A gyerektartás kérdése bármilyen közösségi média felületen heves vitákba torkollik. A jogosultak azt sérelmezik, hogy kevés az összeg, és könnyen ki lehet bújni a gyerektartás fizetése alól. A kötelezettek szerint pedig indokolatlanul magas az összeg, egzisztenciális ellehetetlenítést és kifosztást emlegetnek. Repkednek a pénzéhes, haszonleső vagy még durvább jelzők, és férfiakat végletekig kizsigerelő nők képe is feldereng néhányak előtt. Én nem látom, hogy a környezetemben élő egyedülálló anyák wellness szállodákban lebzselnének. A legtöbbjüknek mindennapi megélhetési gondjaik vannak, s magukon spórolva próbálnak a gyereküknek mindent megteremteni.
Nézzük meg közelebbről a tényeket.
2018-ban született egy átfogó kúriai tanulmány a rokontartás szabályairól, amely vizsgálta a bírói gyakorlatot, és összegezte a jogi képviselők tapasztalatait is. A tanulmány nagyon alapos és tanulságos.
Az országosan vizsgált ügyek szerint a legalacsonyabb gyerektartás 5000 Ft/hó, a legmagasabb 180 000 Ft/hó volt (itt a kötelezett kiugróan magas bevallott jövedelemmel rendelkezett). A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy minimum tartásdíjként a gazdaságilag fejlettebb régiókban a 15 000 Ft/hó összeget, szegényebb régiókban a 10 000 Ft/hó összeget a bíróság bizonyítás nélkül is megítélte.
Azt a minimumot, amit a szülőnek minden körülmények között biztosítania kellene, 2018-ban a joggyakorlat-elemző csoport 25 000 Ft/hó-ban határozta meg. A tanulmány végén táblázatban foglalja össze megyénként a minimum-maximum összegeket, sok megyében a maximum sem volt kiugróan magas (30 000 – 45 000 Ft/hó).
Azért az mindannyiunknak feltűnik, hogy nagyon alacsony összegekről van szó, sőt a maximum 30 000 Ft/hó se mondható soknak még a 2018-as árakhoz képest sem.
Aki jár boltba, nevel gyereket, az tisztában van vele, hogy mennyi kisebb-nagyobb kiadás merül fel nap mint nap, és felelős szülő kényszerítés nélkül is motivált abban, hogy a gyereke minél jobb körülmények között élhessen.
Éppen a tanulmány születésének ideje alatt folyt a mi perünk is. Amikor ki kellett számítanom a gyerekek indokolt szükségleteit (lakhatás, élelem, ruházkodás, iskolai kiadások, tisztálkodás, közlekedés, sport stb.), 2018-ban extra kiadások nélkül és spórolós mindennapokkal ez 75 000 Ft/hó/ gyerek volt. A gyerektartás 25 000 Ft/hó lett vállalkozó, vagyonos kötelezett esetén.
Az indokolt szükséglet a gyerek életkora alapján és családonként eltérhet.
De növeli az összeget az élsportoló gyerek extra kiadásai, ételallergia esetén drágább étkezés, kamasz gyerek, vagy közös megegyezés esetén magániskola, pszichológus, gyógypedagógus, fejlesztőfoglalkozások, illetve külön élés után a gyermeknek ugyanazt az életszínvonalat kellene biztosítani, mint együttélés alatt. Ha korábban zongoraórákat vett, vagy úszni járt, ezt válás után se kelljen abbahagynia.
A mai árak mellett, az inflációnak köszönhetően a minimum havi költség egy 10 éven felüli gyerekre, extra kiadások nélkül is legalább 150 000 Ft/hó. A bírói gyakorlat (elsősorban Budapest körzetében, illetve a nyugati országrészben) már 50 000 Ft/hó-ban állapítja meg a minimum tartást (ezt még tudtommal hivatalosan nem mondta ki a Kúria, de az ítéletekben már megmutatkozik), ami még mindig csak a kiadások harmada, tehát megint a vele élő szülőre hárul nagyobb teher.
Nem nehéz végiggondolni, hogy amennyiben a különélő szülő nem fizeti a kiadások felét sem, azt a vele élő szülőnek kell kipótolnia, miközben a gondozási munka is az övé.
Plusz ugyanezért a munkaerőpiacon is nehezebben tud érvényesülni, mégis a kötelezett által nem fizetett, gyerekre fordítandó kiadást úgy kell előteremtenie, hogy sokkal nehezebb pluszmunkát vállalnia, mivel a gyerek(ek) felügyeletét meg kell oldania. Ezen kívül mindig vannak nem várt extrakiadások (pl: betegség – gyógyszerek, iskolai programok, akár szülinapi zsúr), illetve táppénz esetén is lecsökken a havi bevétele, ha a gyerek betegsége miatt nem tud dolgozni.
Felmerül a kérdés, hogy ki is van voltaképpen túlterhelve, kizsigerelve? Ki jár jól a sok esetben alacsonyan megállapított gyerektartásokkal?
Általában a jövedelem 15-25%-át terheli a bíróság gyerektartással, több gyerek esetén maximum a felét, így biztosan nem beszélhetünk arról, hogy kötelezett élete ellehetetlenül. Az más kérdés, hogy válás utána a különélő szülőnek miért párolog el a gyerek iránt érzett felelősségérzete, hogy róla gondoskodni köteles. Ez abból is adódhat, hogy a válási folyamat során szerzett sértettségérzetet az apák nehezebben teszik félre – a jogászok megfigyelései szerint.
A joggyakorlat-elemző csoport azt is kiemelte, hogy a bírói gyakorlat nem veszi figyelembe a vele élő szülő gondozási munkáját, tartós betegség esetén akár a 24 órás felügyeletet a gyerek mellett. Ezért a tanulmány készítői nem támogatják, hogy a gyerek indokolt szükségleteit a bírói gyakorlat automatikusan megfelezi, hanem kötelezettnek kellene nagyobb anyagi felelősséget vállalnia.
És mint láttuk, sokszor még a kiadások felét sem éri el a gyerektartás, az egészen nevetséges pár ezer forintokról nem is beszélve. Mindezek növelik az egyedülálló szülők elszegényedési kockázatát, akik többségében nők. „A gyerekért ugyanis sokan keményen fizetnek, kifosztódnak, csak ez nem kerül a papírra.” (dr. Subasicz Éva)
A tanulmány rámutatott arra is, hogy a perekben általában nem a gyerekek indokolt szükségletei igényeltek további bizonyítást, hanem kötelezett teljesítőképessége, aki jövedelmét megpróbálta kevesebbnek feltüntetni (a vizsgált ügyek 40%-ban be is bizonyosodott, hogy kötelezett eltitkolta jövedelmét).
Jellemző magatartás kötelezetti oldalon a vagyontalanítás, a minimálbérre bejelentés, a betegségre való hivatkozás, illetve vállalkozó kötelezettek hirtelen veszteséges mérleget mutatnak fel a válás után, miközben saját életszínvonalukon ez nem mutatkozik meg.
Ez túl nagy bizonyítási terhet ró a jogosultra. Ezért a tanulmány készítői kiemelték, hogy a jövedelem eltitkolását a kötelezett terhére kell értékelni. Azt is kimutatták, hogy ez a fajta „morál”, ami arra törekszik, hogy minél kevesebb gyerektartást kelljen fizetnie a kötelezettnek a saját gyerekére, kifejezetten a gazdagabb régiókban jelenik meg, akiknek nem a napi betevője függ az összeg nagyságától. Tisztán érthető, hogy miről van szó.
Tudnának jó életszínvonalat biztosítani a gyereküknek, de a végletekig elmennek, hogy ne kelljen az „anyának” fizetni.
Másik probléma, hogy ha a kötelezett nem fizet, és vagyontalanította magát (nincs a nevén ingóság, ingatlan), munkanélküliként regisztrálja magát, akkor a behajtás elnehezül, akár lehetetlenné is válhat.
Nincs igazán elrettentő szankció, vagy hatékonyan működő segítség a gondozó szülőnek.
Fordulhatunk rendőrséghez tartás elmulasztása miatt, amiért a kötelezett kaphat büntetést, ha be tudjuk bizonyítani, hogy a tartás elmulasztása a kötelezett (általában az apa) önhibájából történt. (Például ha a kötelezett tartós betegségre hivatkozik, akár jogtalanul, máris ki tudott ez alól bújni, és erre is volt már példa.)
Ugyanakkor a kötelezett esetleges börtönbe jutásával a gyerek életszínvonala nem lesz jobb, az eljárások hosszadalmasak, és addig is a gondozó szülőnek ételt kell tenni az asztalra.
Az állam megelőlegezheti gyerektartást tartós nemfizetés esetén, amit a gyámhatóságnál kell kérvényezni, de mire abból valóban eljut a gyerekhez a pénz, akár már fél évnél több is eltelik, ráadásul ezt sem igényelheti mindenki.
Egyedülálló anyák sokszor panaszkodnak, hogy népi sport a gyerektartás alóli kibújás, és egy felmérés megállapította azt is, hogy ez a magatartás kifejezetten apákra jellemző, különélő anyákra nem.
Apai oldalról gyakori támadás a bíróságok felé, hogy az anyák felé hajlanak vagy kifejezetten apaellenesek, azonban ez ténylegesen egyáltalán nem mutatható ki. A gyerekelhelyezési perek eredményét szokták ilyenkor felhozni, bár erről nem készült és nem is készülhet pontos statisztika, mivel a bíróság nem tesz különbséget anya és apa között, egyenrangú szülőként jelennek meg előtte.
A Fővárosi Törvényszék tanulmánya alapján valóban nagyobb százalékban kerülnek az anyákhoz a gyerekek, de ebben a nagyobb százalékban benne vannak azok a válások, amikor a szülők meg tudtak egyezni (a válások 80%-a), és ezekben az esetekben maguk a felek kérik jellemzően az anyánál történő elhelyezést (az esetek 90%-ban). A bíróság ilyenkor csak kontrollszerepet tölt be.
Ahol kifejezetten per tárgya volt a szülői felügyeleti jog megegyezés hiányában, ott az ítéletek kb. 60% – 40%-ban oszlottak meg az anyák javára, ami nem számít nagy különbségnek, tekintve hogy hagyományosan még mindig a nők vállalnak többet a szülői szerepekből.
Emellett egyre gyakoribb a váltott gondozás is. Ezekből következik, hogy számszerűleg több apának kell gyerektartást fizetnie, mint anyának. A tanulmányból is kitűnik, hogy a gyerektartások többsége egyáltalán nem olyan összeg, amitől egy dolgozó férfi tönkremenne, ráadásul nem éri el sokszor a kiadások felét sem, így ez a bírói gyakorlat kifejezetten az anyákat és a gyereket! hozza hátrányos helyzetbe.
Továbbá az anyák gyakran számolnak be intézményi abúzusról, kettős mércéről, vagy a családon belüli erőszak hatóságok részéről való elbagatellizálásáról, ami végképp nem azt mutatja, hogy bármi előnyük származna a hatóságok előtt, a gyerektartást pedig a gyereknek ítéli meg a bíróság, az ő jólétéért, megfelelő életszínvonaláért, nem az apa ellen és nem az anya mellett.
Egy felelős felnőtt férfi köteles olyan munkát vállalni, és olyan megélhetést biztosítani, amivel a gyerekei tartását megfelelően biztosítani tudja.
Összegezve: a gyerektartások többsége kifejezetten alacsony a kiadásokhoz képest, és a nők kerülnek több szempontból hátrányos helyzetbe ezen a területen (is), miközben a férfiak hangja hangosabb, amikor kifosztott áldozati pózban tetszelegnek. Ezek a szándékosan elferdített információk a társadalomban jelen lévő, nem is burkolt nőgyűlöletből fakadnak, és az is, hogy sokaknak eszükbe sem jut ennek valóságtartalmát megkérdőjelezni, vagy utánagondolni, s közben szándékosan nem vesznek tudomást a gondozási munkáról és annak értékéről.
Magyarországon 2022. január 1. óta az állam megelőlegezi azokat a tartásdíjakat, amiket nem kapnak meg a gyerekek. (A tartásdíj a gyereknek jár, nem a szülőnek.) Tehát ha három hónapja nem érkezett tartásdíj és nem jár eredménnyel a végrehajtás, még mindig van egy további lépés. Ezt a lehetőséget minden érintett család igénybe tudja venni függetlenül attól, hogy milyen az anyagi helyzetük. Erről bővebben itt lehet tájékozódni.
nyitókép:
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
