Jól vagyok. Ez nem egy állapot meghatározása, hanem a leggyakoribb hazugság, ami elhagyja a szánkat. Mert könnyebb és egyszerűbb elütni ezzel a mondattal az igazságot, hangozzon el válasz vagy önnyugtató kijelentés formájában, mintsem bevallani magunknak – pláne másoknak -, hogy valami nem oké velünk. Valójában nagyon kevesen vannak jól, mert nagyon kevesen tudják, hogyan vezet oda az út, és ha tudják is, kevesen vállalják jólléthez vezető nehézségeket.
Kőváry Anett írása.
Soha annyi segítséget nem kaphattunk testi-lelki-szellemi jóllétünkért, mint most. Módszerek milliói elérhetők már a legkülönbözőbb formákban és árfekvésekben, rengeteg az ingyenes támogatás, mégis alacsony azoknak az aránya, akik képesek kitörni a szenvedésbörtönükből. Nem tudok erre reprezentatív adatokat, de jógaoktatóként látom, milyen erősen ragaszkodunk a mintáinkhoz, melyek – kevés kivétellel – az önbüntetés valamilyen formáján alapulnak.
Tudattalanul megbüntetjük magunkat, ha valami egyszerűen jó, vagy amikor jól érezzük magunkat, mert azt hoztuk otthonról a szüleinktől. Berögződésig ismételt “sírás lesz a vége”, “lesz még ennek böjtje”, “mi jöhet még” mondatok formájában, hogy olyan nincsen, hogy az ember jól van, az meg pláne nem fordulhat elő, hogy boldog is legyen.
Így aztán – ismét hangsúlyozom, tudattalanul – önszabotázst hajtunk végre, amikor ismeretlen területre tévednénk.
A nyugalom, az egyensúly és a harmónia ugyanis legtöbbünknek idegen terep, persze, hogy nem tudjuk, hogyan viselkedjünk ott. Amikor akár már csak az esélye is feltűnik bármelyiknek, csinálunk magunknak egy betegséget, kisebb-nagyobb balesetet, abbahagyjuk, amit életminőség javító szándékkal elkezdtünk, vagy lehúzó gondolatokkal megakadályozzuk a kellemesség megélését. Ami talán még rosszabb, az érzékek kielégítésének rabságában észre sem vesszük, hogy élvhajhász életünk kizárólag az anyagi világ felszínes és megtévesztő gyönyöreinek halmozásáról szól.
Ilyenkor hangzik el általában, hogy “én nem fogyókúrázom, megiszom a napi egy pohár boromat, mégsincs semmi bajom.” Arról viszont ilyen esetben már ritkán esik szó, hogy hogy halad az illető az önreflexióval, mennyi szorongás vagy éppen indulat van benne.
Értelemvezéreltség most
A jógafilozófia elveinek mentén haladva mindez az ego és az elme által vezérelt működésből fakad, mely kettő együtt gyors kielégülést keres, a lehető legkisebb energiabefektetéssel.
Az ego úgy érzi, mindent megérdemel, ami megelégedettséggel tölti el, és akar is mindent, ami vonzó.
Az elme emlékezetből dolgozva a tanult mintákat ismétli.
Így fordulhat elő, hogy a szenvedést választják a felszabadultság helyett, hiszen az elme számára ez az ismerős, így pedig az ego vonzónak találja.
Nekik mindegy, hogy valami hasznos-e vagy sem, csak az számít, hogy így vagy úgy, de jó legyen. Hasznos és jó közötti különbségtételre kizárólag az értelem képes, vagyis a jobban- és majd a jól létünk kulcsa az értelemvezérelt gondolkodás. A halála pedig a majd.
Nem lehet majd holnap elkezdeni a változást, nem lehet majd jobban lenni, mert térben is időben az egyetlen létező az itt és most. Ha a majdban akarunk tenni, akkor a majdban is marad a tevékenységünk gyümölcse.
Test, lélek és szellem egyaránt igényli a törődést
Sajnos írnám, hogy ezzel meg is vagyunk, és bárcsak ennyiről szólna a jóllét, de a most elhatározását azonnali cselekedet is kell, hogy kövesse, ha valóban le akarunk számolni a hol erősebben, hol gyengébben, de mindenképp fojtogató szenvedéssel. Sokan ott rontják el a változást, hogy szétválasztják a test, lélek és szellem amúgy megbonthatatlan egységét, és külön-külön kezdenek el foglalkozni egy-egy önrészükkel, miközben azok között semmiféle határ nincsen, így elválaszthatatlanok.
Van, aki csak a testével törődik, keményen edz vagy űz valamilyen mozgásformát anélkül, hogy mögöttes tartalommal töltené meg.
Van, aki azt hiszi, kizárólag lelki gyakorlatokkal elérheti a harmóniát, más meg a szellemi úton halad anélkül, hogy a másik kettő fontosságáról tudomást venne, holott mindhárom egészségére szükség van ahhoz, hogy előbb csak kényelmesebben, majd komfortosan is érezzük magunkat az életünkben.
Felismerés, elhatározás, választás, döntés
A jólléthez vezető út milliárd féle lehet, de vannak olyan mérfölkövei, amiket senki nem kerülhet meg ahhoz, hogy elérje a vágyott célt.
Felismerés: vedd észre, hogy nem vagy jól, vedd észre, hogy szenvedsz, ez a legfontosabb. Figyeld meg, milyen szenvedést okozó helyzetek ismétlődnek az életedben, és próbálj rájönni, milyen hozott mintából eredhet ez a működés.
Elhatározás: döntsd el, hogy változatni akarsz. Mindenféle kifogás, magyarázat, saját magadnak mellébeszélés nélkül szilárdan állj bele a választásodba, hogy mostantól hogyan nem szeretnél élni.
Választás: válaszd ki, milyen módszer mentén indulsz el. Keress olyat, melyben a testeddel, a lelkeddel és a mentális állapotoddal egyszerre lehet foglalkozni. Az se baj, ha több metódusból rakod össze a sajátodat, de mindenképp mindhárom területen indulj el egyszerre.
Döntés: minden egyes reggel, aztán minden egyes nap és a nap minden egyes percében dönts a változás mellett. Próbáld észrevenni, amikor önszabotozzsal megpróbálod eltéríteni magad a választott úttól, ismerd fel az egód és az elméd ámokfutását, és vesd be helyettük az értelmedet.
Kőváy Anett új, Meztelen lélekkel – Őszinte vallomás traumákról és a jóga erejéről c. könyvét itt tudod megredelni.
nyitókép: Bulla Bea fotó
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
