Barion Pixel Skip to content

Hogyan lesz egy jogászból digitális nomád?

Zsolya jogásznak készült, amióta az eszét tudta. Dolgozott ügyvédjelöltként, majd minisztériumi kabinetfőnök mellett is. De az ezekkel járó kötöttségeket, mint a fix munkaidő, ésszerűséget és hatékonyságot nélkülöző munkakeretek – nem bírta. Feltett mindent egy lapra, és nekivágott. Az ismeretlennek.

2014. júniusában fogtam egy óriási hátizsákot, lecseréltem a kis csinos ruhákat bakancsra, soft shell dzsekire, és meg sem álltam Új-Zélandig. Hogy finanszírozni tudjam a közel egy éves bóklászásomat Down Underen, mindenféle önkéntes projektekbe fogtam: méhészkedtem, építettem repülőgépet, füvet nyírtam reptéren, farmerkedtem, sütöttem és főztem.

Illetve még az indulás előtt elvégeztem egy cukrász iskolát, hogy legyen egy olyan szakma a zsebemben, amit bármikor tudok hasznosítani, ha bevételre lenne szükségem. Ez a taktikám be is vált, sikerült elhelyezkednem Új-Zéland legnagyobb kávézóláncánál, mint szakács-cukrász.

Itthon persze először óriási megdöbbenést váltott ki a tervem, hogy ennyi évnyi jogászkodás és sikeres szakmai karrier után hogyan tehettem olyat, hogy csak úgy felmondtam, sarokba vágva taláromat, és egy évig nem csinálok semmi ’hasznosat’.

Én teljesen más véleményen voltam erről: számomra az utazás szenvedély, csakúgy, mint az írás. Elkezdtem blogolni, aminek köszönhetően rengeteg különleges, és inspiráló emberrel ismerkedtem meg. Ezentúl fizikai munkát végeztem, amire itthon kevés lehetőségem lett volna, és nyilván nem is volt célom szakvizsgázott jogászként traktorral tehenet etetni.

Ezek a tapasztalatok azonban messze kilöktek a komfortzónámból, miként az a tény is, hogy teljesen egyedül, nőként kellett helytállnom.

Eleinte főként az itthoni megtakarításaimból éltem, ezt követően pedig a kinti minimálbéremből kellett gazdálkodnom. És persze nem kis kihívás volt idegen nyelven megértetnem magam, nekem, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy a kommunikáció a fegyvere és bármilyen helyzetben képes megtalálni a megfelelő kifejezést és árnyalatot. No, ez a készség még akkor is elveszik, ha egyébként egy másik nyelvet már nagyon magas szinten űzünk.

Utazásom alatt szembesültem azzal is, hogy mennyien élnek meg abból, hogy egy internet és laptop segítségével végzik a munkájukat, gyakorlatilag bárhonnan.

A Déli-Sziget legdélebbi túraútvonalán ismertem meg Vigh Borit, a backpacker.hu alapítóját, az első olyan magyar digitális nomádot, aki online munkáiból fedezte a nagy kalandot. És erre is húzta fel a mára nagyon sikeressé vált brandjét. 

Borinak hála betekinthettem ebbe a világba és kristálytisztán körvonalazódott számomra, hogy már nem leszek képes többé beülni egy irodába, egy íróasztal mögé, ahol 9-5-ig kell ott ülni akkor is, ha nincs is épp munka és csak várni, hogy teljen a drága idő.

Én is szerettem volna olyan dolgot csinálni, aminek az eredménye azonnal látszódik, ahol valóban azokat a képességeket használhatom, amik az erősségeim. És olyan munkát, ami bárhonnan és bármikor végezhető, ami megadja nekem a legnagyobb fizetséget: a szabadságot.

Így fogtam hát bele egy teljesen új karrier felhúzásába azt követően, ahogy a kisfiam megszületett. Az új-zélandi kaland után itthon tudatosan egy olyan cégnél helyezkedtem el, ahol cél és elvárás is az innovatív gondolkodás, a kreativitás és az erőteljes üzleti szemlélet. Rengeteget tanultam ennél a tanácsadó cégnél, igazi szerelem nekem ez a vállalat, olyan mértékben feszegettem itt a határaimat, mint még sosem. Azonban gyed alatt sem szerettem volna beszűkülni, így elkezdtem lépésről lépésre felépíteni az új életmódom.

Először is írni kezdtem: a cikkeim megjelentek online és offline magazinokban, ami nagyon jó volt arra, hogy minél szélesebb kört ismerjek meg ezen a területen.

Főként turisztikai és utazással kapcsolatos írások voltak ezek, majd úgy döntöttem, hogy az itthon töltött időt tanulásra is fordítom: social media-t és válságmenedzsmentet kezdtem el tanulni. Az előbbit online, az egyik példaképemtől, utóbbit hagyományos, egyetemi – posztgraduális – képzés keretében.

Mára beérni látszik mindkét vonal, most tehát már azon van a hangsúly, hogy ezeket össze is tudjam fésülni. A terveim között szerepel, hogy teszteljem, mennyire nekünk való a szabadúszó lét és miként lehet ezt összeegyeztetni a kisgyermekes mindennapokkal.

Fotók: Zsolya

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely