Talán nehéz időszakon mész keresztül, munkát keresel vagy háztartásbeliként járulsz hozzá a család életéhez. Tudom, olyan jó lenne néha saját pénzből venni egy ruhát, elmenni moziba vagy elvinni a gyereket egy programra? Jó lenne úgy igazán hozzájárulni a közös kasszához, anélkül, hogy minden nap le kelljen mondani valamiről, kölcsön kelljen kérni, vagy elfogadni? De mi van akkor, ha az értéked már most is felbecsülhetetlen?
Spiritual Mom írása.
Értelek. Tudom, milyen, amikor eleged van abból, hogy azt mondják: „neked ott van a férjed”. Arra vágysz, hogy újra a saját jogodon keress pénzt, és értékesnek érezd magad.
Ismerd fel és ne feledd: már most is a legtöbbet nyújtod abból, amid jelen pillanatban van. És ez tiszteletet érdemel – elsősorban önmagadtól. Talán ezt most még nem engedi szerénységed, vagy nem érzed olyasminek, ami „illik” vagy amit megérdemelsz.
De nézd: anya vagy, nő és feleség, ezek minden dimenziójával és párhuzamos feladataival. Te vagy a láthatatlan összetartó erő.
A rengeteg apró mozdulat, amit senki nem lát, ami nem számít bele a napba. Amitől semmi nem lesz láthatóan szebb – hiányában viszont megenné a káosz az egészet. A láthatatlan munka, amit senki nem vesz észre, és ami után este megkérdezik, mitől vagy olyan fáradt. És te legszívesebben ordítanál. Ehelyett azt mondod: „Nem is tudom. Mindegy, még elpakolom ezt a kupacot, aztán lefekszem, majd holnap olvasok.”
Tervezel, kitalálsz, beszerzel, megalkotsz. Meghallgatsz és megoldasz. Végtelen loopokban létezel. Pakolsz, pucolsz, etetsz. Főzöl, elpakolsz, főzöl. Belefáradsz. Kezded elölről.
Életben tartasz kiskorúakat – és nagykorúakat is. Gondoskodsz a gyerekeidről, a párodról, és talán már idős szüleidről is. Az is lehet, hogy még egy kertről és állatokról is gondoskodsz. Idő, energia. Fáradtan is fel kell állni, ki kell vinni, meg kell etetni, gondozni kell.
És közben: érzékelsz. Érzelmek és feszültségek adóvevője vagy. A családi tárgyaló vagy, konfliktusokat elsimító és pótolhatatlan, finom érzékkel működő villámhárító. Kimerítő feladat. Hálátlan és néha persze hálás szerep.
Minden magával sodor, megérint, megráz. Elgondolkodtat. Közben vágysz rá, hogy barátja légy születő gondolataidnak, ötleteidnek; hogy felírd, utánanézz, megvalósítsd… de mikor végre ráérnél, gondolatkezdeményeid már kisiklottak kezeid közül, s te csak nézel utánuk.
Kétségbeesetten vágysz a csendre – ha pedig megadatik, akkor sem tudsz a gondolataiddal foglalkozni, mert másokat – és a tennivalókat – magad elé helyezed.
Ha mégis szánsz időt benső énedre, álmaidra, törekvéseidre, önzőnek érzed magad. Vagy más mondja rád ugyanezt, és ha nem vigyázol, elhiszed.
Te működteted a mindennapokat. Persze nélküled is működne, de nem úgy. És ezt mindenki tudja. Néha ebbe is belefáradsz. Aztán továbbmész.
Mindez nem természetes! Csoda vagy. Oly sok fronton teremtesz értéket! Amit teszel, az emberfeletti, számszerűsíthetetlen és pótolhatatlan.
Ne szapuld hát magad tovább, ne nevezd magad kevésnek, ne tartsd értéktelennek magad, ha épp nincs pénzed! Ne húzd össze magad még kisebbre. Emeld fel a fejed!
Tudod, ha te nem vagy jól, csak ideig-óráig tarthatod össze mindezt. Úgyhogy vedd elő azt a könyvet, jelentkezz be az edzésre, főzz magadnak valamit, amit te szeretsz! Kérd azt a szabad délelőttöt!
Mondd ki, hogy elég, hogy most mit szeretnél – vagy hogy eddig és ne tovább. Sírd ki, írd le, mondd el, tedd meg! Különben eltelik az élet, és csak épp azt nem adtad át a világnak, ami a te küldetésed; mindenki világát ismerted, csak épp a saját utadon nem jártál.
Ha megszereted magad jelen szerepeidben is, és feltöltődtél ebben a szeretetben, ezzel az új energiával a pénz is meg fog találni. De már tudni fogod, hogy az értéked nem azzal azonos.
Kiemelt kép: Freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
