„Besegít” a férfi, vagy együtt csináljuk?! Miért felszabadító a Kovácsné című regény?

A szingli Terézanyuból családanya lesz, Kovácsné – de milyen áron?! Valóban csak a nő dolga a családmenedzsment?  Vajon “besegít” a férfi, vagy együtt csináljuk?! Miért kell neked is elolvasnod – ha család alapítás előtt állsz azért, ha már benne vagy, akkor meg pláne – Rácz Zsuzsa regényét, a Kovácsné kivant?

„Tilla hihetetlenül rendes, mindenben besegít a fiaink körül” – mondta Korpás Kriszta, Till Attila felesége, akivel három fiúgyermeket nevelnek. Aztán rögtön javította saját magát: nem besegít, hanem együtt csináljuk. De nekem is tíz év és három gyerek kellett ahhoz, hogy felismerjem és ki is mondjam: együtt vállaltuk, együtt csináljuk!

Vajon hányszor hangzik el ez a szó a családokban: a férj, az apa: “besegít”? 

Ahelyett, hogy: Együtt csináljuk?

A Kovácsné kivan azt az igazi másállapotot ábrázolja frenetikus humorral és a tabuk ledöntésével, amikor egy pár családdá válik, az első gyermek áldásával. A legtöbb visszajelzés az író szerint arról érkezik, mennyire jó, hogy leírta: a férfiak ugyanúgy alkalmasak egy kisded ellátására, ugyanúgy tudnak fel-. alá sétálni vele éjjel, sőt a lefejt tejjel, vagy tápszerrel megetetni, mint  az édesanyjuk. 

Nem férfinak való munka?!

“- Nem férfinak való munka ez – morogja Iván, míg feltápászkodik a földről. Valóban bizonytalan lábakon áll és imbolyogva indul el.

– Tessék, hogy mondod? Jól hallom?

– Jól. Nem férfinak való, ezt mondom, igen. Genetikusan erre, ne haragudj, de alkalmatlan vagyok. Órákon át összezárva egy ordító csecsemővel, azt hiszem, meg fogok bolondulni. Ez emberkínzás.

(…)

Szülni nem tudsz, értem én, meg szoptatni, de minden mást ugyanúgy tudsz, mint én! Na jó, a gyerek körmét levágni, az is az én kompetenciám, egyelőre. 

– De csupán azért, mert én születtem puncival, miért bírnám jobban, hogy ordít velem egy kisbaba napszámra, éjszámra?! – ordítok magam is. 

Jézusom.”

A nálunk kevéssé emlegetett couple equity, vagyis a családon belüli igazságos munkamegosztás életbevágó minden család életében. Ezen múlik, felmérések szerint, hogy egy szülőpáros képes- e együttmaradni hosszú távon és megosztani a terheket. Az első önálló közgazdasági Nobel díjat 2022-ben például Claudia Golden azért a 200 évet felölelő kutatásért kapta, amelyben ezt kutatja.

Magyaroroszágon a gondoskodási terhek oroszlánrészét a nők viselik. 

A nők maguk is, de a teljes társadalmunk úgy gondolja, hogy a családmenedzsment, a gyermek kihordásától kezdve a nagykorúságáig sőt, tovább, elsősorban a nők feladata. 

Ezt sajnos mi nők, magunk is valljuk, ezért aztán magától értetődő, hogy az iskolai levlistákon az anyák leveleznek a tanárokkal, ők készítik reggel az uzsonnát, ők mennek szülőire, szervezik a szülinapokat, hurcolják a gyerekeket különórákra, de övék a háztartás, a mosásteregetésfőzéstakarítás- felsorolni is kimerítő – ennek eredménye hogy az EU országaiban messze a magyar nők végzik legtöbb házimunkát. 

Miközben ugyanúgy dolgozunk, pénzt keresünk, mint a férjek, csak éppen a házimunkáért egy forintot sem kapunk, és sajnos a munkahelyünkön is átlagban még mindig 17%-kal kevesebb bért adnak.

A nők világszerte a gondoskodási munka 75%-át végzik el, a gondoskodási területeken dolgozók ⅔ nő, és az otthoni melóval háromszor annyi GDT-t termelünk, – a globális össztermelés közel egy tizedét!-  mint a teljes tech ipar.

Csak éppen, egy fillért sem kapunk kézhez.

El tudjátok képzelni ezt fordítva? Mondjuk egy Google vagy Apple IT- sapiens így panaszkodik: bezzeg az anyák, azok kapnak rendes fizetést a házimunkáért, én meg nem?! 

Annak ellenére igazságtalan a helyzet Magyarországon, hogy hazánkban a nők nem csupán a háztartás- vezetésben vezetnek, iskolai végzettségben megelőzik a férfiakat- több a diplomás nő hazánkban, mint férfi. Mégis, a legtöbb nő karrierje elakad a gyerekvállalással, hiszen a napi 8-10 óra a családmenedzsement mellett embertelenül nehéz feladat teljes állásban dolgozni. És vissza sem veszik őket.

“Titkos kód: férfi felül, nő…?!

Épp akkoriban, a 21. század első perceiben csendült fel a mára már teljes erőből harsogó hatalmi sláger: „szüljél, szüljél, különben miattad hal ki nemzetünk: rendes nő hármat szül legalább” .

PirkóViki felvilágosít, ha akarom, ha nem, hogy még a legtájékozottabb, legtanultabb pároknál is hamar beüt a ménkű. Hiába a tudatos döntés, hogy mi bezzeg másképp csináljuk majd, mint a szüleink, nagyszüleink! A túlélésre koncentrálva a hétköznapok ledarálják a szent elhatározás alapnak hitt pilléreit. A hozott minták seperc alatt felülírhatják a fogadkozást. Alattomosan életbe lép a titkos kód: felül a férfi, alul a nő.

Pláne amikor megszületik az első, a második, esetleg harmadik gyerek és így tovább. Észrevétlen kattannak helyükre az évszázados szerepek, még azoknál is, akik résen vannak: anya főz, mos, vasal, takarít, gyereket gondoz – apa dolgozik.

Mivel ő keresi a több pénzt, ő a főnök – még akkor is, ha ez nincs kimondva, sőt, ha az van kimondva, hogy egyenlőek vagyunk. Hogyan lehetnénk, könyörgöm, mondja PirkóViki, ha a másik fél a sokszorosát keresi? Amit gyedre, gyesre kapsz, abból vehetsz pár csomag pelenkát meg bébiételt és kalap, kabát. Utána meg lesheted, hova vesznek fel dolgozni kisgyerekes anyaként. A nők fele vissza sem tud menni a munkahelyére, tudtátok?“

A házimunka igazságtalan megosztása árt a férfiaknak is

Ugyanakkor ez a felosztás akármennyire kényelmesnek tűnik, árt a férfiaknak is: Dr. Kopp Mária pszichiáter kutatásai óta tudjuk, hogy a férfiak korai haláláért- még mindig 5-6 év a korkülönbség a nők és a férfiak várható élettartama között- elsősorban az a stressz felelős, amelyet családfenntartóként élnek meg.

A legtöbb férfi óriási nyomásként éli meg, hogy el kell tartani a családját, annak ellenére, hogy a 60-as évek óta mindenhol Európában, nálunk is a kétkeresős családmodell az uralkodó, vagyis a nők is keresnek pénzt. 

A férfiak mégis, maguktól is elvárják, hogy maximálisan teljesítsenek a munkahelyükön is. Csakhogy az érzelmi kötődés életbevágó jelentőségű, mert a szeretet szupererő, amely véd a világ viszontagságai ellen, mindegy, hogy férfinak vagy nőnek születtél. Felmérések szerint akik meg tudják osztani a családi terheket, örömeket egyaránt, azok tovább élnek, elégedettebbek az életükkel.

Egy három gyermekes apa, aki a feleségének vette meg a könyvet, de beleolvasott és nem tudta letenni, ezt fogalmazta meg:

a Kovácsné hatására esett le,  mit is kér a a feleségem, amikor azt mondja, hogy ne besegítsek, hanem csináljuk együtt: a harmadik gyerekünknél tudtam csak változtatni, kapcsoltam, hiszen úgy nőttem fel, hogy anyám mindent megcsinált otthon, apám meg ült a fotelben, sőt, ő maga szólt rám, ha anyámnak segítettem, hogy mi van fiam, kislány lettél? Komoly önismereti munkámba tellett, mire leesett, hogy mit kér a feleségem és hálás vagyok neki, amiért kivárta, míg megértem- ebben sokat segített a Kovácsné szókimondása, helyenként botrányos nyíltsága. 

Sok év terápiát megspórolhatunk Kovácsné segítségével

– A Kovácsné kivan olyan jelenségeket fogalmaz meg a magyar családokra jellemző problémákról, amiket szeretünk beolvasztani az „Ilyen az élet, mit tehetünk mást!” túlélési stratégiánkba – mondja Bartus Ágnes terapeuta – ezért önsegítőkönyvként is kiválóan olvasható. Mert ahogyan a nap reggel felkel és este lenyugszik, olyan természetesnek vesszük a magyar anyák és apák szerepének a leosztását. A könyv benéz a szőnyegeink alá, ahová a fejünket dugtuk és azt mondja nekünk:

– Héééé, gyere már ki onnan és beszélgess már egy kicsit a pároddal! Mondjátok el egymásnak kinek mi nehéz és hogyan tudtok egymásnak segíteni! Jó kimondani egymásnak kinek mi nehéz. Jó megosztani a terheket! A könyvben ezt meg is teszi a szülőpáros, egy párterápia körülményeit is megismerhetjük, mire jó egyáltalán agyturkászhoz menni?! 

A Kovácsné kivan felnyithatja a nők szemét, hogy a férjeink is magányosak.

Ez pont attól van, hogy mindenkinek az a természetes, hogy a nő mindent megcsinál.  Ne legyünk a körülményeink áldozatai, akik túlélésre játszanak a mindennapokban, sem férfiként, sem nőként. Erre tanít a könyv, ami szókimondásával a lényegre tapint és sok év terápiát megspórol – mondja Bartus Ági. 

Mégis, hányan reagálnak így anyaként:

Mit csinálok? Ja, én semmit, csak otthon vagyok a gyerekekkel… Ismerős?

A világ legkeményebb melója életben tartani egy/két/több gyereket, miért mondod, hogy semmit nem dolgozol? Null–huszonnégyben, hosszú éveken át, mint a güzü, csúnyán alulfizetve! – kérdi erre Kovácsné.

– Ennél élesebb, szókimondóbb és szórakoztatóbb könyvet rég olvastam. Nem ismerem az írónő írásait, ennek ellenére úgy érzem, hogy ez egy zseniális könyv lett. Tűpontos korrajzot kaptam arról, hogy milyen a női lét és az anyasors. A humora miatt lesz ez a könyv annyira élvezetes, mert nem merül el az önsajnálatban vagy mások hibáztatásában, hanem felelősséggel és értelemmel közelíti meg az igazán életbe vágó dolgokat. Nőknek, férfiaknak, anyáknak és apáknak szerintem ez egy kötelező olvasmány kellene, hogy legyen! Egyszerűen zseniális!- írja róla a könyvmoly.hu

Andrejcsik Dominika kisfia hét hónapos volt, amikor rátalált Kovácsnére: épp  a kimerültség, a 24 órás szolgálat legmélyebb bugyraiban járt talán:

– A borítója alapján vettem – meséli Dominika -, ilyet még sosem tettem, de nagyon megfogott. És valóban, azonnal azonosulni tudtam a főhős magányával, túlhajszoltságával:

Rengeteget segített a könyv, főleg azokon a napokon, amikor csak túl kellett élnem a napot egy hosszú, virrasztással töltött éjszaka után. Minden mondata mélyre ment, vagy éppen felszabadultan tudtam rajta nevetni, vagy akár bőgni, hogy nem vagyok egyedül… Más is megéli ezt, és nem kell, hogy rosszul érezzem magam, pláne nem kell, hogy rossz anyának érezzem magam, ha azt érzem, nem bírom tovább.  Örülök, hogy végre kimondja valaki, amit kell, nem kertel.

– A Kovácsné azért zseniális, mert egyszerre sírsz és nevetsz rajta, miközben néha legszívesebben a falhoz vágnád. Például amikor ilyeneket mondd a férfi főhős, hogy a férfiak genetikailag alkalmatlanok az anyasággal járó lemondásokra.

Bárcsak akkor olvastam volna ezt a könyvet, amikor megszületett az első gyermekem! Talán nem éreztem volna azt a nyomást, hogy mindenki előtt tökéletesen játsszam az „ez egy csodálatos feladat, és egyedül is mindenre képes vagyok” szerepet, miközben még a „genetikailag alkalmatlan” férjemre is óvni próbáltam, hiszen Ő dolgozik, ugye…- írta Konkoly Whitty Éva író.

Éppen ezért is nagyon fontos, hogy Rácz Zsuzsa elmondta ennek a sok-sok nyomtalanul eltűnt nőnek és anyának a történetét, és kimondta, ha ezt csak így lehet, akkor „szül a f.szom”.

„Szül a f.szom” 

– írja őszintén Rácz Zsuzsa karaktere, aki a nehézségek önreflexív és emiatt vicces kitárgyalásában megy nagyot, megmutatva, hogyan lehet az egészségügyben vagy szülészet bizniszben döntéshozónak megmaradni.

Például akkor, amikor a gyerekvállalással megszűnik a magán- és a szexuális élet, összefolyik a nappal és az éjszaka, a figyelem fókuszában egy pici gyerek áll, minden más eltűnik.

És legelőször az anya tűnik el.

– A Kovácsné kivan ezt az eltűnést teszi láthatóvá: fájdalmas, nehéz és akár véres sztorik, amelyek felszámolják azt a nőt, aki a terhességig volt – írja Valuska László a Könyvesmagazin.hu-ban.

– Annyira igaz, őszinte, annyira jó dolgokat mond ki, egyszer meghat, másszor megnevettet, szó szerint, a George Clooney-s résznél hangosan felnevetettem, pedig nem jellemző rám, sírni szoktam könyveken, sőt, egy – egy részletet hangosan is felolvastam a páromnak, annyira tetszett: sok-sok férfinak a kezébe nyomnám, hogy tessék, így talán kicsit megértheted a nőket, és sok-sok nő kezébe nyomnám azzal, hogy ne félj, nem vagy egyedül – írja egy olvasó.

Fotók: Rácz Zsuzsa