Lepusztult gyermekotthonok, alul fizetett dolgozók, akiket csak a lelkiismeretük tart a rendszerben, férőhely hiányában pedig több ezer gyermek nem jut megfelelő ellátáshoz. Többek között ezt állapította meg a dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár vezetésével készült Gyermekvédelmi Diagnózis, amelynek készítői 2026 májusától három hónapon keresztül 12 megye 18 intézményét keresték fel, hogy félezer szakemberrel beszélgessenek az előző rendszertől örökölt állapotokról. 16 éve nem volt példa arra, hogy az állami ellátásban az érintetteket személyesen hallgatták volna meg, bár a problémák ismertek voltak a vezetők előtt. A kormány egy 9,5 milliárd forintos azonnali krízisprogram indításáról döntött.
A Magyarországon élő gyerekek 8 százaléka, csaknem 130 000 gyerek veszélyeztetett. Ennek többek között bántalmazás, elhanyagolás, nevelési problémák, szerhasználat vagy a szegénységgel összefüggő, pl. lakhatási problémák lehetnek az okai.
Jelenleg 23 000 fiatal nevelkedik állami gondoskodásban.
Az általános körülményeket jól mutatja az egyik alkalmazott megjegyzése, miszerint korábban a gyermekjogok sérülése miatt az ellen küzdöttek, hogy emeletes ágyban aludjanak a gyerekek, most már örülnének, ha lennének háromemeletes ágyaik.
A befogadó intézmények már rég megteltek, folyamatosan nő a munkaerőhiány, a meglévő szakemberek támogatása teljesen hiányzik, az eszköz- és intézmény állomány sok esetben életveszélyes és a bekerülő gyerekek állapota folyamatosan romlik.
A dolgozók és a gyerekek is puszta statisztikai adatokká váltak az elmúlt 16 évben.
„A gyermekek védelme a prevenciónál kezdődne, de ez nem működik jelenleg”
Ezt a mondatot egy aktív gyermekvédelmi szakember mondta a jelentés készítőinek az egyik beszélgetés során. A megelőzés nem elég hatékony, a jelentés szerint ez is magyarázza, hogy
az elmúlt öt–tíz évben alapvetően átalakult a gyermekvédelmi rendszerbe kerülő gyerekek háttere: a mélyszegénység, a többgenerációs kirekesztettség, szenvedélybetegségek jelenléte, gondozatlan terhességek, a szülők pszichiátriai problémái mellett egyre súlyosabb fizikai, verbális és szexuális abúzust szenvednek el.
Emellett egyre fiatalabb életkorban jelenik meg a szerhasználat, és egyre több gyerek szenved pszichés problémáktól is. Mindezek kezelésére a jelenlegi rendszer semmilyen szinten nincsen felkészülve.
Sok esetben jellemző, hogy ha lennének helyben elérhető, megfelelő minőségű prevenciós szolgáltatások, azokat még időben igénybe véve meg lehetne akadályozni, hogy a kisebb problémák olyan súlyossá váljanak, ami végül a gyerek kiemeléséhez vezet.
A szakellátás rendszere évek óta jelentős kapacitáshiánnyal küzd, amire lehetséges megoldásként országos szinten kezdték elhelyezni a gyerekeket, miközben a Gyermekvédelmi törvény is rögzíti, hogy minél közelebb kell elhelyezni a gyerekeket lakóhelyükhöz, ezzel segítve a szülői kapcsolattartást és a későbbi esetleges hazaköltöztetést.
Mostanra több olyan megye is van, ahol az intézetekben majdnem ugyanannyi, a megyén kívülről odaköltöztetett gyerek él, mint ahány gyereket onnan költöztettek más megyébe.
2010 után a gyermekvédelmi feladatok, köztük a nevelőszülői hálózat fenntartása, úgy kerültek néhány preferált civil és egyházi szervezethez, hogy az állam nem követelt semmilyen minőségbiztosítási feltételt, szakmai átláthatóságot vagy költségelszámolást.
– A nevelőszülői hálózatok válogatnak a gyerekek között, és megtehetik ezt, mert ha a problémás gyerekeket visszadobják, vagy el sem viszik, akkor is biztosak lehetnek benne, hogy lesz náluk gyerek, csak éppen másik megyéből – foglalta össze a rendszerhibát egy szakember.
Ráadásul a nevelőszülők állománya idősödik, kevesebb gyerek ellátását vállalják, és egyre többen élnek közülük községekben, ahol az átlagosnál kevesebb szolgáltatás, így például pszichológus vagy fejlesztőpedagógus érhető el.
„Gyerekkorok mennek el azon, hogy kapacitáshiány van mindenhol”
A gyermekvédelem helyzete évtizedes problémák és újonnan jelentkező nehézségek eredménye. A most elkészült jelentés szerint a rendszer régóta túlterhelt, a szakellátásban súlyos férőhelyhiány van, anyagi és társadalmi megbecsülés nélkül nincs elég szakember sem. Hiányzik a krízisintervenció: évente átlagosan 17 000 gyerek szökik meg, de problémáikat nem kezelik, és ez újabb szökésekhez vezet. 800 gyerek tartós szökésben van.
“Annyira rossz állapotban vannak az intézmények, és annyira nincs ott olyan felnőtt, akihez a gyerek biztonságosan és tartósan kötődni tudna, hogy szerintem az egyetlen ésszerű dolog az a szökés a gyerekek számára. Én se maradnék ott.” – fogalmaz az egyik megkérdezett gyermekvédelmi ember a jelentésben.
A gondozottak bizalmatlanságát egy korábban intézetben nevelkedő fiatal úgy fogalmazta meg a felmérés készítőinek, hogy „csak abban bízz, akit a tükörben látsz”.
Pedig amikor arról kérdezik őket, mivel lehetne jobbá tenni a gyermekvédelmi ellátást, akkor a fiatalok nem különleges igényeket fogalmaztak meg:
legyen elég tiszta és viselhető ruhájuk, jó ételeket kapjanak, legyenek taneszközeik és internethozzáférésük, valamint járhassanak sportolni vagy zeneórára, hogy legyen valami, amiben fejlődhetnek és sikerélményeket szerezhetnek, azaz csak olyan átlagos gyerekkort szeretnének, ami minden gyereket megillet.
A gyermekvédelmi visszaélések jelzőrendszere sokszor hiányos, tisztázatlan feladatok és felelősségi körök nehezítik a felderítést vagy megelőzést. A kialakult bizalmi válság egy bántalmazó kapcsolathoz hasonlóan működő rendszert eredményez, amit az elhallgatás és a félelem kultúrája jellemez mind a gyerekek, mind az itt dolgozó felnőttek szempontjából.
A bántalmazás a kortársak között is jelentkezik, mivel egy csoportba kénytelenek rakni az eltérő életkorú, eltérő traumákat hordozó és eltérő magatartási mintázatú gyerekeket.
Ezekre a helyzetekre adott intézményi válaszok aztán tovább ronthatják az elhelyezés feltételeit.
– Volt, hogy bútorokkal eltorlaszolták az ajtót, miközben bántalmazás zajlott, ezért az eset után le kellett szerelni az ajtókat. Bútorok nincsenek [a szobákban], mert azzal kitörik a rácsokat. – áll a jelentésben.
Az állami fenntartású intézmények a centralizáció miatt nem dönthetnek a kisebb dologi kiadásokról: többkörös jóváhagyás kell akár egy villanykörte kicseréléséhez is, 2-3 hét, mire új széket kapnak az összetört helyett.
Egy Bács-Kiskun megyei intézményben pedig azért nincs pénz tisztasági festésre, mert ki kell gazdálkodniuk a kormányhivatali bírságot, amiért túl sok gyereket fogadtak be.
A szakemberek hiányolják a megbecsülést, a gyermekvédelem problémáinak elbulvárosodása, a negatív szenzációk felé eltolt hangsúlyok is elbizonytalanítják a jelentkezőket és növeli a fluktuációt. Akik ott dolgoznak, azoknak az adminisztráció is nagy terhet jelent:
– Rengeteg időt visz el. Mi például inkább az ősrégi DOS-os rendszert használjuk, ami már csak egy gépen fut, de az még így is jobb – mondta egy gyermekvédelmi dolgozó. Más arról beszélt, hogy nem sok értelme van a rengeteg papírmunkának, ha „a rendszerben ott keringenek például olyan gyerekek aktái, akik már meghaltak”.
„Nem szakellátás vagyunk, hanem gyerekmegőrző, de néha már az sem!”
A gyermekvédelmi rendszer a tartós túlterhelés és az egymást követő krízisek következtében jelenleg a szervezeti trauma jeleit mutatja – fogalmaz a dr. Gyurkó Szilvia gyermekvédelmi és gyermekjogi államtitkár vezetésével készült jelentés. A jelenlegi állapotok feltárásával lehetőség nyílt egy olyan rendszer kialakítására, amely megelőz, megtart és biztonságos átmenetet teremt.
Ezért a kormány 9,5 milliárd forintos azonnali gyermekvédelmi krízisprogramot indít.
Ebből 6 milliárd forint közvetlen szakmai pilot programokra, további 3,5 milliárd forint pedig technikai fejlesztésekre jut. Ezek összesen 184 új vagy új funkciójú férőhelyet hoznak létre, emellett 15 speciális gyermekotthonban további 120 gyerek ellátását erősítik meg.
A pilot programok között 800 millió forintot új krízisellátás létrehozására fordítanak, 80 gyerek számára. Ide azok a gyerekek kerülhetnek átmenetileg, akik rendszeresen vagy tartósan szöknek, súlyos pszichés, magatartási vagy szerhasználati problémákkal küzdenek. További mintegy 800 millió forintból 15 speciális gyermekotthont erősítenek meg, összesen 120 gyermek számára több szakemberrel és intenzívebb szakmai támogatással.
300 millió forintból új, célzott ellátás indul az autizmusspektrum-zavarral, értelmi fogyatékossággal és súlyos pszichés vagy magatartási problémákkal élő gyerekek számára.
Mintegy 330 millió forintból bentlakásos addiktológiai rehabilitációs program kezdődik, egyszerre kezelve a szerhasználatot, a pszichés problémákat és azokat a traumákat, amelyek sok esetben a függőség mögött állnak.
440 millió forintot fordítanak a veszélyeztetett serdülő lányok és fiatal anyák támogatására. Csaknem 760 millió forintot szánnak regionális pszichológiai, pszichiátriai és gyógypedagógiai szakmai csapatok létrehozására.
Másfél milliárd forintot költenek a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek lelki és szakmai támogatására.
1,1 milliárd forintot különítenek el a kórházban rekedt csecsemők helyzetének rendezésére.
A most jóváhagyott 9,5 milliárd forintos krízisprogram a legsürgetőbb hiányosságok és működési zavarok javítását szolgálja.
A gyermekvédelmi rendszer évek óta tartó leépüléséből adódó problémákat nem lehet pár hónap alatt megoldani.
A Gyermekvédelmi Diagnózis című jelentést itt tudod elolvasni.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
