Az UNICEF Magyarország 2022-es felmérése szerint a magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Elmondásuk szerint ez legtöbbször az osztályteremben történik, de sokszor itt nem áll meg, gyakran az online térben is folytatódik személyes üzenetek formájában, vagy a közösségi médiában. A bántalmazási esetek kimagasló többségében az osztálytársak az elkövetők, de előfordul, hogy az iskolai közösség más tagjai, esetenként a tanárok is részt vesznek benne (21%). A statisztika romlására a Covid járvány előidézte speciális oktatási helyzet is ráerősített, az online térben még több zaklatásnak, agressziónak voltak kitéve a tinik, a következmények között sajnos egyre gyakrabban előfordulnak öngyilkosságok is.
„(…) – Mi a baj, Kisbogár? – Anna vállára tette a kezét, és csendben várta a választ.
Egy ideig egyikük sem szólt. Anna fejében egymást kergették a gondolatok. Szerette volna elmondani valakinek, mi bántja, de közben szégyellte is magát. Végül fogta a telefonját, feloldotta a képernyőzárat, és Nagyapa kezébe adta a mobilt. Egy fotó villant fel a képernyőn. Anna szerepelt rajta bugyiban és trikóban. Mintha egy öltözőben állt volna, körülötte ruhák, a földön táskák és cipők hevertek. A képen felirat is volt, amit Nagyapa csak úgy tudott elolvasni, ha teljesen kinyújtotta a kezét, és úgy betűzte félhangosan a szavakat.
“Anna, az osztály lúzere.” Anna feje fölé egy buborékot szerkesztettek, amibe beleírták: “Szeretlek, Bálint!”
– Ezt meg ki küldte neked? Mi ez az egész? – Nagyapa hangja kissé remegett a dühtől, és olyan erővel szorította a telefont, hogy Anna attól félt, még a végén összetöri.
– Egy osztálytársam küldte el, hogy figyelmeztessen, mi zajlik a hátam mögött. Van egy chat-csoport, amiből kizártak egy ideje, és ott osztotta meg ezt a képet Petra, a barátnőm. Vagyis már nem a barátnőm, de korábban az volt (…).”
A történet végét nem spoilereznénk el teljesen, de valamennyire mégis: a felnőtt rávezeti unokáját a helyzet jó kezelésére.
A fenti és ehhez hasonló, nap, mint nap előforduló valós történetekből merít Jantek Gyöngyvér új könyve, a Pisztrángok, szevasztok!, ami mesél határokról, cyberbullyingról, testképről, közösségi médiáról – azzal a szándékkal, hogy mankót, mintákat adjon a fiataloknak, szülőknek, nevelőknek a problémás helyzetek jó kezelésére.
A szerző tapasztalt klinikai szakpszichológus, aki 13 éve dolgozik gyerekekkel, e mellett négy gyermeket nevel. Ahogyan a terápiákon, úgy a könyvvel is az a célja, hogy az átadott történetek által olyan biztonságos környezetet teremtsen, ahol a gyerekek nyugodtan beszélhetnek a felnőttekkel problémáikról, és bízhatnak abban, hogy segítséget kapnak a kibertérben velük történt nehéz helyzetek megoldására.
A biztonságos tér kialakítása akkor működhet, ha mindenki vállalja a ráeső részt: gyerekek és fiatalok, szülők/gondviselők, tanárok, iskolák, bűnüldöző szervek, közösségimédia-vállalatok, lapkiadók is.
A könyv ebben segít: humoros, mégis szívbemarkoló storykon keresztül észrevétlenül edukál gyereket, szülőt, nagyszülőt, tanárt, nevelőszülőt – még talán újságírót is.
A pisztrángok szevasztok! kiadványt Orosz Judit animációs tervezőművész illusztrálta, a mű a Wonderland Alapítvány és Kiadó gondozásában jelent meg, az alapítvány küldetése, hogy hitelesen, mégis szórakoztatóan, humorral mutassák be világunkat a gyerekeknek.
Jantek Gyöngyvér könyvének fut egy nonprofit kampánya ezekben a hetekben a legnagyobb hazai közösségifinanszírozási felületen, a Brancskozosseg.hu-n, ahol rekordidő alatt érte el a kitűzött összeget. A nonprofit kampánnyal azt szeretnék elérni, hogy a könyv minél több gyerekhez eljusson, azokhoz is, akik nem a vérszerinti szüleikkel élnek, árvák vagy félárvák, valamilyen betegséggel küzdenek, vagy nehéz körülmények között élnek.
Fotók: Brancsközösség/Jantek Gyöngyvér
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
