Sulciová Silvia: „A női kitartás, szívósság kincseket rejtő aranybánya”   

23 év nemzetközi felső vezetői karriert hagyott hátra Sulciová Silvia, hogy új álmai szerint éljen. „Éhes vagyok és bolondos” – mondja, pont ahogy Steve Jobs tanácsolta. Silvia számára a siker ma már mások üzleti, vezetői és személyes sikeréhez hozzájárulni, ha kell, sorsfordító átalakulásokon vagy komfortzónák elhagyásán keresztül. Interjú.

– Túl vagy nem egy karrierváltáson. Hogyan indult a pályád?

– Középiskolában eldöntöttem, hogy én bizony bankár leszek. S bár otthon ezt kétkedés fogadta – egyszerű család gyereke ne álmodjon nagyot alapon – hajthatatlan voltam, a dacos természetem erősebb volt, mint a szüleim kishitűsége. Pár tanárnak is sokat köszönhetek, akik biztattak, hittek bennem. Rengeteget tanultam, a pozsonyi közgáz egyetem felvételijén az élvonalban végeztem. Innentől meggyőződésemmé vált, hogy a fegyelmezett munkának beérik a gyümölcse, mondjon bárki bármit.

– És beérett?

– Már egyetem alatt, 20 évesen a nappali tagozat mellett bankban dolgoztam. Végig telefonáltam a bankokat az Aranyoldalakból, hogy „bár a szlovákom sántít, és semmihez nem értek, de cserébe ingyen hajlandó vagyok dolgozni”. S láss csodát, a Bank Austria (ma már UniCredit) esélyt adott.

Mi más szólíthatta meg, mint a bátorságom és naivitásom egyvelege? A teljesítményem aligha, az az elején a nullához közelített.

– Biztosan nem sokáig, hiszen nagyon fiatalon felső vezető lettél nem csak Szlovákiában, külföldön is. Hogyan sikerült áttörnöd az üvegplafont?

– Míg mások buliztak a kollégiumban esténként, én éjjel-nappal dolgoztam és szívtam magamba a tudást. Három kőkemény év volt ez a bankban, reggel ötkor keltem, éjfélre kerültem ágyba, de mire végeztem az egyetemen, komoly versenyelőnyt jelentett a gyakorlati ismeretem és tapasztalatom, s nem utolsósorban folyékonyan beszéltem öt nyelven.

Voltak területek, melyeken önbizalomhiánnyal küzdöttem, de valahogy ez a munka világára nem volt jellemző. Hittem, hogy a konzistens, kitartó munkának eredménye van, megbecsülik.

Szorgalmas voltam, hatalmas teherbírású, agilis és megújító. Hangot adtam a véleményemnek, ha valamit másként gondoltam, ami kockázatvállalást is jelentett, hisz nyilván nem tetszett a „mindig is így csináltuk” típusú embereknek. Úgy vélem, ezeknek köszönhetem, hogy az egyik bank Bécsben, majd később egy másik Párizsban ajánlott vezetői pozíciót. Meg se fordult a fejemben, hogy ne vállaljam el, hogy ne tudnék helyt állni. Őszintén, máig sem tudom, honnan vettem akkor a bátorságot, de hálás vagyok ezekért az évekért, kinyitották előttem a világot, a sokszínűséget, s nem mellesleg a művészetek kapuját.

– Mégis otthagytad ezt a sikeres banki karriert. Miért?

– A 11 évből nyolcat felsővezetőként dolgoztam, rendkívül sokat. Pénz, paripa, fegyver – minden is megvolt. A lelkesedésem viszont kezdett eltűnni, elfáradtam. A kiégés szót akkor még nem ismertem, a mentális egészség nem volt téma az idő tájt. Utólag azt gondolom, ki voltam égve. Megoldotta ezt helyettem az élet, édesanyám komoly betegsége miatt egy pillanat alatt átértékeltem a munka fontosságát. Kiszálltam. Hónapokig a kórház és az edzőterem között ingáztam, a családról való gondoskodás volt a fókuszban. Ez a hirtelen változás felnyitotta a szememet minden téren, pár hónap alatt többet fejlődtem emberileg, mint az előző 30 évben. Nem hiába mondják, fájdalom kell a növekedéshez.

– Több, mint 11 éve érkeztél Budapestre. Mi hozott ide?

– A bankpiac helyett az olajiparba mentem dolgozni anyukám felépülése után. Váratlan, de nagyon érdekes és megtisztelő ajánlat volt a Slovnaft (MOL leányvállalat) vezérigazgatójának a tanácsadó csapatát vezetni. 4 év után pedig Pozsonyból Budapestre hívtak, holdingszintre, ami 30 országra kiterjedő felelősséget ölel fel.

Nagyon sokat tanultam 15 év alatt. Irányítottam az átvilágítás menedzsmentet a kitermeléstől a gyártáson át a kereskedelemig, a jogi terület compliance részét és az etikát. A cégcsoport szervezeti felépítéséért, döntéshozatali mechanizmusaiért és kétszáz leányvállalat irányítási modelljeinek kidolgozásáért is feleltem.

Nagyon motiváló volt egy ekkora cégcsoportot átlátni, folyamatait hatékonyabbá, kockázatmentesebbé formálni – sok száz terület, 30 ország, 200 cég, 30 000 ember szédítő méret.

– Akár maradhattál is volna, de megint komoly fordulatot vett az életed. Hogyan jött, hogy ne csak a saját karriereddel, de mások sikerével is foglalkozz?

– Több, mint 15 éve a saját önismereti utam és daganatos gyermekek családjainak támogatása során átélt tragédiák feldolgozása hozta hozzám közel a pszichológiát, ami a közgázos logikával operáló énemet teljesen beszippantotta. Egyre inkább az emberi és társadalmi mozgatórugók kezdtek érdekelni, a gazdasági és történelmieken túl. Beletettem eddig majd 10 évet, s közben a környezetemben is híre ment. Referenciák útján cégvezetők, tulajdonosok kerestek meg, fantáziát láttak a ritka kombinációban – üzleti/gazdasági gondolkodás, valós tapasztalatok ötvözve pszichológiai ismeretekkel, meg executive coach is lettem időközben. Vezetői dilemmák, vállalkozói kihívások kapcsán konzultáltam évekig, amiből én is rengeteget profitáltam, sok más területre láttam rá.

„Szerelem projekt” volt mindez, mígnem beláttam, hogy engem valójában már rég ez éltet, ez a valós miértem, nem az olaj biznisz. Rájöttem, hogy ezen az úton szeretnék tovább menni.

– Amit átéltél, azzal sok női közép- és felső vezető tud azonosulni. Főleg ők keresnek meg, ha útmutatásra van szükségük?

– Egyáltalán nem csak ők. Alapvetően multis felső- és középvezető, KKV tulajdonos, vállalkozó ügyfeleim vannak. Mindenféle ágazatból, nem csak üzletemberek, nagy ügyvédi irodákat vezető jogászok, orvosigazgató, producer, kulturális intézmény vezetője és sportmenedzser is van köztük.

Ha az országos statisztikát nézzük, Magyarországon a vezetői pozíciók kb. 80%-t töltik be férfiak, az igazgatósági tagok kb. 90% férfi, a vezérigazgatói pozíciókból is 94%-t ők visznek el. Fele annyi társas vállalkozás van női, mint férfi tulajdonban. 7 női vállalkozó jut 10 egyéni férfi vállalkozóra. A Z generáció női tagjai közül 33% alapít saját céget.

Ezek a hivatalos számok. Ehhez képest ügyfeleim kb. fele nő, ami azt sejteti, hogy a nők hamarabb döntenek úgy, hogy külső támogatóval erősítik pozíciójukat, önismeretüket, a sikerhez és vállalkozásuk növekedéséhez, vagy éppen a váltáshoz vezető útjukat.

A nőknek fontos, hogy nővel beszélgethetnek, a férfiaktól pedig azt hallom, hogy egyfajta pozitív előítéletet teremt, hogy férfias ágazatokban voltam elfogadott. Alapvetően én azt gondolom, az számít végül, amit már egy első beszélgetés során is kapnak tőlem, az mindent eldönt.

– Gyakran beszélünk az üvegplafon jelenségről. Te hogy látod, mi kell ahhoz, hogy a nők nagyobb számban kerüljenek kulcsfontosságú vezetői pozíciókba?

– Több multiban, nagy KKV-ban dolgozó vezető nővel dolgozom együtt azon, hogy előre tudjanak lépni akár az adott cégben, cégcsoportban, akár azon kívül top pozícióba. Ők eljutottak egy magas szintig, de onnan valahogy nincs feljebb. Nem jön az áttörés, pedig rengeteg munka, tudás, tapasztalat van a tarsolyukban. A másik tipikus jelenség az egy szem felsővezető nő az elnökségben, férfiak közt. Roppant magányos és frusztráló is tud lenni egy ilyen helyzet.

Tény, hogy sok nőt láttam és látok megtorpanni. Ahány nő, annyi történet. Ami visszatérő motívum, hogy a nők megpróbálnak egyensúlyozni a munka és magánélet között, fékezik magukat akaratlanul is.

Még mindig tartanak a „karrierista, ambíciózus” címkétől. Az üvegplafont sokszor varrjuk a férfiak, a társadalom nyakába, pedig sajnos a nők hihetetlenül ügyesek abban, hogy karrier öngólokat rúgjanak. Ezzel is erősítik ezt a plafont. Ezzel kéne valamit kezdeni, ezért is vállalt küldetésem edukálni e téren – a nők szemét szeretném felnyitni. Van épp elég külső gát, ne építsünk magunk is továbbiakat.

– Mit értesz karrier öngólok alatt?

– Olyan gondolkodásbeli, viselkedési és kommunikációs módokat, melyek jellemzőbbek a nőkre, mint a férfiakra, s melyek nem segítik a nők előrejutását. Jobban mondva egy pontig igen, ám egy ponton túl már akadályozzák azt. Melyek ezek?

Rengeteg kétely van a nőkben, önértékelési kérdőjelek, megfelelési kényszer. Nem mernek igazán nagyot álmodni, elhinni magukról, hogy képesek lehetnek a legmagasabb székben is ülni. Előtérbe helyezik a szakmaiságot akkor is, mikor már a people management kéne domináljon.

Perfekcionisták, félnek hibázni, ezért delegálni is, túl sokat vesznek a vállukra, mikromedzselnek, nem jól priorizálnak. Szétforgácsolják az idejüket, saját magukat. Végigdolgozzák az estéket, hétvégéket, ahelyett, hogy networkingelnének. Nem mernek kiállni, felvállalni a sikereiket, elért eredményeiket, megmutatni magukat. Férfias fegyverekkel küzdenek ahelyett, hogy nők maradnának, és női karakterüket erősítenék. Nem ritkán sajnos még egymást is gáncsolják, együttműködés helyett.

Nyilván sok nő van, aki nem ilyen. Mások viszont igen, hisz látjuk a számokat. Mernünk kell ezért tükörbe nézni, és beleállni a tudatos önfejlesztésbe, vállalva a belső munkát. A változás ajtaja mindig belülről nyílik.

– Szerinted hogyan lehet kivédeni az öngólokat?

– Tudatossággal, önismerettel. Ha rálátunk saját viselkedésünkre, sémáinkra, és megértjük a miérteket, akkor fokozatosan változni tudunk, átkeretezni a reakcióinkat, fölülírni a berögzült, nem támogató megközelítéseinket.

A falainkat mi magunk emeljük tudatalatti és tanult hiedelmeinkből. A jó hír az, hogy amit így felépítettünk, azt le is tudjuk rombolni, ha nem szolgálja a javunkat.

Én abban is támogatom a nőket, hogy tégláról téglára lebontsák korlátozó, önsorsrontó falaikat, akár porrá is zúzzák azokat. Felszínre kerüljenek erősségeik, kreativitásuk, egyedi ötleteik, kitáruljon előttük a világ. Kilépve a komfortzónájukból megtapasztalják a szabadság szelét, vitorlákat bontsanak, s többé már ne akarják elpazarolni tehetségüket, idejüket. Nem kevesebb ugyanis a tét, mint maga a minőségi élet – megússzuk vagy megéljük-e azt. 

Nem mindegy azonban, hogy saját vágyainkat követjük-e, vagy megfelelési kényszer hajt. Meg kell tanulni elcsitítani mások hangját és a női lelkiismeretfurdalást, hagyni érvényre jutni a saját akaratunkat és lelkünket. Önismeretünk a kulcs, hogy értsük magunkat, hogyan működünk, mi hajt, mi vinne előre. Az önreflexió bámulatos belső iránytű, mely segít a szorongást motivációvá, erővé formálni, meglépni komoly váltásokat.

– A vállalkozó, saját céget irányító nők milyen témákkal kapcsolatban fordulnak hozzád?

– Náluk is megjelenik a plafon, amikor megtorpan a vállalkozás, nem tud tovább nőni, esetleg a növekedést felvásárlással célozzák meg. Az üzletfejlesztés, stratégiai irányok, és jelenleg a válságmenedzsment, krízishelyzetek kezelése van előtérben.

A saját céget irányító nők ugyanazokkal a gondokkal is megküzdenek, mint a multis vezetők, csak a számok általában kisebbek. Csapatokat, folyamatokat, rendszereket kell kiépíteniük, piacra lépést levezényelni, átszervezéseket, összeolvadást. A költséghatékony működés, leépítések, fluktuáció, generációk együttműködése rengeteg dilemmát hoz a felszínre. Az érzelmi intelligencia, hiteles és hatásos kommunikáció, stresszkezelés kulcstényezők ezekben a kiélezett helyzetekben.

Nem félek már kimondani, hogy ezeken a témákon edződtem 27 évig, széleskörű tudás, tapasztalat van a zsebemben, gyorsan és jól átlátok dolgokat. Éleslátó üzleti és emberi vonatkozású kérdéseim, meglátásaim, tanácsaim betalálnak, az AHA élményeket megoldások követik. Ide kell eljutnunk együtt.

– Többször említetted a támogatók szerepét. Szerinted ki tud hitelesen támogatni egy vezetőt, vállalkozó nőt?

– Az egyik oldalon kétségkívül a partnere, a család. Az otthoni összhang, harmónia, egymásra figyelés nagyon sokat nyomnak a latban. Ne keverjük azonban össze a partner igenlő szerepét egy külső tükör fontosságával.

Egy külső támogató tükör olyan partner, aki nem része a céges és családi, baráti rendszernek. A küldetése, hogy teljesen őszinte visszajelzések, beszélgetések útján lendítse előre az embert, pozíciójában, vállalkozásában. Ne bólogasson, hanem hasson.

Ehhez pedig néha célirányos konfrontáció, karakteres dialógusok és mélyreható kérdések kellenek, melyek betalálnak, melyekre sorsfordító válaszok születnek. Segítenek az üzleti történetek, tanácsok, párhuzamok, iránymutatás is. Azt szoktam mondani, hogy „tükröt tartok, elgondolkodtatok, elmélet és szíveket nyitogatok”. Dönteni viszont az ügyfél dönt.

Azt különösen fontosnak tartom, hogy ez a vezetői támogató partner (aki ideális esetben nyújt vezetői tanácsadást, üzleti és szellemi edzést, executive coachingot, mentoringot) komoly szakmai tudással, több tíz év felső vezetői tapasztalattal rendelkezzen. Meg kell élni, saját bőrünkön tapasztalni száz és száz éles helyzetet, megoldani ezeket, utána formálhatunk jogot másoknak is kezet nyújtani.

– Bátor voltál, többször váltottál. Szerinted mikor van erre a legjobb alkalom?

– Ha az intuíciónk, vágyaink hívnak, szerintem érdemes rálépni az útra. Megfelelő, tökéletesen alkalmas időpont sosincs, az agyunk akárhány kifogást képes legyártani. Közben pedig félni ér, ez egy természetes reakció az ismeretlenre, de a félelemmel lehet dolgozni, nem kell, hogy beszántsa az álmainkat.

Megéri a tettek mezejére lépni, saját tapasztalatból is tudom. Megnyerhetünk egy teljesebb, boldogabb, kreatívabb életet, és nem kell majd egész életünket azzal a tudattal leélnünk, hogy meg se próbáltuk. Állni a vízparton, vágyni megmártózni, de be se ugrani, meg se próbálni úszni, ez a lehető legnagyobb veszteség. Nem a kudarc, a buktatók, azok a sikeres út építőkövei, tanulóleckék.

Az élet néha ad egy-két pofont, de nehogy már saját magunkat mi küldjük a padlóra. A munka jelentős idejét veszi el az életünknek, nagyon nem mindegy, hogy szeretjük-e, amit csinálunk, benne vagyunk-e szívvel-lélekkel. Ha nem, érdemes tovább kutatni. Steve Jobsval értek egyet:

„Ne vesztegessék arra az időt, hogy valaki más életét élik. Ne hagyják, hogy mások véleményének zaja elnyomja saját, belső hangjukat! És ami a legfontosabb, legyenek bátrak ahhoz, hogy kövessék a szívüket és a megérzésüket!”

Sulciová Silvia
Személyes vezetői tanácsadó, üzleti és szellemi edző, executive coach, mentor.

Itt találod meg Silviát: See and Solve Consulting

Fotók: Sulciová Silvia

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?