Történeteket mesél az érték alapú cégvezetésről, az adományozás fontosságáról, megmut jó céges vagy egyéni példákat, hiszen Magyarországon világ szinten az egyik legalacsonyabb az adományozás, a visszaadás kultúrája. Pistyur Veronikának nagyon sok „sapkája” van: a Bridge Budapest mellett tanácsadóként segíti a Cápák között című műsorba kerülő vállalkozókat, mentorál, befektetéseket véleményez. És közösséget épít. Veronikát Békéssy Olga kérdezte a Megcsináltuk vodcastban.
Mi történik, amikor valaki a biztosnak tűnő karrierből kilép, és inkább a saját értékrendjére építve indul el egy új úton? Pistyur Veronika története sok vállalkozó számára lehet ismerős: megkereste és felépítette azt a közeget, ahol nem csak a teljesítmény, a hatás számít igazán.
Vera közel másfél évtizede hagyta ott a televíziózást. Bár a történetmesélés megmaradt az életében, rájött, hogy nincs szüksége a felszínes sztorikra. Inkább az érdekli, hogyan lehet üzleten keresztül értéket teremteni és közösséget építeni.
– Én mindig egy szép történetet akarok elmesélni – milyen világban élhetnénk, hogyan működhetne etikusabban, értékvezérelten az üzleti világ –, és ezekre próbálok bizonyítékokat találni – fogalmaz.
A Bridge Budapest társalapítójaként évek óta azon dolgozik, hogy megmutassa: a siker nem csak a kapcsolatokon múlik. Induláskor végzett kutatásaik ugyanis megdöbbentő eredményt hoztak.
– Az első öt évben a 18 és 35 éves korosztályt vizsgáltunk abban a tekintetben, hogy milyen a jövőképük, a sikerhez való viszonyuk, mit gondolnak arról, hogy hogyan lehet érvényesülni, boldogulni ebben az országban? Tízből kilenc fiatal azt gondolta, hogy a kapcsolatokon múlik az érvényesülés. Ha ez így van, el lehet képzelni, hogy ez hogyan hat a vállalkozói közegre, arra a mentalitásra, ami a vállalkozás sajátja, hogy elhiszem, hogy képes lehetek befolyásolni valamit az életben. Hogyha azt hiszem, hogy csak a kapcsolatokon múlik minden, akkor az passzivitást feltételez. – avat be Vera.
– Néhány évvel később aztán újra mértük, hogy ebből a 91%-os passzivitásból mi változott ebben a körben. Azt értjük passzivitáson, hogy valójában nincs igazán jövőkép és nem is látják a lehetőségeiket. És öt évvel később ugyanezeknek az értékeknek a vizsgálata már 56 % volt. Nem akarom azt mondani, hogy ezt a Bridzs Budapest hozta létre, de katalizálta sok más szereplő mellett. – mutat rá Veronika.
Ez a szemlélet vezetett az adományozás és a filantrópia tudatosabb képviseletéhez is.
Vera szerint az üzlet nem zárható el a társadalmi valóságtól: hatnak egymásra. A House of Giving kezdeményezésükkel azt a kultúrát szeretnék erősíteni, ahol az empátia, a szolidaritás és az együttműködés természetes része az üzleti gondolkodásnak.
Sőt, idén elindították a Giving Week-et a diákok körében is, amely igazi országos ünneppé vált: 81 településről több száz osztály kapcsolódott be, és mutatták meg, milyen ereje lehet annak, ha a jószándék jótetté fordul. A gyerekek a kedvesség apró gesztusaitól a közösségi akciókig számtalan formában tapasztalták meg, hogy segíteni menő, figyelni egymásra fontos, és a közösség ereje bárhol képes változást hozni.
A vodcast beszélgetésben muszáj volt megkérdeznünk Verát arról, hogyan dolgozik a kulisszák mögött a Cápák Között üzleti tanácsadójaként és arról is, hogy mit lát, miért kevésbé népszerű a fiatalok között a vállalkozóvá válás, mint életforma?
– Az emberek többsége biztonságra törekszik, és az alkalmazotti státusz biztonságot jelent. Az más kérdés, hogy mi messze a világátlag fölött vagyunk abban, hogy mennyire törekszünk a biztonságra. Sőt, nem csak a vállalkozói lét, a vezetővé válás sem túl népszerű a fiatalok körében. Nem olyan régen beszéltem egy fiatal vezetővel, akinek a csapatában elhangzott a kérdés, hogy ki akarja őt követi, és a csapatából senki sem akarta ezt vállalni. Ismerjük a kutatásokat, amelyek azt mutatják, hogy nagyon alacsony az aránya annak, akik akarják ezt az életet, ezt a felelősséget, ezt a határ ki nem jelölő létezést, amit egyébként a vezetői lét ma jelent, nevezhetjük présnek is.
A folyamatos tanulás része Vera életének – minden évben tudatosan választ képzést vagy programot. Emellett figyel a saját energiaszintjére is: felosztja az évet sprint időszakokra, amelyeket feltöltődési szakaszok követnek. Tudja, hogy a fenntartható teljesítményhez ez elengedhetetlen.
Talán ez Veronika egyik legfontosabb üzenete a vállalkozónőknek: nem a naptár, a szokások vagy mások elvárásai szerint kell működnünk. Lehet saját ritmusunk. És kellenek a sprintek mellett azok az időszakok, amikor ki lehet és ki is kell engedni.
– Törekszem arra, hogy hétfőnként ne nagyon meetingeljek és akkor nem úgy indul el a hét, hogy én már vasárnap ülök a gép előtt, és valójában azt készítem elő, hogy amikor hétfő reggel 9-kor elindul a munka, akkor én utol tudjam érni magamat egy picit is, hanem hétfőn érem utol magamat és van hétvégém.
– Pedig hány vállalkozónőtől hallom ezt, hogy vasárnap leül a gép elé, és előkészíti azt, hogy hétfőn majd hogy fog dolgozni. Én is gyakran teszek így.
– Ez a mi döntésünk. Vállalkozóknak aztán tényleg senki nem mondja meg, hogy ne keddtől keddig tervezzek vagy szerdától szerdáig. Amikor ezt egy kisvállalkozói környezetben elmesélem, hogy én így élek, akkor nagy felismerések szoktak lenni, hogy tényleg, ezt lehet így? Igen. És ezek azok a dolgok, amik nagyon sokat segíthetnek az embernek, amikor meg mersz kérdőjelezni valami olyan dolgot, ami neked diszkomfort és csak viszi az energiát – mutat rá Veronika.
Hónapok óta beszélgetünk olyanokkal, akik kitalálták és megcsinálták azt a terméket, szolgáltatást, vállalkozást, amire régóta vágytak. Ezekből a Megcsináltuk beszélgetésekből készül egy köny vállalkozói extra tanácsokkal, amelyet itt tudsz megrendelni. A Veronikával készült beszélgetésben szó esik a vállalkozói élet kihívásairól, a társadalmi vállalkozások szerepéről és az adományozás kultúrájáról is.
Kiemelt kép: Megcsináltuk
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
