Érettségi után irány a termelés, végre függetlenedik az ember lánya, jön a baba, cuki a férj, nincs is más dolga az embernek, mint boldogan élni, míg meg nem… Míg meg nem mi? Meg nem szűnik létezni? Meg nem találja az élet értelmét? Unja azt, amiben él? Vagy amíg meg nem találja azt a hivatást, amiben végre kiteljesedhet? Egy nővérként hősi halált halt apáca története változtatta meg teljesen Beáta életét.
Sokan küzdünk, küzdöttünk elemi önbizalomhiánnyal 14-18 évesen. Elég hozzá egy elejtett megjegyzés az osztályfőnöktől, vagy a tájékozottság hiánya, hogy olyan szakma irányába forduljunk, ami ugyan nem a szívünk vágya, de a felvételi idején az határozza meg a végső döntésünket, hogy biztosra akarunk menni.
Nem hitt magában
Balogh-Pásztor Beáta vágyott a segítő szakmák iránt, de ő is a tuti befutóra hajtott. Érettségi után elhelyezkedett, önkéntes tűzoltóként besegített apjának, büszke volt tűzoltó testvérére, elégedett volt azzal, amibe csöppent, ahogyan az élete alakult, formálódott.
Beát és családját három évvel ezelőtt ismertem meg, amikor elkezdtem nyomozni egy Győrben hősi halált halt ápolónővér után. Sebalda a második világháború idején a győri kórházban szolgált, épp egy újszülöttet kereszteltek, amikor megszólalt a légiriadó. Elindultak a kórházi kápolnából az óvóhely felé, az alig egynapos kisfiút keresztanyja vitte a kezében. Sebalda őket még be tudta lökni az ajtón, de saját magát már nem tudta megmenteni.
A bomba becsapódott, a repesz kiszakított egy darabot az óvóhely ajtajából és deréktájon döfte az akkor 49 éves ápolónővért. Sebalda nővér néhány óra múlva bele is halt sérüléseibe.
Emlékoszlop áll halála színhelyén
Rendtársai, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek emlékoszlopot állíttattak a tragédia helyszínén, amit a kórház vezetősége, munkatársai minden évben megkoszorúztak. 2016-ban a Magyar Kórházszövetség és a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház rangos ápolói díjat alapított a nővér tiszteletére, ekkor próbáltak meg több információt kideríteni Sebaldáról, nem sok sikerrel.
Három évvel ezelőtt a kórház épületei a Széchenyi István Egyetem tulajdonába kerültek. Attól tartva, hogy az emlékhelyet elzárják majd a külvilágtól, egy utolsó cikket készültem írni Sebaldáról.
Azt az egy cikket még több másik követte, mert nem csak a nővér szülőfalujába, a nógrád megyei Érsekvadkertre jutottam el, de megtudtam, hogy a hős apáca Macska Ágnes néven született egy zsellér családba, s hogy ennek a családnak a tagjai közül néhányan még a faluban élnek. Így ismerkedtem meg Pásztorékkal, és lányukkal, Beával is.
Arcot kapott a hős apáca
Közben a megváltós nővérek archívumaiból jelöletlen fotók kerültek elő, és a családnak köszönhetően sikerült beazonosítani néhányon Sebaldát is. Megdöbbentő a hasonlóság a nyolcvan éve elhunyt rokon és Beáta arcvonásai között.
A család mindössze annyit tudott a rokonról, hogy Győrben halt meg. Szinte sokkolta őket a városban felállított emlékoszlop látványa, a kórház tisztelete, a díj.
Nyolcvan év elteltével a földi sírhelyét is meglátogathatták, amiről azt sem tudták, hogy melyik győri temetőben lehet. Ekkor tudták meg azt is, hogy báró Apor Vilmos püspök maga temette el rokonukat, saját halála előtt 10 nappal.
Sőt, ugyanabban az óvóhelyen kialakított kórteremben próbálták megmenteni a püspök életét, ahova Sebalda már nem tudott belépni.
Érsekvadkert az elmúlt három évben nem csak megismerte Sebalda történetét, de emléket is állítottak neki. A templommal szemben egy kis teret alakítottak ki, ahol tavaly augusztus óta áll bronzba öntve a hős apáca. Hazaért.
Ápolónak jelentkezett
A szoboravató ünnepségen két falat között súgta oda Bea: „beiratkoztam iskolába”. Bea akkor volt 39 éves, egy lakóautókat gyártó cégnél dolgozott. Ő Sebalda nővér egyik leszármazottja.
– Először anyunak mondtam ki hangosan, hogy ápoló akarok lenni – idézi fel Bea.
Tudtam, hogy ő támogatni fog, ő küldte át aztán nekem a balassagyarmati technikum felhívását, ahol tavaly indult egészségügyi képzés. Szinte gondolkodás nélkül adtam be a jelentkezési lapot.
A képzés három évig tart, az első év vizsgáit sikeresen letette, pedig eleinte nagyon meg volt ijedve az új helyzettől.
– El sem tudtam képzelni mi vár majd rám. Fogalmam sem volt róla, hogy képes leszek-e megtanulni mindent. Ott döbbentem rá az első órán, ahogyan hallgattam az előadót, hogy nem akarom, hogy véget érjen az óra. Tudni akarok mindent, és ez a lelkesedésem azóta sem hagyott alább. Amikor elkezdődött a gyakorlati képzésünk is a kórházban, az maga volt a beteljesült álom. A belgyógyászat és a sebészet áll hozzám a legközelebb, de a szakrendelőben, ahol közben dolgozni kezdtem, szintén olyan közeg van, ahol jól érzem magam.
A helyemre kerültem.
Érzi az ősök támogatását
Bea kisfia Bálint 9 éves. Nagyon büszke az anyukájára.
– Fordult a kocka. Most ő kérdezi tőlem, hogy kaptam-e piros pontot, milyen volt az iskola. Élvezi ezt a helyzetet, hogy nem csak neki, nekem is tanulnom kell. – mondja Bea nevetve.
Kérdeztem Beát arról is, mekkora befolyással volt a döntésére az, hogy ilyen sokat megtudott Sebaldáról.
– Sebalda, nekünk Nene, az apai dédnagyanyám testvére volt. A nagymamám sokat mesélt róla, de azt, hogy hogyan halt meg, ő sem tudta. Mindkettejük támogatását érzem.
Remélem büszkék lennének rám. Gyönyörű véletlen, hogy egy napon született Florence Nightingale brit ápolónővel, május 12-én, az Ápolók Világnapján. Valahol kötelességnek is érzem azt, hogy beteljesítsem amire mindig is vágytam, csak nem mertem belevágni.
– Így, hogy belülről látom, tapasztalom az egészségügy szépségeit, kihívásait, tudom, hogy azon a helyen vagyok, ahol mindig is lennem kellett volna. – mondja Bea.
Könyv készült Sebalda történetéből
Az ápolók csendes hősiessége nem újkeletű. Volt idő, amikor nem modern eszközök, hanem a puszta jelenlét, a szikár fegyelem és a mély hit jelentette az ellátás alapját.
És ott álltak a beteg ágya mellett akkor is, amikor légiriadó szólt, vagy amikor katonák csörtettek végig a kórház folyosóján, hogy elvigyék a zsidó orvost munkaszolgálatra.
A történelem legviharosabb pillanataiban ott állt kitartva, meg nem inogva Sebalda nővér is a győri Szentháromság Kórház betegágyainál. Ezek körülmények inspiráltak arra, hogy egy fotókkal gazdagon illusztrált könyvben adjam ki Macska M. Sebalda ápolónővér történetét.
fotók: saját fotók
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
