Különböző személyiségű emberek, akik eltérő háttérrel indultak, és más-más iparágban lettek eredményes vezetők. Egy a közös bennük: sikeres vezetőként tudják, vagy legalábbis sejtik, mi a siker titka (és ára) – és Patai Krisztina podcastjában el is árulják.
Patai Krisztina a Future Talents Consulting Kft. vezetőjeként, húszéves fejvadász tapasztalattal döntött úgy, hogy az általa ismert felsővezetőket és karrierútjukat megmutatja másoknak is. Azoknak, akik szeretnének előrelépni, de nem tudják, milyen lehetséges utakon indulhatnak el, és azoknak, akik szeretnének inspirálódni más sikeres vezetők tapasztalataiból.
A YouTube és a Spotify felületén elérhető „Egy fejvadász naplója” podcast vendégeiben a siker közös, a hozzá vezető karrierutak azonban a legkülönbözőbbek.
Van köztük, aki matematikus végzettséggel, három gyerek édesanyjakánt lett egy nagy biztosítási cég ügyvezetője, van olyan közgazdász nő, aki gyártó céget vezet, és olyan vezető is, aki operátorból lett globális vezető egy multinál, s úgy futott be karriert, hogy ki sem mozdult Nagykanizsáról. Patai Krisztina szerint ezekből az inspiráló történetekből mások is tanulhatnak, meríthetnek.
– A te pályád során volt olyan ember, akinek az életútja, a karrierútja inspirált? Akiről azt mondtad, hogy igen, én is ilyen szeretnék lenni?
– Természetesen volt, de ezek mindig változtak. Egyetemistaként például a K&H Bank fiókjában ülő szép szőke nőről gondoltam, hogy övé a világ munkája… Kezdő fejvadászként inspiráló élmény volt figyelni annak a két külföldi női beszerzési igazgatónak a munkáját, akikkel együtt dolgoztam. Azóta sem találkoztam olyan csodálatos vezetőkkel: tőlük mindenki úgy ment ki az állásinterjúról, hogy ott akar dolgozni.
Az is motivált a podcast elindításában, hogy a szakmai rendezvényeken figyelem, kik kapják a díjakat, kikkel készítenek panelbeszélgetést, és mindig ugyanaz a néhány ember, úgymond sztárvállalkozó van előtérben. Megfogalmazódott bennem, hogy én ismerek náluk sokkal érdekesebb, inspirálóbb vezetőket is.
– Gondolom, nagyon különböző megoldásokkal, karrierutakkal találkozol. Mi a közös a sikeres női vezetőkben?
– Nagyon tudatosak, logikusan gondolkodnak, szervezettek, és bár különböző a karakterük, keményen dolgoznak. És még valami: bátrak. Kivétel nélkül.
Ezek a nők nem kértek elnézést, hanem odaültek az asztalhoz és teljesítettek. És bár jókor voltak jó helyen, beletették a maximumot a munkájukba.
Mindannyian megdolgoztak azért, hogy oda jutottak ahová, amihez személyes önbizalom, szakmai önbizalom, jelenlét és kemény munka kell. – avat be Krisztina.
– Ezt a személyes önbizalmat azért nőként nem olyan egyszerű elérni, nem? Ahhoz, hogy az embernek olyan kiállása legyen, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi a jelenlétét, végig kell mennie egy önismereti úton.
– Azért jó támogatók is kellenek hozzá, hiszen nem magányos harcosként jutottak a csúcsra. Minden beszélgetésből kiderül, hogy vannak szurkolóik, támogatóik, egyrészt a családjukból, másrészt szakmai mentorok képében.
Van olyan beszélgetőpartnerem, aki éppen ezért ma már kifejezetten női vezetőket mentorál, és konkrét tippeket ad nekik ahhoz, hogyan listázzák a sikereiket, erősítsék az önbizalmukat, merjenek látszódni.
– Mit látsz, melyek a leggyakoribb nehézségek, amelyekkel a női vezetők szembesültek a pályájuk során?
– Önmaguk. A kétely, hogy „akarhatom-e én a karriert?” A nők előrejutásának az a legnagyobb gátja, hogy minden fronton száz százalékban meg akarnak felelni. Túl nagy dolgokat várnak el magukkal szemben, minden fronton ott akarnak lenni. Sheryl Sandberg, a Facebook volt CEO-ja mondta egyszer, hogy a nők már akkor visszalépnek a karrierjükben, amikor még csak elkezdik tervezgetni a gyerekvállalást…
Tény, hogy nem való minden nőnek a felsővezetői lét. Tisztában kell lenni vele, hogy ez sok munka, kompromisszum és áldozat. Napi tíz órát stabilan dolgozni, lelkileg megküzdeni azzal, hogy otthon van a hároméves gyereked, de ügyvezetőként egy hétig külföldön kell lenned… Ezeket lelkileg kezelni kell, amire nem mindenki alkalmas.
– A podcastokban arról is szó esik, hogy egy vezetői pozíciót hogyan lehet összeegyeztetni a mindennapokban a családdal, gyerekneveléssel?
– Igen, részletesen beszélünk róla minden női vezetővel. Sokféle megoldás, tipp felmerül, többnyire az a minimum, hogy kell hozzá egy támogató férj. Volt, akinek meg kellett tanulnia, hogyan engedjen el és szervezzen ki feladatokat, amihez többnyire családi minta kell; volt, aki a férje családjától kapta meg ezt.
Akadt olyan nő is, aki két évre külföldre költözött ügyvezetőnek, miközben a férje maradt otthon a gyerekekkel; a férfi később azt mondta, csodálatos két év volt, mert úgy tudott jelen lenni a gyerekek életében, mint addig soha. Nincs egységes recept.
– Vannak azonban példák arra, hogyan lehet ezt az életmódot egy támogató családi háttérrel menedzselni, úgy, hogy a gyerek ne sérüljön, hogy ne hulljon szét a család. Csak éppen lelkileg fel kell dolgozni, hogy ez nem a klasszikus családmodell lesz…
– Vannak jó példák, de lelkileg neked kell hordozni ezt a terhet. Ilyenkor merül fel egy nőben, hogy egyáltalán vágyhat-e egy vezetői pozícióra.
Volt, aki elmesélte nekem, hogy éppen várandós volt a harmadik gyerekével, amikor megkapta a kinevezését. Miután rengeteget tépelődött, hogy megfér-e a három gyerekkel egy full time pozíció, rájött, hogy ő így önazonos, és bár nem tudja, mit fog gondolni tíz év múlva, nem érezné magát jobban, ha visszautasította volna a lehetőséget.
Egy másik vezető is mondott egy érdekes dolgot: a nők szeretnek áldozatszerepben tetszelegni, és inkább azt mondják, hogy nem akarnak feljebb lépni, minthogy rájuk fogják, hogy karrieristák… Mindezt azért, mert azt gondoljuk, hogy ha belemegyünk ebbe a szerepbe, meg fognak minket dicsérni és jobban elismernek majd, hiszen a nőknek az az alapvető drive-juk, hogy szerethetőnek kell lenni.
De látok pozitív tendenciát: a nők egyre tudatosabbak, képzettebbek, és egyre inkább vállalják önmagukat, azt, hogy hogyan szeretnének élni.
– Készült egy külön podcast-epizód, amiben arra a kérdésre kerested a választ, hogy szükséges-e női kvótát bevezetni a cégek vezetésében. Mi lett az eredmény?
– Nagyon érdekes lett, mert bár azt gondoltam, mindenki azt fogja mondani, kell a kvóta, sokan kifejezetten ellene voltak, különböző indokokkal. Volt, aki szerint a női kvóta kifejezetten káros, mert beleültetik a bogarat a női vezetők fejébe, hogy őket csak emiatt választották ki, ami negatívan hat rájuk és a környezetükre is. Más szerint egy-egy állásnál egyszerűen ugyanannyi női pályázót figyelembe venni, mint férfit, majd győzzön a jobbik.
És persze akadt olyan vélemény is, hogy egy ideális világban nem kellene női kvótát bevezetni, de a mai társadalmunkban sajnos van relevanciája. Összességében többen voltak a kvóta ellen, mint mellette, és gyakorlatilag az derült ki, hogy a nők nem kvótára vágynak, hanem egyenlő esélyekre. Az tény, hogy azok a szervezetek, ahol kiegyensúlyozottabbak a nemek a felsővezetésben, jobban teljesítenek.
– Te is inspirálódtál a podcast-beszélgetésekből, tudtál hazavinni egy-egy gondolatot?
– Abszolút! A beszélgetőtársaim egy részét régről ismertem, másokat személyesen még nem, de mindegyikükkel találtam kapcsolódási pontot és közös értékeket: egyaránt fontosnak tartjuk a becsületes, kemény munkát, a transzparenciát, a tehetséget, és a társadalmi felelősségvállalást.
Sokat inspirálódtam tőlük, érdekes volt megismerni a filozófiájukat a vezetéssel kapcsolatban, a tanulságaikat, jó tanácsaikat. Egy cégvezető például, aki nagyon fiatalon került vezető pozícióba, arra a kérdésre, hogy nem érezte-e soha, hogy nem áll készen egy pozícióra, azt felelte: dehogynem, de mindig hamarabb jönnek a lehetőségek, minthogy készen állnál rá!
Ettől azonban nem kell megijedni, hanem fel kell nőni a feladathoz – és éppen az út, amíg felnősz, az az izgalmas. Ez is egy olyan dolog, hogy ha az ember hallja, hogy mások is átmentek rajta, az nagyon motiváló tud lenni.
– Ez is azt mutatja, hogy mindenkitől lehet tanulni, és akik meghallgatják ezeket a beszélgetéseket, azok inspiráló, értékes gondolatokat vihetnek haza?
– Úgy gondolom, igen. Lehet új recepteket kifejleszteni a sikerhez, de előtte érdemes megismerni a már meglévőket. Egy-egy ilyen beszélgetés felébresztheti az emberben a bátorságot, vagy ha bizonytalan, segíthet a döntésben. Az a fontos, hogy tudatosan hozd meg a döntéseket a karrieredben, ehhez pedig tudnod kell, melyik út mivel jár.
Fejvadászként a tudatosságot hirdetem; az a célom, hogy minél több olyan munkavállaló legyen, aki nem áldozata a munkaerőpiacnak vagy a munkáltatóknak, hanem tudatos alakítója a saját karrierjének. Hiszek abban, hogy minden ember tehetséges valamiben és abból kell kihoznia a maximumot.
Érdemes tanulni ezektől a vezetőktől, meghallgatni, ők hogy csinálták, és mi volt az ára a karrierjüknek, mi az, amit esetleg bánnak. Ezáltal tudatosabbak tudunk lenni a saját karrierünkben, és egy-egy ilyen gondolat akár „gyorsítósáv” lehet a pályánkon.
– Tehát elkerülhetünk zsákutcákat vagy mellékvágányokat, amelyekbe egyébként belefutnánk?
– Pontosan. Átugorhatunk például korlátozó tévhiteket. Sokan mondják egy-egy sikeres vezetőre, hogy „neki csak megszületni volt nehéz”, vagy „biztosan csókos”, meg „jókor volt jó helyen”, és bár biztosan vannak ilyenek is, a többség kemény munkával és a megfelelő mindsettel érte el, amit elért.
Az „Egy fejvadász naplója” podcast epizódjai elérhetők a YouTube és a Spotify felületén.
Fotók: Patai Krisztina
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
