„Hason fekszünk a Bálna-fjord egy magaslatán, puha fűvel benőtt buckák között. Mellettem a tegnap érkezett barátnőim, élvezzük a májusi napsütés röpke, de mindent átható sugarait, és elönt valami hálával vegyes bizonyosság: mi mindig itt leszünk egymásnak…” részlet dr. Csuka Dorottya, 10. Terézanyu pályázatra beküldött írásából, amelyből nemcsak hét fiatal nő közel két évtizedes barátságából kaptunk ízelítőt, de Dorka életének egy különleges fejezetéből is, túl az Észak-Atlanti óceánon. Pályázatát olvasva döntöttem el, hogy tovább faggatom arról, hogyan él és dolgozik egy magyar molekuláris biológus a tűz, a jég, és az északi fény szigetországában.
Villanásnyi nyár és majdnem örök tél
– Szokatlanul hűvös volt a röpke nyár idén, még a született izlandiak szerint is, és amikor télikabátban jártunk júniusban, na, akkor valóban elemi erővel tört fel belőlem a honvágy a balatoni nyarak után – meséli Dorka, és hozzáteszi, hogy az izlandi telet furcsamód jobban szereti, mert ugyan októberben kezdődik, de nem sokkal cudarabb, mint Magyarországon, hiszen a Golf-áramlat miatt kiegyenlített a klíma, és amikor süt a nap, a finom, frissen metsző levegő is elviselhető.
Talán azt nehezebb megszokni, hogy délelőtt tizenegy körül kezd csak világosodni, és délután négykor már esti sötétség honol. Ez az időszak mégis tökéletesen alkalmas bekuckózásra egy jó könyvvel, nagy beszélgetésekkel vagy hétvégén kiadós főzéssel.
A kiemelkedően jó tanuló veszprémi lány az érettségi után egyedül jelentkezett molekuláris biológusnak a Lovassy László Gimnáziumból a budapesti ELTE-re. Első terve az orvosi egyetem volt, mert leginkább a kutatás érdekelte és az, hogy az emberek gyógyításához hozzá tudjon járulni, de mivel a nyelvek is érdekelték, úgy érezte, olyan hivatást kell találnia, ahol a kettőt ötvözni tudja, mégis szabadabb élete lehet, mint orvosként.
A sors végül eldöntötte helyette, mert az orvosihoz nem lett elegendő pontszáma, de a biológusi szakra igen, és már az első évben annyira megtetszett neki, hogy csatlakozott egy immunológiai labor munkájához, amit nagyon élvezett. Itt kezdett számára kitágulni a világ, kiderült, hogy ezzel a tudással különböző ösztöndíjakkal dolgozhatna, és képezhetné tovább magát a világ bármely pontján.
Aki DNS-ből tud olvasni
– Ösztöndíjjal korábban Dániában és Finnországban dolgoztam, Izlandra egy ismerős folytán találtam, és jelentkeztem egy helyi kórház laborjába. Nagyon tetszett ennek az országnak a kultúrája, nyelve, így én már otthon elkezdtem izlandiul tanulni, és talán annak köszönhetően, hogy az angol mellett a nyelvükön is meg tudtam szólalni, hamar befogadtak – meséli Dorka.
Amikor a munkájáról kérdezem azt feleli, hogy az ország minden szegletéből érkeznek ide valamilyen daganatos betegségben szenvedő emberektől vér, illetve biopszia minták. Ezekből DNS-t izolálnak és releváns genetikai vizsgálatokat végeznek, hogy kiderítsék, milyen mutáció azonosítható abban a mintában. Ha meg tudják találni a betegséget okozó mutációt, akkor arra az orvosok egyénre szabott terápiát tudnak adni a betegeknek, és így jóval hatékonyabb a terápia egy adott ráktípusra. Nagyon sok, ismert mutációról esik szó a szakirodalomban, és ezekhez különböző kezeléstípusokat rendelnek.
– Ha például mi kedden megtaláljuk a mutációt, akkor szerdán már elindulhat a beteg célzott kezelése. Sokszor elég nagy a nyomás rajtunk laborosokon, de úgy látom, hogy amint megvan a megbízható eredmény, az orvosi team gyorsan reagál, és igyekeznek lépést tartani a legmodernebb eljárásokkal is – meséli.
Munkája nagy része diagnosztika, 30-40%-ban pedig kutatás. A közelmúltban például egy több generációs, nagy kiterjedésű izlandi családot követtek végig kollégáikkal, azt figyelték, hogy kiknél jelent meg mellrák. Azt tapasztalták, hogy generációról-generációra öröklődik, de az eddig ismert génekben nincs genetikai elváltozás. Ez például egy kutatási témájuk, azt keresik, milyen más génekben lehet az a mutáció, ami közös az érintett családtagokban.
Kíváncsi voltam, ezért rákérdeztem, kutatóként hogy látja: a civilizált életformánk vagy a diagnosztika fejlettsége hozza magával, hogy ennyi daganatos betegségről tudunk?
Dorka úgy véli, hogy a túlhajszolt életmódunk, a feldolgozott élelmiszerek túlzott fogyasztása is okozhatja, és számos kutatás megfogalmazza, hogyha a bélrendszerben található baktériumok egyensúlya megváltozik, vagyis a bélmikrobiom felborul illetve eltolódik egy nem optimális arányba, az hozzájárulhat daganatos betegségek kialakulásához, de genetikai elváltozások is folyamatosan keletkezhetnek a testünkben, amit jó esetben a szervezetünk „hibajavító” mechanizmusai kijavítanak.
Ilyen elváltozások lehetnek az UV sugárzástól, különböző kemikáliáktól, amelyek a hétköznapjaink részei, de nagyon összetett a kép, hiszen minden nap létrejöhetnek nagyon apró „hibák”, amik nem feltétlen okoznak betegséget, de ha egy enyhe elváltozás mellett, nem túl egészséges életmódot élünk, akkor ezeknek az összjátéka lehet egy daganat kialakulása.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a krónikus stressz, a depresszió és a lelki kimerültség is növelheti a rák kialakulásának kockázatát, közvetve a hormonális egyensúly felborulása által. Számos kutatás igazolja, hogy a tumoros sejtek elszaporodását gyakran mély, lelki traumák előzik meg.
Természetesen rákérdezek arra is, ő biológusként mennyire figyel oda a táplálkozására, erre azt feleli, már a várandóssága előtt is igyekezett sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, aminek a zöme az ottani éghajlat miatt máshonnan kerül az országba. Rendkívül sokféle halételt készítenek, és a munkahelyi menza választéka felér egy jobb színvonalú étteremmel, a fényhiány miatt a D-vitamint viszont pótolni kell.
Kirakósjáték a laborban
Rendkívül laikus kérdésemre, hogy a mikroszkópba belenézve, azonnal lehet-e látni a szép, egészséges és a csúnya, beteg sejteket, Dorka mosolyogva válaszolja, hogy ő nem dolgozik mikroszkóppal, az a patológus kollégái feladata, akiknek a szeme ráállt, hogy el tudják különíteni az egészséges és a tumoros sejteket már mikroszkóp alatt is, de ahhoz, hogy a mutációkat lássák, a sejtekből ki kell vonniuk a DNS-t, amit a laborban olyan eszközökkel végeznek, amivel láthatóvá válik egy adott DNS szakaszon a gén felépítése vagyis a DNS szekvencia.
A kutatók ilyenkor összehasonlítják a nemzetközi adatbázisokban rendelkezésükre álló nagyszámú, egészséges egyén mintája alapján ismert „normális” DNS szekvenciát, a betegből kivont gén-szakasszal, és így látják, hol van elváltozás a referenciához képest.
Ahogy Dorkát hallgatom az jut eszembe, hogy az átlagembernek fogalma sincs arról, milyen szerteágazó az immunológiai és genetikai kutatók munkája, és hogy mennyire sokat tesznek azért, hogy a világ egy kicsivel jobb hely legyen.
Dorka ezt úgy fogalmazza meg, hogy ők a puzzle darabkáit rakják össze egyesével, és mindaddig nem adják fel, amíg például rá nem jönnek, hogy az említett izlandi családban melyik gén-elváltozás okozza a mellrákot, ha ezt megfejtik, akkor nagyobb eséllyel tudnak az ilyen betegségben szenvedők a gyógyulás útjára lépni.
Amikor azt kérdezem, van-e példaképe, Karikó Katalint említi először.
– Az ő elszánt szorgalma, tudása, alázata, nekem példaértékű, de a magyarországi főnököm is az, Prohászka Zoltán, aki kiépített egy nagy, diagnosztikai központot Magyarországon a Semmelweis Egyetemen, de a sport világából is mondhatok, Túróczi Réka, három gyermekes anyuka és egy nagyon tehetséges futó, aki családi érintettség folytán mellrák aktivista is.
Újabb fejezet: babázás és országváltás
Beszélgetésünkből megtudom, hogy Dorka párja is magyar, ő hét éve él Izlandon, tanárként dolgozik egy általános iskolában. Rendkívül sokoldalú, korábban főleg németet és angolt tanított, de az utóbbi években az izlandi nyelvet tanítja a dél-amerikai, bevándorló családok gyermekeinek spanyolul, a magyaroknak magyarul, és vannak német tanítványai is.
Dorka néhány héten belül édesanya lesz, de kutatóként még számos út áll előtte, az eddigi tapasztalataival pedig nem lesz gondja visszatérni a kutatók világába, de mint mondja, a következő időszakban születendő kislányára szeretne koncentrálni.
Jövőbeli terveik között szerepel, hogy egyszer hazaköltöznek, maguk mögött hagyják Reykjavik színes házait, a harapnivalóan tiszta levegőt, a szeptembertől-áprilisig látható északi fényt, az Aurora Borealis-t.
– Nagyon fog hiányozni a nyugalom, hogy soha, sehol nincs tülekedés, az egyetlen autópályájukon sem hallasz türelmetlen dudálást, és valahogy megtalálják a munka-magánélet közti egyensúlyt. Sportolnak, rengeteg túra- és futóklub van, ahol minden korosztályt megtalálni. Az ország méretéből fakadóan az olyan világhírű írók, mint Jón Kalman Stefánsson is emberközeliek maradnak, és könnyen beszédbe elegyednek az irodalomkedvelő átlagemberrel, ami többször nagy élmény volt számomra is.
Nagyon összetartóak a családok, sokat vannak együtt ünnepekkor vagy csak egy hétvégi ebéd során, és imádnak túrázni. Bár tény, hogy január-február végére már az izlandiaknak is elegük van a hidegből, és ilyenkor elutaznak valamilyen mediterrán vidékre, de alapvetőn elégedettek az életükkel. Hiányozni fog néhány étel, például a karácsony táján kapható, tradicionális, ropogós, lapos kenyér, ami ugyan sós, de inkább nassolni való, és persze az elképesztően finom sajtjaik és a rengeteg tengeri herkentyű – mondja Dorka.
„Átkeltem az Észak-Atlanti óceánon, hogy egy boldog fejezetet írjak magamnak a tűz és jég országában…”, írta Dorka pályázatában, és most ismét egy boldog fejezet következik az életében, kislánya, Izabella érkezése (neve kicsit rezonál Izlandra, nem véletlenül). Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak ehhez a „hatok”, a barátnők, akikkel tavaly Bálna-fjord buckái között idézték fel közös életük legvidámabb pillanatait.
– „Remélem, egyszer én is egy lehetek közülük. Olyan odaadó, de magát nem feledő anya, mint ők.” – így fogalmaztam április végén a barátságunkról szóló szösszenetemben, és akkor még nem sejtettem, hogy egy kis lélek már engem választott anyukájának, aki már most szebbé varázsolja a napokat. Barátnőim egyként támogatnak a tanácsaikkal, rendszeresen beszélünk, és a családomhoz hasonlóan izgatottan várják, tervezgetik már, hogy meglátogassák vikingfölde magyar szülöttjét, a kis Izabellát.
Fotók: Dr. Csuka Dorottya
