Amikor összegyűjtöttem a túlsúlyos életem nehéz elemeit, a mozgás, a kifulladás és a ruhaválasztás bonyodalmai mellett bizony ott volt a sok megalázó pillantás, megjegyzés, ami az életemet kísérte. Ezekből van, amit könnyű leredukálni, mert például lemondhatok a strandról, vagy nem veszek fel kihívó ruhákat, de van, amit nem lehet elkerülni, ez pedig az egészségügy.
Farkasné Márta Barbara írása.
Szerintem az mindenki számára egyértelmű, hogy a túlsúly megannyi betegség előszobája, rizikófaktor, nehezítő körülmény. Ezt pontosan tudja a túlsúlyos ember is. És ahogy én is, a legtöbben örömmel megszabadulnánk a felesleges kilóinktól, ha jönne a jótündér, és képes lenne egy csapásra levarázsolni rólunk a plusz terheket. De sajnos nincs jótündér, és a változás sem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják.
Egy tartós túlsúly nem csak annyi, hogy valaki „túl sokat zabál”.
Mondjuk… technikailag de… túleszik. Több kalóriát visz be, mint amennyit a teste felhasznál. És ezt tartósan teszi. Ez pedig hosszú távon komoly egészségügyi problémákat idézhet elő.
Sokan viszont nem foglalkoznak azzal, – sem az érintettek, sem azok, akik segítőként a másik oldalon állnak, – hogy a tartós túlsúlynak sokszor mély gyökere van: a tudáshiány mellett rossz szokások és lelki sebek is tarkítják az életünket, ami a felszínen túlevésben nyilvánul meg.
Velem is így volt. A kilók csak kúsztak felfelé, minden próbálkozás hiábavalóságnak tűnt, és amikor orvoshoz kerültem, akkor is sok megalázó pillantást, rosszalló megjegyzést, vagy egy odavetett „fogyni kéne” megjegyzést kaptam. Ez nem egyedi eset, nem csak nekem vannak ilyen élményeim.
A jelenleg 2600 tagot számláló Facebookos csoportomban, a FogyiSztori Klubban feltettem a kérdést: „Te kaptál már orvostól negatív megjegyzést? Volt már, hogy csak odavágták: „fogyjon le!”?”
A posztra olyan sokan válaszoltak, hogy végül minden taghoz elért. Az eddigi közel 70 válaszból az derül ki, hogy a kommentelők legtöbbje kapott már ilyen megjegyzést, van, aki gyerekkora óta folyamatosan.
Kismamákat szégyenítenek meg, túlsúlyosok ezreit tartják rettegésben ezek a megjegyzések, minek következtében az ember egy idő után messze elkerüli az egészségügyet.
Minek menjünk? Azért, hogy újra megalázzanak, földbe döngöljenek? Hogy elmondja a doki, aki maga is 140 kiló, azt, amit én is tudok, hogy le kellene fogynom? Valódi segítség viszont nem sok van.
Másfél éves életmódváltós tapasztalatom, egyéves közösségi média jelenlétem és 74 ezer követő után, megannyi személyes beszélgetés és rengeteg segítségkérő üzenet arra világít rá, hogy az emberek nagy része nincs tisztában azzal, mit jelent, hogy „egyen 1200 kalóriát”. Mi az a kalória? Hogy kell azt mérni? Mi fér bele 1200-ba?
Legtöbbször nem magyarázza el nekik az, aki odaveti, hogy „fogyni kéne”.
És az ember, aki eleve problémákkal küzd, cipel magán sokszor akár egy plusz embernyi súlyt, végül megsemmisülve kullog ki a rendelőből, és ott válik szinte esélytelenné az, hogy az egészségügyben keres újra segítséget. Helyette talál majd valami „csodaszert”, otthagy horror összeget egy „szakértőnél”, aki ehetetlen vackokat etet vele százezrekért.
Pedig a megoldás pont ott kezdődne, hogy szépen elindítom azt a három szálat, aminek mentén esélyem lehet a hatékony fogyásra. A FogyiSztoriban a kezdetektől alapvetőnek tartom ezt.
Egyformán fontos, hogy
- megszerezzek egy alaptudást, hogyan egyek, mit és mennyit,
- elkezdjem elemezni a lelki hátteremet és a szokásaimat,
- és közben feltérképezzem az egészségügyi állapotomat, hiszen nagyon fontos tudni, van-e betegség, érzékenység, cukorbetegség, hormonális probléma vagy bármi más a háttérben, hiszen ezek nehezítő körülmények, és kezelés nélkül egy hazárdírozás lehet minden.
Ezek egyike sem elhagyható, ha abban gondolkodom, hogy egyszer s mindenkorra véglegesen letegyem a plusz kilóimat.
Ezt mind megtalálhatnám az egészségügyben is. Ott lenne ennek a helye.
És igen, vannak orvosok, akik el tudják mondani a tényeket úgy is, hogy miközben komolyan veszem, nem semmisülök meg. Igen, van olyan dietetikus, aki nem csak tilt és arra kényszerít, hogy ehetetlen vackokat egyek, hanem élhető, mégis hatékony rendszert épít.
Tudom, hogy vannak ilyenek, mert én találkoztam velük!
Én rendszeresen beszélek olyan orvosokkal, olyan dietetikussal, aki tényleg segít és együtt gondolkodik velem, aki nem földbe döngölni akar, hanem egy tartható, szerethető úton való haladást támogat!
Nagyon hálás vagyok, hogy rendszeresen megtapasztalhatom, milyen a hitemet visszatenni oda, ahol korábban lerombolták azt. Tudom, milyen felemelő őszinte mosolyokat kapni, együtt lelkesedni és együtt örülni a leadott kilóknak!
Erre ad lehetőséget a Súlyfordító nap is!
Ott olyan orvosok lesznek, akik tudják, hogy a túlsúly nem csak annyi, hogy valaki „sokat zabál”.
Ők tudják, mennyire nehéz ez az út, és készek arra, hogy megfogják a kezünket és segítsenek, hogy ne egyedül kelljen a kilókkal harcolni. Ők pontosan tudják, hogy mire az ember odaér hozzájuk, már rengeteg mindent kipróbált, talán sikerrel fogyott, de az a nyamvadt jojóeffektus nem kímélte, és mindig több jött vissza, mint amennyi lement.
Ők tudják, hogy a változókor, menopauza is hozhat olyan fordulatot, ami hízáshoz vezet, és pontosan tudják, milyen frusztráló, mikor az ember már mindent kipróbált, de mégsem tud sikeresen fogyni, vagy megtartani a leadott kilókat.
Hihetetlen, de vannak ilyen egészségügyi szakemberek, akik tudják, hogy az ember nem csak egy gép, amin elég egy „fogyjon le” gombot megnyomni, hanem egy gyönyörű, komplex rendszer, test-lélek, kísérni és támogatni kell.
Én már megtapasztaltam ezt, és pontosan ezek miatt indulok nagy lelkesedéssel a Súlyfordító napra, ahol még több ilyen orvost, dietetikust és sok szakembert ismerhetünk meg, akik lelkiismeretesen dolgoznak azért, hogy segítsék azokat, akiknek szükségük van erre.
Tudom, hogy nehéz egy elvett bizalmat újra odavinni. Nehéz újra lelkesedni. Tudom, mert én is így voltam vele. Mire én 207 kg lettem, addigra már rengetegszer ültem sírva a kocsiban egy-egy orvosi vizsgálat után.
De volt egy pont, amikor azt mondtam: ÉN többet érek ennél! ÉN megérdemlem, hogy tisztán lássak.
Nem az orvos miatt, nem a férjem, gyerekem, anyám vagy a szomszéd miatt… hanem miattam! Mert ha igazán változtatni akarok, akkor tennem kell magamért. Igen, fel kell állnom – lélekben is, és szó szerint is – és el kell kezdenem az apró, de hatékony lépéseimet megtenni! Nem másért. Magamért.
A tisztánlátás az egyik legfontosabb alapelvem. Nincs sunnyogás. Egyszerűen nem lehet.
Legyen szó nassolásról, kalóriákról, lelki munkákról vagy laborról. Azért nem lehet elsumákolni semmi ilyet, mert egyrészt könnyebb és felszabadítóbb tudni, mivel is állok szemben, másrészt előbb-utóbb úgyis mindenre fény derül.
Úgyis kibukik, hogy az a szendvics, amiről azt gondolom, csak 200 kalória, az inkább 600 lesz… ha tele vagyok lelki sebekkel és rossz szokásokkal, azzal is előbb-utóbb szembe kell nézni, és a laborral is ugyanez a helyzet:
ha az derül ki, hogy nincs gond, csak hiába idegeskedem, ha pedig van valami, akkor azt minél hamarabb kezeljük, annál jobb. Nem érdemes elfordulni a tényektől. Ha ezeket nem tárom fel, vakon repülök, és nem tudom, mit és hogyan csinálhatok, ez pedig nagyon messze áll a szabadságtól.
Elsőre ez ijesztő és nehéz. De ha bizonytalan vagy, nézz rám! Nézd meg a videóimat, amik önmagukért beszélnek! Én már haladok ezen az úton. Másfél éve! 54 kilót fogytam, nem szenvedek, nem unom, és elmondhatom, hogy életemben nem voltam még ilyen önazonos, boldog és felszabadult! Tudni azt, hogy jó irányban vagyok, hihetetlen nagy öröm!
Nekem is nehéz volt az eleje: felállni, elindulni, összeszorítani a fogam és időpontot kérni kórházba, ahol nem tudtam, mi vár rám. Én akkor oda egyedül mentem. És csak annyit tudtam, hogy megcsinálom magamért. Ott pedig olyan csapattal találkoztam, akik minden várakozásomat felülmúlták!
Ugyanerre most Neked is megvan az esélyed, ha eljössz a Súlyfordító napra!
Neked nem kell egyedül menned ezen az úton! Nem leszel egyedül. Várnak Rád, hogy segíthessenek! És én sem hagylak egyedül, én is ott leszek! Gyere és adj egy esélyt arra, hogy tisztán láss!
Találkozzunk április 18-án a Súlyfordító napon a Lurdy házban, ahol nem felszínes fogyókúrás tanácsok várnak, hanem szakértői, orvosi szemmel közelítik meg a túlsúly és az elakadt fogyás kérdését.
Jegyek: www.sulyfordito.hu
Fotók: Farkasné Márta Barbara
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
