„Ahogy Kornél ezt kimondta, megfordult vele a világ. – Barátnője van?! De hát én vagyok a barátnője!” Megtörtént eseteken alapuló életmesék, (nem csak pár)kapcsolati vészjelek, elképesztő párbeszédek sorozata. A szerző reménye, hogy a fiatal olvasók számára megspórol némi jövőbeli fájdalmat, az idősebbek pedig nem érzik hibásnak magukat korábbi rossz döntéseik miatt…
SZ.S.V. írása.
A 25 éves Csabi lubickolt saját életében: élvezte, hogy fiatal, jóképű és lehengerlő. A legyet is röptében: munkahelyén rövid időn belül két lányt is megszerzett, akik így már egymással is versengtek – érte, miközben Csabi rég továbblépett. Már Esztit ostromolta.
Eszti új lány volt, és egészen más. Csendes, szégyenlős, szűzies. Igazi kihívás Csabinak.
A lányok rendkívüli kedvességgel vették körül az új kolléganőt és segítették a beilleszkedésben, ugyanakkor féltékenyen figyelték, felkelti-e Csabi érdeklődését.
Nem volt egyszerű Esztit megkörnyékezni, de naivságát kihasználva Csabi idővel megpuhította őt.
A lány számára valóban Csabi volt az első. Szüzességének elvesztése és a további együttlétek fájdalmat okoztak neki, Csabi ráadásul teljesen kiszámíthatatlan volt, de mivel Eszti nem járt még senkivel, úgy gondolta, ez normális, ilyenek a férfiak, és igyekezett boldog lenni azzal, amije volt. Hiszen végre jár valakivel! Talán csak „ilyen az élet” másoknak is.
Nem érzékelte a vészjeleket.
A srác egyik nap mosolygott és ostromolta őt, másnap idegenként elment mellette az utcán. Egyik nap az ölében tartva simogatta az arcát, másik nap rákiabált, a falhoz lökte, vagy az orra előtt udvarolt Edinának, a recepciósnak.
Nárcisztikus, önző játszmázása nem ismert határokat, és lassan kivéreztették a lány lelkét. Ahányszor Eszti felállt, hogy otthagyja vagy hazamenjen, Csabi vagy agresszíven loholt utána vagy visszaédesgette.
Eszti egyik nap felment hozzá. Becsöngetett, de nem Csabi nyitott ajtót, hanem bátyja, Kornél, aki 10 évvel idősebb volt öccsénél, és a hátsó szobában lakott. Kelletlenül engedte be Esztit, aki nem tudta hová tenni ezt a ridegséget, de betudta annak, hogy Kornél még nem ismeri őt. Némán ültek a konyhában. Aztán Kornél idegesen elkezdett fel-alá járkálni és rágyújtott.
– Mikor ér haza Csabi? – kérdezte kínjában Eszti.
Kornél nem válaszolt. Méregette a lányt, majd utálattal kibökte:
– Mondd csak, te élvezed ezt az egészet?!
Esztire a frász jött. Fogalma sem volt, Kornél mire gondol. Ő csak átjött Csabihoz…
– Nem értem. Hogy mit élvezek? És miért vagy velem ilyen haragos?
– Hogy ne lennék az! Ide jársz dugni az öcsémmel, mikor a barátnője épp nincs itthon!
Tessék?! Akkor, ahogy Kornél ezt kimondta, megfordult vele a világ. Barátnője van?! De hát én vagyok a barátnője…
– Nem értem – hebegte – Én vagyok a barátnője…
– Akkor szerinted ezek kinek a ruhái? – mutatott fel Kornél a fregolin száradó női göncökre. Eszti felpillantott. Valósága hangos robajjal omlott össze körülötte.
– Nekem azt mondta, az anyukája ruhái…
A mondat kimondva már számára is nevetségesnek hangzott. Könnybe lábadt a szeme. Kornél ekkor ismerte fel, hogy Esztinek tényleg fogalma sincs semmiről, és teljesen ártatlan.
Megsajnálta a lányt és azonnal a kedvesebbik hangjára váltott.
– Sajnálom. Ezek után szeretnéd még megvárni?
– Nem tudom…
Eszti szétesett. Szédült. Ezúttal tényleg menekülni akart, de félt is. Még nem ismerte a nemet mondás, a szabad döntés és a tudatosság erejét; csak az első kapcsolat függőséget okozó elégedettségét (legyen az a kapcsolat bármilyen pocsék is).
Végül erőt vett magán, felállt, megköszönte Kornél őszinteségét, és elindult kifelé. Az ajtó azonban nekiütközött a hazaérkező Csabinak. Eszti lefagyott. Ha sokadszorra is elgyengül, végleg porrá alázza.
– Hova mész? – vigyorgott Csabi.
Eszter végre nagy levegőt vett, félrelökte Csabit és a lépcső felé indult.
– El.
Most először nem hallott lépteket a háta mögött.
kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
