Számtalan utazó rengeteg előnyéről tudna beszélni annak, mi a jó abban, ha valaki egyedül utazik. Magabiztosságot ad, kapcsolatokat, élményeket, intuíciót, bátorságot, személyes fejlődést… Az utazásnak egyedül mindenféleképpen megvannak a maga előnyei. De vajon ettől függetlenül kell utazni egyedül? Nem, egyáltalán nem kell. Megkérdeztünk benneteket: ti miért utaztok egyedül? Íme a válaszok!
Mert mi van, ha egy nő nem akar egyedül utazni? Nem sújtja már az életünket elég sok kell ? Tanulnunk kell. Szeretnünk kell a családunkat. Mozognunk kell. Egészségesen kell táplálkoznunk. A társadalom számára elfogadható módon kell cselekednünk. Mindig többre kell törekednünk. Segítenünk kell, dolgoznunk kell, alkalmazkodnunk kell.
Kell, kell, kell.
Az utolsó dolog, amit szeretnénk, az egy újabb kell az életünkben.
Tényleg kell egyedül utazni? Lehet, hogy egyesek jobban szeretik a csoportos utazást, ahol mindent irányítanak helyettük, és ők csak kényelmesen követik az utasításokat. És van olyan is, aki egyáltalán nem szeret utazni, mert stresszesnek találja, és minden percét megszenvedi. Mások egyszerűen közömbösek iránta, vagy csak simán félnek az ismeretlentől.
Kell-e tehát minden áron egyedül utaznunk?
Nem. Nem kell minden nőnek legalább egyszer egyedül utaznia az életében, ahogy nem kell minden nőnek férjhez mennie, gyereket szülnie, vagy férfiakat szeretnie. Meg lehet tenni, de nem kell.
Vajon mit mondanak azok, akik már utaztak egyedül?
– Mielőtt elindultam volna Franciaországba, még soha nem utaztam egyedül, csak a családommal. Túlságosan féltem ahhoz, hogy távol legyek a komfortzónámtól, és túlságosan féltem az ismeretlentől. Aztán egy barátnőm hazajött Brazíliából, és olyan áhítattal mesélt a saját élményeiről, hogy az nem hagyott nyugodni.
Akkoriban épp válságban voltam, és éreztem, hogy rám férne valami, ami teljesen kiránt a hétköznapokból. Rájöttem, hogy addig soha nem csináltam semmi emlékezeteset az életemmel.
Megígértem magamnak, hogy ezen változtatok. Így fogtam magam, és kimentem egy hónapra Franciaországba. Szembenéztem a saját határaimmal, és át is ugrottam őket. Mérhetetlenül büszke vagyok magamra – mondta el kérdésünkre Mária.
Julcsi azért indult el egyedül, mert nem akart senkihez sem alkalmazkodni.
– Lehet, hogy ez így egy kicsit önzően hangzik, de egyedül utazva én döntöttem el, hogy mit akarok csinálni, hová akarok menni, anélkül, hogy valaki más mondja meg, mikor indulunk, mit nézzünk meg. Nem akartam azt tenni, amit mások akarnak. Egyedül mentem, így csak én voltam, a gondolataim és a kívánságaim. – mutat rá Julcsi.
Anna számára a nyelv gyakorlása volt az elsődleges cél. Mivel párja nem volt, a családja és a barátai pedig nem akartak vele menni, mikor talált egy kedvező lehetőséget, egyedül indult el.
– Nem állíthatom, hogy nem izgultam, de bíztam magamban. Gondoltam, az alapok megvannak, és kézzel-lábbal majd elmutogatom, ha valamit nem tudok elmondani. Rengeteg kedves emberrel találkoztam az utam során. Szembesültem a határaimmal, sokat bosszankodtam, de még többet nevettem, és minden nappal egy kicsivel könnyebb volt. Azt kell mondanom, ha valaki egyedül indulna, tegye bátran. Ne keressen ürügyet arra, hogy „nem”-et mondjon az egyéni utazásra, mert mindenképpen hatalmas élmény.
– Az, hogy egyedül utazol, nem jelenti azt, hogy egész úton egyedül leszel, és nem találsz új barátot az úton – állítja Evelin, aki két évvel ezelőtt indult el egyedül Skóciába. – Valójában nagyon is könnyű ismerkedni, és ha találkozol valakivel az úton, a kapcsolat még akár meg is maradhat később is, hiszen a közös élmények összekötnek.
Evelin szerint az egyéni utazás nagyszerű eszköz arra, hogy felfedezzük önmagunk, barátokat szerezzünk. Neki annyira jól sikerült a skót útja, hogy most Finnországot tűzte ki célnak, és 2025-ben mindenképpen el is indul.
Mire taníthat meg egy utazás egyedül?
Felelősségre: A teljes utazás önálló megtervezésétől az anyagi felelősségvállaláson át az idegen országban/városban való túlélésig az egyéni utazás egyértelműen gondos odafigyelésre és felelősségvállalásra tanít.
Függetlenségre: Annak, aki egyedül utazik, lehetősége van arra, hogy saját maga kedvére tervezze meg az utazását. Csakis önmagára fókuszálhat. Minél távolabb van attól, amit ismer, annál inkább önmaga kerül a középpontba. Összpontosíthat a boldogságára, a saját identitása építésére és a világképére, ezen kívül, mivel mindent egyedül kell megoldania, hihetetlen magabiztosságra is szert tehet.
Alkalmazkodóképességre: Nyugtalanító és ijesztő lehet, ha távol találjuk magunk attól, amit jól ismerünk – a nyelvünktől, kultúránktól, ismerős helyektől, segítő emberektől. Ennek ellenére nincs ok félelemre. Emberként megvan bennünk a túlélési ösztön, amely megment minket az ilyen helyzetekben.
Alkalmazkodunk, és egyszercsak azt vesszük észre, hogy már nem is olyan idegen az új világ, ami körülvesz minket. Ez az egyik legjobb dolog az utazásban.
Önbecsülésre: Bátorságunk és önbizalmunk megmagyarázhatatlan módon növekszik, amikor ráébredünk arra, hogy képesek vagyunk egy idegen helyen, idegen környezetben is boldogulni, leküzdeni minden kihívást, ami szembejön. Ez igaz minden utazásra, de különösen igaz, ha egyedül utazunk, hisz abban a helyzetben minden problémát ténylegesen egyedül oldunk meg. Az egyedül utazás lehetővé teszi, hogy félrehagyjuk a félelmeinket és a bizonytalanságainkat, és jobban megismerjük saját belső erőnket – ami aztán hazatérve is megmarad.
Kell-e tehát egy nőnek egyedül utaznia? Nem, nem kell. De minden nő utazhat egyedül, ha akar. Mert vannak előnyei. Mert senki nem tiltja. Mert hihetetlen élményt tud adni, és mert minden nőben megvan hozzá az erő. De ez nem kötelező, csak választható. A döntés mindenkinek a sajátja.
Fotók: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
