Élete kritikus időszakában találta meg, és több másikon átsegítette a jóga Kőváry Anettet. A volt rádiós hírszerkesztő 2024-ben megjelent könyvében vall traumákról és a jóga erejéről – és arról is, hogy nem minden jóga, ami annak látszik.
„A jóga mentett meg. Pontosabban a jóga segítségével mentettem meg magam. Mert a jóga önmagában nem életmentő, nem is sorsmegváltó. A jóga nem tud életeket megváltoztatni, mi tudjuk megváltoztatni az életünket a jóga segítségével” – áll a „Meztelen lélekkel” című könyv borítóján. Szerzője, Kőváry Anett tudja, miről beszél:
több embert próbáló élethelyzetben előbb segítségre talált a jógában, majd önmagára, ma pedig már másoknak segít ugyanebben.
Nem sport, életszemlélet
Az egykori Class FM népszerű reggeli műsorának hírszerkesztőjét élete egy kritikus időszakában találta meg a jóga: szülés utáni depresszióval küzdött, amikor szalmaszálként kapaszkodott az egyetlen mozgásformába, amit egy pár hónapos baba mellett végezni tudott.
– Nemcsak önmagában az anyává válás nehézségei, hanem a meg nem gyászolt kirúgásom, és az azzal megváltozott élethelyzetem együtt küldött a padlóra. Az addig egovezérelt személyiségem hatalmas pofont kapott, teljesen kifordult a lábam alól a talaj, fogalmam sem volt, hol van a helyem a világban.
A jóga eleinte rövid távú szusszanást jelentett, semmi tudatosság nem volt bennem a gyakorlásával kapcsolatban. Azt viszont határozottan éreztem, hogy a jógaszőnyegemen biztonságban vagyok – mondja Anett, aki akkor még nem tudta, hogy élete több traumájára a jóga lesz a válasz. Pontosabban a segítségével találja meg magában a válaszokat, a megnyugvást és az egyensúlyt.
Mert a jóga, amely kicsit „elhasznált” fogalommá vált az utóbbi időben, a sokak fejében élő tévhitekkel ellentétben nem sport, még csak nem is egy keleti mozgásforma, hanem sokkal több annál. Életszemlélet, gondolkodásmód, filozófia.
– Nehéz definíciót megfogalmazni innen, nyugatról, hiszen a bölcsőjében, keleten a jóga gyakorlása a miénktől teljesen eltérő életmódhoz és kultúrához kötődik. A jóga szó szerinti jelentése a összekapcsolódást, egyesítést jelent, ha a szanszkrit “yuj” szótőből eredeztetjük. Más fordítás szerint leigázásra fordítható, de mindkét megközelítés lényege ugyanaz:
test, lélek és szellem egyesítése, kapcsolódás a legfelsőbb és legmélyebb önvalónkkal úgy, hogy közben az érzéseinket és gondolatainkat leuraljuk, leigázzuk.
Erre alapozva a jógának rengeteg irányzata van, és irányzaton belül is minden oktató beleteszi a saját egyéniségét, szemléletét, ezért lehet nagyon sokfajta olvasata és megközelítése a jógának – magyarázza Anett.
– Az ászanák, azaz a testtartások például, amelyeket a legtöbben a jógával azonosítanak, csak a harmadik lépcsőfokot jelentik az erkölcsi és a magatartási szabályok, vagyis jámák és nijámák után – teszi hozzá. Már az ászanák gyakorlása is segíti ennek az egységélménynek a megélését, de hosszabb távú céljuk az, hogy a testet megfelelően megerősítsék a meditációs ülés megtartásához.
„A jóga az, ami két jógaóra között történik”
Anett szerint sokkal könnyebb azt megfogalmazni, mi NEM a jóga; a luxus kiegészítőkre koncentráló, egót simogató, fényűző eseményekkel összekötött „tornázás”, vagy borkóstolással , pincelátogatással egybekötött elvonulás például biztosan nem az.
– Sajnos egyre jellemzőbb a felszínesség ebben a világban, sokan a pazar külsőségekkel és a pompával kapcsolják össze a jógát, ami nem jó irány, mert az egész rendszer pont azt tanítja, hogy hogyan lehet az anyagi világtól minél jobban elvonatkoztatva megtalálni az egyensúlyt az életünkben – mondja Kőváry Anett.
Szerintem a jóga sokkal inkább az, ami két jógaóra között történik. Például, hogy mennyire cselekszem érdek nélkül, mennyire vagyok tiszta lelkű, mennyire gyakorlom a nem ártást, mennyire nem vagyok felhalmozó, harácsoló, törekszem-e arra, hogy jobb ember legyek.
Mert a jóga alázatra tanít, annak elfogadására, hogy van az egónknál nagyobb erő: a bennünk lévő fény.
A jóga azt is megtanítja, hogy lássuk a határainkat, elfogadjuk azokat és igyekezzünk is tágítani őket.
Fontos látnunk az árnyoldalainkat, mert csak ismerve őket tudunk dolgozni a megvilágosításukon. Ha letesszük az egónkat és az elvárásainkat, a világ megváltozik. Nem körülöttünk, hanem bennünk. – emeli ki.
Anett a jóga egy dinamikus, áramló irányzatát, a vinyasa flow-t gyakorolja is oktatja. A vinyasa flow mely az egyes ászanák légzésritmusra gyakorlásával segít megtapasztalni test, lélek és szellem egységét. Bár dinamikus, mégis meditatív: a folyamatos légzés és mozdulat-áramlás révén a gyakorló elmélyül, jelen van a pillanatban. Anett a mozdulatoknál sokkal fontosabbnak tartja a mögöttük álló filozófiát, s előbb kezd el beszélgetni a tanítványával arról, hogy a jógafilozófia melyik része segíthet az aktuális elakadással való megküzdésben, vagy elindulni a családi minták átírásában, mint kijavítani a lábtartást egy adott ászanában.
Segített túljutni a traumákon
A ma már főállású jógaoktatóként élő Kőváry Anett a könyvében brutális őszinteséggel vall élete traumáiról: édesanyja betegségéről, majd haláláról, mérgező párkapcsolatairól, szakmai hullámvölgyeiről. A sok-sok vívódásról, az önmagával vívott harcairól, a megnyomorító családi mintákról, és persze arról, hogyan segítette őt a jóga az elfogadásban és a feldolgozásban.
– Nem értek nagyobb tragédiák, mint másokat, csupán koncentráltan éltem meg azt, ami valójában maga az élet: munkahely elvesztése, depresszió, halál, gyász, szakítás, családi konfliktusok. Emberi létünkbe van kódolva, hogy találkozunk ezekkel a megélésekkel, vagy legalább eggyel közülük. A nevük is ezt mutatja: megélések.
Ugyanolyan erős vagyok, mint te, és ugyanúgy el tudsz gyengülni, mint én, egymásból merítünk erőt, ahogy a gyöngeséget is egymás által tapasztalhatjuk meg. Egyek vagyunk, erről szól a jóga egyik legfőbb üzenete, hogy minden Egy. És erről szól a könyvem is.
A legtöbb visszajelzést a családommal való konfliktusaimra kaptam, kiderült, még mindig tabutéma arról beszélni, hogy a szülők elrontottak valamit, ahogy arról is, hogy nem kell mindent megbocsátani valakinek csak azért, mert a közeli rokonunk. Hogy igenis dönthetek úgy, hogy nem tartom a kapcsolatot az apámmal, ha semmit nem tesz hozzá az életemhez.
A szüleim voltak az utolsó generáció, akik tisztelték a mérgező embereket.
Mi pedig már mondhatjuk azt, hogy ebből nem kérek, meghúzhatjuk a saját határainkat – vallja Anett.
Bár könyvében őszintén oszt meg olyan gondolatokat, amelyeket a legtöbbünk legfeljebb a legjobb barátnőinek mesél el, bevallása szerint ő nem durva kitárulkozásként élte meg az írást. Ugyanez a helyzet a közösségi médiában is – gondolataira majdnem százezer követője kíváncsi a Facebookon -, ott is nehezen tudja feldolgozni, hogy esetenként milliókhoz jutnak el a gondolatai.
– Az egyik tanárom megkérdezte a könyv megjelenés előtt, jól meggondoltam-e, hogy így kiadom magam. Néhány napig agyaltam rajta, aztán úgy döntöttem, csak úgy van értelme ennek a könyvnek, meg úgy általában az életnek, ha az ember vállalja és meg is mutatja magát.
Tudom, hogy sérüléshez vezethet, ha kiteszem az érzéseimet, a gondolataimat, furcsa módon mégis úgy érzem, hogy engem éppen ez véd meg. Nekem erőt ad, hogy nem mismásolok. Az őszinteségem a védőpajzsom! – vallja Anett.
Az „itt és most” kizárja a szorongást
Egy sikeres médiakarrier után ma már a jóga az élete, bár menet közben rájött, hogy most ugyan éppen főállású jógaoktató, de nem tudja, és nem is akarja szögre akasztani az újságírói énjét.
– Annak ellenére, hogy nem zártam ki miatta minden mást az életembő, a jóga áthatja a mindennapjaimat. Folyamatosan figyelem magam, változom, odafigyelek arra, hogyan élek, táplálkozom, hogyan viszonyulok másokhoz. Igyekszem mindig a pillanatban lenni, az itt és mostra koncentrálok, ami kizárja a szorongást – erre is a jóga tanított meg – mondja.
Erre pedig mindenkinek szüksége van – teszi hozzá -, mert tévesen gondoljuk pozitívnak azt a rohanó attitűdöt, amellyel élünk, a folyamatos készenlétet és az idegrendszerünket kizsigerelő ingeráradatot.
Az egyensúlyt keresi abban is, hogy ne az anyagiak, a külsőségek határozzák meg az identitását és a lelkiállapotát.
– Az anyagi világ korlátaitól való megszabadulás – hiszen mondjuk is – szabadságot ad, szabadabban élhetem meg a saját önvalómat. Megtanít élményeket gyűjteni vagyontárgyak helyett – mondja.
S hogy mit adott Anettnak a jóga a tíz évvel ezelőtti találkozásuk óta?
– Tisztánlátást. Megtanított meglátni a különbséget értékes és értéktelen, valódi és talmi között, felfedezni az összefüggéseket, azt, hogy mi a helyes irány az önismereti úton, amin haladnom kell. Nyugodtabb lett az életem. Megtanultam az elfogadást, a jó értelemben vett egykedvűséget, ami nem érzelemmentességet jelent, hanem azt, hogy sem a pozitív, sem a negatív történések nem tudnak mélyen és tartósan kibillenteni az egyensúlyomból. Sokkal több az energiám, mint régen, és minden nap elé örömteli várakozással nézek.
Egyszóval a jóga megtanított nyugodt, harmonikus életet teremteni.
Fotók: Hornyák Adrienn, Nagy István
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
