A pre – és perinatális időszakban a veszteségek változatos formái jelennek meg, amelyekkel kapcsolatban a feldolgozás nem az ellátást végzők dolga, ám a veszteségekkel kapcsolatos megélések befolyásolják az ellátás folyamatát. Ilyenek a vetélések, a magzati halál, a halva születés, az ikervesztés például. Ezeket az élethelyzeteket a szakemberek nem hagyhatják jelzés és továbbirányítás nélkül.
Sok esetben maga az ellátórendszer is veszteségeket generál, ami szintén komplexen jelenik meg az esetlegességen, a területi különbségeken, vagy a kapcsolódó szociális és mentálhigiénés lehetőségek hiánya miatt.
A Napfogyatkozás Egyesület országos kutatást indít a pre- és perinatális veszteségek területén működő intézmények, szervezetek, szakemberek és informális közösségek körében.
A kutatás célja feltárni, hogy a területen dolgozók milyen veszteségekkel találkoznak munkájuk során, milyen eszközökkel támogatják az érintetteket, milyen feladatokat vállalnak sokszor a hivatalos munkaköri kereteken túl, valamint milyen képzési, szakmai és közösségi igényeik vannak a terület további fejlődéséhez.
A pre- és perinatális veszteségek sokféle formában jelenhetnek meg. Ide tartozhatnak a vetélések, az ismétlődő vetélések, a méhen belüli magzati halál, a halvaszületés, az újszülött-halál, az ikervesztés, a koraszüléshez kapcsolódó veszteségek, a várandósság megszakítása súlyos fejlődési rendellenesség miatt, az asszisztált reprodukció sikertelensége, a meddőséghez kapcsolódó veszteségek, valamint a várandósság, a szülés vagy a korai szülővé válás során megélt traumatikus események és veszteségek.
Ezek az élethelyzetek eltérő időszakokban jelennek meg, más-más érzelmi, társadalmi és gyakorlati következményekkel járnak, és különböző szakmai szereplőket érintenek. Közös bennük azonban, hogy nem csupán az érintett családokra vannak hatással, hanem azokra a szakemberekre és közösségekre is, akik kísérik őket.
Huszonöt év tapasztalata egy kevéssé látható területen
A Napfogyatkozás Egyesület 25 éve foglalkozik gyásszal és veszteségekkel kapcsolatos támogatással Magyarországon. Szinte az elsők között indított vendégbaba-csoportokat azoknak a szülőknek, akik gyermeküket a várandósság vagy a születés körüli időszakban veszítették el.
Tapasztalataik szerint a pre- és perinatális veszteségek támogatása sok esetben nem elsősorban rendszerszintű megoldásokon, hanem az egyes szakemberek személyes érzékenységén, többletmunkáján és elköteleződésén múlik.
Gyakran olyan feladatokat is ellátnak, amelyek túlmutatnak eredeti munkakörükön: meghallgatnak, jelen vannak, információt keresnek, közösségeket kapcsolnak össze, vagy hosszú távon kísérik az érintett családokat a veszteség feldolgozásában.
Kik támogatják a támogatókat?
Miközben egyre több szó esik a veszteséget megélt családok támogatásáról, ritkábban beszélünk azokról, akik a háttérben végzik ezt a munkát.
– Az elmúlt évtizedben azt láttuk, hogy a veszteséget megélt családok támogatása sok esetben az egyes szakemberek személyes elköteleződésén múlik. A kutatással szeretnénk láthatóvá tenni azt a tudást, munkát és érzelmi terhet is, amelyet a területen dolgozók nap mint nap hordoznak. – mondta Kánya Kinga, a kutatás szakmai vezetője
A veszteségek sokszínűsége miatt a szakemberek és segítők nagyon különböző helyzetekben találkoznak az érintettekkel. Nem minden esetben egy veszteség bekövetkezésekor kapcsolódnak be a folyamatba.
Egy szülésznő, védőnő, szülészorvos, pszichológus, dúla, gyógytornász, korai fejlesztő szakember, gyermekorvos vagy civil segítő gyakran olyan családokkal találkozik, akiknek veszteségtapasztalata csak később válik láthatóvá, vagy akiknek történetében a veszteség nem a találkozás elsődleges témája.
A korábbi veszteségek ugyanakkor hosszú távon is jelen lehetnek a családok életében.
Hatással lehetnek a következő várandósságok megélésére, a szülői szerepre, a családi kapcsolatokra, a biztonságérzetre, az egészségügyi ellátásba vetett bizalomra vagy akár a gyermek fejlődésével kapcsolatos döntésekre is. A szakemberek ezért sokszor közvetetten találkoznak ezekkel a történetekkel, mégis fontos szerepük lehet azok felismerésében és az érintettek támogatásában.
Ki támogatja azt a szülésznőt, aki egy magzati halálesetnél van jelen?
Kihez fordulhat az a védőnő, aki évek óta családok veszteségtörténeteit kíséri végig?
Milyen lehetőségei vannak annak a pszichológusnak, gyászkísérőnek, dúlának, civil segítőnek vagy önkéntesnek, aki újra és újra találkozik a veszteség különböző formáival?
A Napfogyatkozás Egyesület 25 éves tapasztalata azt mutatja, hogy a veszteségek támogatása sok esetben az egyéni szakmai elköteleződésen múlik. A kutatás ezért nemcsak a meglévő jó gyakorlatokat kívánja feltárni, hanem azt is, hogy milyen tudásra, képzésekre, szakmai kapcsolódásokra, szupervíziós lehetőségekre és intézményi háttérre lenne szükség ahhoz, hogy a területen dolgozók biztonságosan és fenntarthatóan tudják végezni munkájukat és rendszerszinten milyen fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy a folyamatokba lehessen beépíteni a veszteségtudatos szemléletet?
Országos párbeszéd a veszteségtudatos szemléletért
Az egyesület célja, hogy a feltárt tapasztalatokra és szükségletekre építve országos szakmai, kommunikációs és szemléletformáló párbeszéd induljon a pre- és perinatális veszteségekről.
Hiszünk abban, hogy ezek a veszteségek nem egyetlen szakma vagy intézmény ügyei. A családok történetei megjelenhetnek a nőgyógyászatban, a szülészeten, a neonatológián, a védőnői ellátásban, a gyermekegészségügyben, a korai fejlesztésben, a mentálhigiénés szolgáltatásokban, a civil közösségekben és az online támogató csoportokban egyaránt. Ezért a kutatás nem pusztán veszteségtípusokat térképez fel, hanem azt is vizsgálja, hogy ez a sokszereplős rendszer milyen tudással, erőforrásokkal és együttműködésekkel rendelkezik ma Magyarországon, és mire lenne szüksége ahhoz, hogy az érintettek valóban megfelelő támogatást kapjanak.
kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
