Egy fiát egyedül nevelő apa őszinte vallomása kavarja fel a közösségi médiát. Lakatos László vette egy mély levegőt és kiírta élete történetét: hogyan ment el párjától és hagyta hátra egy jobb jövő reményében imádott fiát, hogyan küzdött lépésről-lépésre, néha szabályosan a kukából szerezve meg a napi betevőt, hogy lakást bérelhessen és magához vegye Csanit. László most segítséget kér: egy lakóautót. Mert 55 évesen végre felcsillant a remény, hogy saját házba költözhetnek a gyerekével. Laci egy pici présházat vett Győr mellett, amelyet fel kell újítani, de jó lenne addig is az albérletre szánt pénzt a felújításba tenni. Hogy végre otthonra leljenek.
Közben fiamat látogattam, elmentünk ide-oda, és amikor hazavittem, futott a kerítés mellett, hogy „édesapa ne hagyj itt!…”
Bíróság egyértelműen nekem ítélte fiam, és az első napom úgy telt el, hogy bőgtem és egymagam vittem be a heverőjét, mert az aktuális bérleti díjon felül 2 havi kauciót is kifizettem.
De egyetlen egy dolog érdekelt, hogy velem van a fiam.
Reggel hazaérek, elviszem suliba Csanit, aztán bolt, mosás, főzés, takarítás, kicsi alvás míg megy a gép, aztán vissza fiamért.Évek óta így megy. Ha hétvégére esik a szabadnapom akkor irány a birtok, ami 30 km -re van a lakástól.
Azt, hogy hogyan ismerte meg fia anyját és mit gondol László az asszonyról, a család és az asszony felnőtt gyermekei kérésére kivettük a cikkből.
– 2015 november 1-én költöztem el, a gyerek akkor volt 6 éves. Nem tudtam mást csinálni.
– Egy szatyorral mentem el. Ágyat béreltem, majd szobát, aztán megint ágyat. Nagyon kemény volt, gyakran éheztem. De végül összeraktam a pénzt lakásra, közel félmilliót. A lakás üres volt, semmi sem volt benne. Ekkor már magamhoz vettem a fiamat, az anyja lemondott a gyerekről. Csani 9 éves volt ekkor. Aztán szépen lassan megvettünk mindent: volt már asztalunk, de nem volt székünk, aztán lettek tányérok, csak evőeszközünk nem volt. Egy ismerős adott kettő lábost, egy másik poharakat – ezek még mindig megvannak. Egy évbe tellett, amíg lett porszívónk, felmosónk is – sorolja László a fontosabb állomásokat.
Az apa nemrég Csikvándon talált egy kis présházat, ami egy pincesoron van. Részletre vette, de már kifizette. Egy pici, 5×5-ös mézeskalács házikó. Ez most minden álma, hogy beköltözzenek. De a befejezéshez még kétmillió forintra van szüksége.
– Ketten nyugalomban megfelérnénk egymás mellett. Egy légtérben lenne a konyha, zuhanyzó, meg a fekhelyünk is. De kitaláltam, hogyan menjen el a pára ha zuhanyzunk, meg a szag főzés közben. Nagyon centire ki van számolva az egész, de barátságos kis ház, nem is kell több – meséli lekesen.
Fél hektáros teület van hozzá, amit folyamtosan ültetnek be gyümölcsfával és szőlővel. Körtés lett a neve. Egy akácerdő közepén van a kis ház.
– Amikor ültettük a fákat, azt mondtam a fiamnak, hogy együtt ültetjük, de már te fogod kivágni. Aztán könnyes lett a szeme és megöltelt – meséli elérzékenyülten László.
Hát ezért kell a lakóautó. Hogy ne kelljen fizetni a 160.000 forintos albérletet, hanem minden pénzüket a felújításba tudják tenni.
– Egy jobb minőségű lakóautóra gondoltam. Most benne laknánk, amíg készen lesz a ház, utána pedig nyári konyhának tudnánk használni, vagy később Csaninak lehet egy saját birodalma.
A fiú már 16 éves, autószerelőnek tanul. Jó humorú, jó eszű gyerek, mondja büszkén az apja és hiszi, hogy együtt végre révbe érnek.
Fotók: Lakatos László
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk? 
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
