Ha valaki tíz éve azt mondja nekem, hogy hamarosan egy szigeten fogok élni a Földközi-tengeren, biztosan jót nevettem volna. Ma már bármilyen furcsaságra csak annyit mondanék mosolyogva, lehet, ki tudja. Szicília immár közel hét éve az új otthonom. Busa Barbara vagyok. Olívaolaj kóstoló.
Korábbi magyarországi életemben ügyvédként dolgoztam, több, mint 15 évig. Egyáltalán nem volt a terveim között, hogy külföldre költözöm.
Utazni mindig szerettem, északtól délig bejártam Olaszországot, Szicília régiót 2014-ben látogattam meg először, egy rövid utazás erejéig, de éreztem, hogy ide vissza kell térnem.
Nem tudtam megmagyarázni magamnak sem, mi ez a különös vonzalom, de azonnal átjárt az otthonosság érzése.
Az első alkalom után egyre gyakrabban vettem repülőjegyet Cataniába és Palermóba, kéthavonta, havonta, aztán már többször egy hónapban. Egyedül éltem ebben az időszakban, így szabadon osztottam be az időmet. Laptopról dolgoztam az utazások alatt, ami működőképes, ha jól szervezi az ember.
Azonban egy idő után érezni kezdtem, hogy teljesen ezt akarom, nem csak félmegoldásként. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit szeretnék, úgy igazán. Szicíliában élni, ennyi volt a válasz.
Honnan voltam biztos benne? Szívhang. Ilyen egyszerű.
Csendben szólt hozzám, mégis meghallottam, talán mert addigra már nem a világ zajára figyeltem, és a válaszokat egyre inkább magamban kerestem.
A váltáshoz vezető út talán mindenkinél legfőképpen egy belső folyamat. Mások úgy látják, hogy az életed rendben van. Aztán szép lassan elkezd motoszkálni benned, hogy mi van, ha élhetnék másképpen is?
Mi van, ha lehetséges valami, amire korábban nem is gondoltam? Mi lenne, ha bármit választhatnék?
A fizikai része már csak a következmény, eladtam, elajándékoztam módszeresen az összes holmimat. Az ügyvédi praxist megszüntettem. 42 éves voltam, egy szépen berendezett, jól működő élettel és egy furcsa választással a szívemben.
Három bőröndbe bepakoltam mindent, amit magammal akartam hozni.
Amikor a repülőn ültem csak ide jeggyel, akkor éreztem igazán, hogy ez most tényleg megtörténik. Először Palermóban laktam, majd a sziget keleti oldalán az Etna tövében, most a sziget déli oldalán élek, Agrigento megyében. Ez utóbbi egy tudatos választás, mivel ez a terület még kevésbé érintett a tömegturizmus által, így valódi értékek mentén éljük a mindennapokat.
A kiköltözésem után nem sokkal következett a járvány időszak, ami a szigeten komoly korlátozásokkal járt.
Az első időkben az írásnak szenteltem magam. Elkezdtem megírni a saját történetemet, az első rész a „Szicília-szerelem Antipasto” kiadására is került 2020-ban. Ez még azokról az időkről szól, amikor turista voltam. Néhány fejezet a magyarországi életemet mutatja be, ebből kifolyólag egy érdekes kettősség vonul végig a könyvön.
Boldog vagyok, mert nagyon jó visszajelzéseket kaptam az olvasóktól. A következő rész, vagyis tétel az olasz étlapon „az il primo” megírása lassan halad, mert közben rátaláltam az új hivatásomra és ez szinte minden időmet leköti.
Szintén a bezártság időszakában érlelődött meg bennem a gondolat, hogy szeretnék tanulni valami újat. Keresgélve az interneten, az olívaolaj kóstoló képzések egyre többször kerültek elém, ez igazán megtetszett.
Az alap képzést Calabria tartományban végeztem el, majd a szakmai gyakorlatot északon, ahol a Comói-tó partján éltem néhány hónapot. Ez egy igazi új szerelem az életemben, amelyet egyre több érdeklődővel elkezdtem már megismertetni a magyarországi és a szicíliai előadásokon és kóstoló eseményeken.
Kiemelkedő fontosságúnak tartom ma, hogy kiváló minőségű, egészségre pozitív hatást gyakorló élelmiszer termékeket fogyasszunk. Az extraszűz olivaolajjal kapcsolatban sajnos rengeteg tévhit létezik, ezeket igyekszem egy-egy kóstolóval egybekötött izgalmas előadás keretében felülírni.
Szeretem figyelni a vendégek arcát, amikor először éreznek igazi ízeket és illatokat egy olajban.
Természetesen a legjobb élmény, amikor tengeri panorámás otthonomban tartok ilyen kóstoló eseményt a szigetre látogatóknak. Az október az olíva szüret időszaka nálunk, erre a különleges élményre szoktam biztosítani vendégek részvételét is, akik így személyesen is megtapasztalhatják, hogy készül a „zöld arany”. Ez az új hivatás megad nekem mindent, amit fontosnak tartok az életemben. Kapcsolódni emberekkel, utazni, tanulni, felfedezni, ízélményekkel gazdagodni.
Szicília a kontrasztok földje, ahogy én látom. A giccses, a műanyag, a modern és a szuper elegáns izgalmas keveréke. Az omladozó épületek és a pompás paloták varázslatos egyvelege.
Itt lelassult az idő. Az emberek nyitottak, mindig megállnak egy kicsit beszélgetni, meghívnak egy kávéra, egy tál ételre, beengednek az életükbe, nagyon vendégszeretőek. Az ügyintézés viszont enyhe kifejezéssel élve is nehézkes, lassú és a korábban kialakult hétköznapi szokásokon sem szívesen változtatnak. Hanyag eleganciával kezelik az előre leegyeztetett programok törlését, ami néha nem kis kihívás elé állít a munkám során.
Én mégis itt érzem igazán otthon magam. Ez nem egy fellángolás, az évek alatt a szép és a nehéz oldalát is megismertem ennek a helynek. Azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint az igazi szerelem. Látjuk, hogy a másik nem tökéletes, de ezzel együtt szeretjük.
A Szicília-szerelem közösségi oldalt még 2019. elején indítottam, kezdetben csak azzal a céllal, hogy összegyűjtsem az itteni élményeimet. Büszkén mondhatom, hogy, az elmúlt években fizetett hirdetések nélkül szép nagy közösség jött létre belőle.
Számos nagyszerű embert ismertem meg az oldalon keresztül, akik személyesen is ellátogattak hozzám a szigetre.
Azok az utazók, akik vágynak a nem megszokott, különleges élményekre, velem személyes hangulatú, egyedi programokon merülhetnek el az igazi szicíliai mindennapokban. Sokan megkeresnek az interneten információt kérve a kiköltözésről.
Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy egy ilyen komoly döntés előtt járjon ide évekig, a nem turistás helyeken, a téli ingerszegényebb időszakban. Ismerje meg az itteni életet, ami lehet, hogy néhány hétre turistaként vonzó, de nem mindenki tud beilleszkedni ebbe a világba.
Gyakran megkérdeznek ismerősök, hogy megbántam-e ezt a váltást, nem akarok-e visszatérni Magyarországra. Ezen mosolyogni szoktam.
Azt vallom, hogy vannak utak, amelyekről nem lehet visszafordulni. Megbánni egyébként sem szoktam semmit, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eredetileg elterveztem, arra is csak egy tapasztalatként tekintek.
Én alapvetően is egy életigenlő személyiség vagyok, de itt tanultam meg igazán máshová helyezni a fókuszt. Rengeteg olyan dologról hisszük az életben, hogy fontos, amire pár hét múlva már teljesen másképp tekintünk. Sokszor tűzünk ki olyan célokat, amelyek csak elvárásokon alapulnak, nem szívből vágyunk rájuk. Magam is keresztül mentem számtalan ilyen helyzeten.
Ma igazán szabadnak és teljesnek érzem magam. Itt, ahol vagyok, úgy, ahogy vagyok.
Reggel, amikor kinyitom a szemem az első dolog, amit az ágyból meglátok a Földközi-tenger csodás kéksége. A napokat lassan indítom, az első kávét az erkélyen kortyolom el, közben a fejem felett szálló sirályokat figyelem. Később lesétálok a kikötőbe friss halat venni, a helyiekkel gyakran megállok beszélgetni, nem sietek, az élet itt lassú ritmusban halad. Amikor dolgozom, azt izgatottan és szenvedéllyel teszem, abból az érzésből adok, amivel tele van a lelkem. S persze abból is, amivel a konyhaszekrényem, kiváló minőségű extraszűz olívaolajból.
Az évek alatt változik az ember értékrendje.
Amit ma fontosnak tartok: az igazi dolgok, amelyek kicsit kiveszőben vannak a mai világban. A fáról frissen szedett narancs, ami csak esővízzel érintkezett, könyv, amit illatos papírra nyomtattak, szövegek, gondolatok, amiket én írtam, és nem mesterségesen generáltam. Képek, amiken a valóság szerepel, úgy, ahogyan én láttam és megéltem. Emberi kapcsolatok, amelyek nem felszínesek, élmények, amelyeket együtt élünk meg.
Örökös tanácsom a szigetre érkezőknek: Ne próbálják meg egy alkalommal bejárni a több, mint 25.000 négyzetkilométeres szigetet.
A természeti és kulturális szépségek felfedezése mellett próbálják meg magukat a helyi életritmusnak átadni. Hátrahagyni a problémákat. Ráérősen kávézni. Letérni az aznapra tervezett útvonalról és órákig csak üldögélni egy elhagyott partszakaszon. Élvezni a látványt, az illatokat, a színeket. Megélni az itteni életet, ami lassú, tenger illatú, meseszerű.
Fotók: szerző saját képei
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
