Már szinte unalmas és közhelyes a kép, hogy menzesz előtt a nő nyers, gátlástalanul beszólogat, sír és zabál, sőt, szinte kiheréli a párját. Az meg egyenesen sértő, hogy a vicces mémeken a nő a piros napon így szól másik feléhez: „Túl hangosan veszed a levegőt, csicskagyász.” Kikérem magamnak. Aztán eszembe jut: mi van, ha tényleg ez az általános? És mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük?
Nos, nem tudom, mert én sosem így működtem.
Sz.S.V. – SpiritualMom írása.
Egyetlen esetre emlékszem: nagyjából 17 éve, egy este valami apróság miatt rákiabáltam a férjemre, hogy „B@zd meg!”, aztán másnap megjött – és én bocsánatot kértem. Ezen kívül soha életemben nem ragadtattam el magam még csak feleennyire sem.
Számomra más nyomort tartogattak a ciklusok.
Évről évre durvább falási rohamokkal közelített a piros hét. Napokkal előtte megkezdődött az őrület: lekváros kenyér, rá kakaós tészta, majd zsíros kenyér, keksz, kolbász, zabkása, sült krumpli, aztán elölről. Lekváros kenyér… Mintha a testem egy fekete lyuk lenne, mindent elnyelt. Természetesen ezt követte a rosszullét és a bűntudat.
Erre az i-re tette rá a pontot a havi depresszió. Sok év kellett, hogy felismerjem: ez a mély, világvége lelkiállapot csak bizonyos napokon jellemző, és nem reális. Amint megjött, az egész depressziós-zabálós problémakör elpárolgott.
Feszült voltam ugyan – és ez a feszültség valóban nehezen kontrollálható -, de sosem robbantam, sosem bántottam meg senkit magam körül. És bár ténylegesen úgy tűnhet, a menzesz előtt vagy alatt bennünk növekvő frusztráció a hatáskörünkön kívül esik, ez nem igaz.
Annyit kell csak fejben tartanunk, hogy a környezetünk nem tehet semmiről. És hogy a világ nem ellenünk van.
Azt tartsuk szem előtt, hogy a káosz bennünk zajlik, a hormonok bennünk képeztek vihart, és el fog múlni. Azokon a napokon ne a világot utáljuk, és ne másoknak szúrjunk oda szavainkkal, hanem magunkat szeressük jobban.
Engedjük meg magunknak az elvonulást, a több pihenést, a bekuckózást, a kevesebb terhet. Kérjünk segítséget. Ne bántsuk tovább magunkat a gyűrött arcért, a megevett sütikért vagy a rossz hangulatért. Vegyük körül magunkat több megértéssel, és egy plusz takaróval…
Ugyanis lesz ez még így se.
Most, a menopauza kapujában már egészen más újdonságok teszik izgalmasabbá a mindennapokat. Alvászavar, hasi hízás, hangulatingadozás, hőhullám, figyelemzavarok… Azt sem tudom, hová kapjam a fejem.
Mégsem borítom másra a frusztrációm. Most sem. Rájöttem, ha beszélek róla, ha felvállalom a sebezhetőségem, akkor még több megértést is kapok, mint amire számítottam. De ehhez valamennyire nekem is korrektnek kell lennem.
Megmutatom ezt egy konkrét tünet példáján keresztül. Hőhullám. Mikor még csak a hírét ismertem, legyintettem rá. Csak azt tudtam, amit anyámtól és más nőktől hallottam: „Jaj de melegem van, rettenetes” és „Nyissuk ki koppanásig az ablakot/légkondit!”
Amit utáltam, mert mindig nekem kellett fáznom más miatt.
Nos, azóta én is megtudtam, milyen ez a „meleg”. Hát én mondom: ez nem holmi mezei kimelegedés. Sokkal inkább elégés. Váratlanul jövő, forró, elviselhetetlen belső lángolás, mikor még a rajtunk lévő ruha is ellenség, amit azonnal le kell tépni magunkról, különben végünk.
De még ekkor sem csúsztam bele abba a hibába, hogy a saját szenvedésem miatt másokra nyitogassam az ablakot vagy a légkondit, hiszen nem indokolt, hogy ők megfagyjanak azért, mert engem egy érzet zavar. Ez az érzet ugyanis – bármilyen kínzó is – csak az enyém.
Mások nem érzik! Ezt kell megérteni, és ehhez keresni a kompromisszumot.
A ciklusaink során sem lehetetlen mindez. A mi érzeteink jogosak, érthetőek, elfogadhatóak és létezőek. De nem kizárólagosak.
A környezetünkben lévők is emberek. Megértőek lesznek, ha mi nem vagyunk bántóak. Sírni, panaszkodni, gyengének lenni ér. Legyünk nyugodtan fáradtak, őszinték, sebezhetőek – de ne önzők. Ha ölelésre vágyunk, ne döféssel közelítsünk.
Nem kivitelezhetetlen ez. Hiszen máskor is megy.
És az univerzum tényleg nem ellenünk van. Sőt. Talán még az is lehet, hogy értünk. Akár megjött, akár épp elmúlik.
nyitókép: freepik
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
