknak az első 2 évet tekintik, és van, ahol az egész időszakot, amíg az édesanya szoptat. Ez azért szerencsésebb, mert nem adja azt a tévképzetet, hogy az első 6 hét után mindennek rendben kell lennie, és nem szükséges regenerációra gondolni.
Ne várjunk el a testünktől olyat, amire még nem képes. Ne dőljünk be a social media által közvetített képnek, miszerint a szülést követő 6. héten már kockahassal kell villognunk.
Természetesen arról sincs szó, hogy innentől kezdve hátra kell dőlni, hogy hát a testem regenerálódik, fel vagyok mentve minden alól. Továbbra is minden olyan segítséget meg kell adni a testnek a felépüléshez, amire csak szüksége van. Mozgásban, táplálkozásban és egyéb kezelésekben is. Ebbe a lelki és mentális támogatás is beletartozik, hiszen a test nem tud a lélek nélkül gyógyulni, és fordítva. Azonban ha tudjuk, hogy mit várhatunk el magunktól, nem akarunk többé indokolatlan elvárásoknak megfelelni.
Visszakapom a régi testem – vagy mégsem?
A szavaknak nagy erejük van, ezért is szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy a szülés után regenerálódik a testünk, és nem azt várni, hogy majd visszakapjuk a régi testünket.
Ugyanis egy szülés után a test sohasem lesz olyan, mint előtte volt. Mint ahogy a nő sem lesz olyan, hiszen most már a nőiségén belül anya is. Ahogy az egész lényünkön lenyomatot képez a terhesség és a szülés, ugyanígy a test sem kivétel.
Lehet, hogy ez kívülről is meglátszik: megváltozott mell méret és forma, szélesebb csípő, nagyobb lábfej, striák, vagy hegek képében, de az is lehet, hogy kívülről nem látszik, de belülről igen, hiszen más lesz a méh, a hüvely. Ez mind teljesen rendben van. Ezek mind egy-egy történetet mesélnek el az életünkből, a saját terhességünk és szülésünk történetét, és ezekre stigmatizálás helyett büszkék lehetünk, hiszen kihordtunk és világra hoztunk egy gyereket.
Fotó: pexels
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
