Kimondtam hát. Nem örzöm, nem cipelem tovább. Ez nem az én szégyenem. És lám, elmúlt, nem fáj már a torkom minden áldott nap, nem vagyok elgyötört és fáradt ma már. Erőtől duzzadok. Azt gondolom, hogy csupán a kimondatlan szavak miatt fájt oly soká és voltam elgyötört és enervált, a saját magam árnyéka. Elmúlt, mint ahogyan az élet is el fog, de nem mindegy, hogy hogyan. Megélem vagy más vétkei miatt szenvedek. Hát nem szenvedek tovább. Én az életet választottam magam és a gyermekem okán.
Vincler-Boros Viktória írása.
Egy valamiben vagyok biztos, a változás az, ami állandó. Ez is el fog múlni, és egyszer már nem leszek itt, emlékezni sem fog rám senki.
Addig azonban, amíg itt vagyok, jól akarok élni. Harmóniában önmagammal és a környezetemmel.
A saját jólétemért pedig csak én vagyok a felelős, senki más. A saját szabályaim szerint élek és én állítom fel a határokat, nem más.
Van véleményem és kimondom. Merek önazonos lenni és nem szégyenkezek tovább. Ami történt, megtörtént. Nincs bennem harag. Megértettem a bántalmazóm működési mechanizmusát, tisztán látom őt. Azonban most a szégyent vissza adom neki, az az övé, cipelje ő tovább.
Élek! Alkotok és teremtek. Tele vagyok tervekkel, ötletekkel. Egy élet is kevés hozzá, hogy valóraváltsam mind.
Elégedettséggel tölt el, ahogy napról-napra haladok. Mindeközben látom a gyermekemet cseperedni, és át akarom adni neki a tapasztalataimat, azt a tudást, amiért vérrel-verjtékkel megszenvedtem.
Szeretném, ha egy önálló, mély önreflexióval rendelkező, tudatos felnőtt válna belőle, az egészséges határhúzás képességével. Csak annyit adjon, amennyit kap. Ha nem tisztelik, fordítson hátat. Csak hozzá méltó kapcsolatokba vonodjon be, tisztelje önmagát. Ez a titok.
Nem vagyok ezo-spiri. Nem tudom, hogy létezik-e a karma. Ma már azonban ez sem számít.
Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Persze akinek nincs olyan, mert torzult a személyisége, az a lelkiismeretével sem fog elszámolni. Vagyis, „boldogok” a tudatlanok. Ja, nem. Ők lelkiszegények.
Fogalmuk sincs róla, hogy mi az a boldogság, nem képesek átérezni. Néha kapnak egy-egy endorfin fröccsöt és máris azt hiszik, hogy az a boldogság. Pedig nem.
A boldogság benned, a lelkedben lakozik.
A mély boldogság egy csendes, stabil belső állapot, amely nem függ folyamatosan a külső körülményektől. Olyan minőség, amely megélésből, tapasztalatból és lassan kiérlelt bölcsességből fakad. Nyugodt és tartós. Nem euforikus, nem hullámzó,inkább egy háttérérzet, hogy „rendben vagyok”.
A mély boldogság elfogadással teli. Nem azt kívánja, hogy minden tökéletes legyen, hanem azt, hogy a valóság a nehézségekkel együtt elfogadható legyen.
Kapcsolódáson alapul önmagunkkal, másokkal és a világgal való valódi kapcsolatból születik. Értelmet hordoz, ami nem pusztán élvezet, hanem annak megélése, hogy az életnek van jelentése.
Ez a fajta boldogság élettapasztalatokon keresztül alakul ki. Kudarcok, veszteségek, árulások, felismerések, belátások során. Nem „kapjuk”, hanem formáljuk.
A bölcsesség számomra azt jelenti, hogy az ember képes reflektálni önmagára, felismerni a saját korlátait, elengedni az illúziókat és mégis nyitott maradni.
A mély boldogság nem intellektuális konstrukció. Nem lehet „kigondolni”.
Ez egy belső állapot, amelyet át kell élni önvizsgálat által, őszinte érzelmi tapasztalatokon keresztül és annak felismerésével, hogy nem minden kontrollálható.
Az ember ilyenkor már nem menekül a kellemetlen érzések elől, hanem integrálja őket. Paradox módon éppen ez teszi lehetővé a tartósabb elégedettséget.
Ezt a mélységet egy lelkiszegény sosem fogja megtapasztalni. Ez az én ajándékom. Ez az engem ért trauma gyógyító ereje.
Kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
