Nem az érdekli, van-e rajta smink vagy sem. Sokkal inkább lánya jövője. Nem mutat túl sokat az életéből, de ősszel kivételt tett és forgatásra menet bekapcsolt kamerával, smink nélkül élőzött az instán hajnalonta. A szokásos intelligens humorával, brilliáns őszinteségével, önzetlen együttérzésével, máz és maszlag nélkül. Ábel Anitával beszélgettem. Műsorokról, színészetről, anyaságról, szerelemről, esküvőről és egy kis kollektív szorongásról…
Mi volt a célja a hajnali road-monológoknak?
Tulajdonképpen semmi extra. Reggel hatkor, borzasztó hajjal, smink nélkül, 47 évesen mentem dolgozni. Kivoltam a fáradtságtól, mint a kutya, és élőztem. Még most is megdöbbent, hogy mennyire szerették.
Én csak azért csináltam, hogy azok az emberek, akik követnek, lássák, mi van velem. Meg hogy nincsenek egyedül azok, akik hozzám hasonlóan hajnalban, fáradtan munkába mennek.
Annyira sikeres volt, hogy tervbe vettem, csinálni fogok egy csatornát valahol. Amúgy sem bírom, hogy mindenhol csak szépített valótlanság van. Képzeld, múltkor rám írt egy nő, hogy: “Láttalak ám smink nélkül!” Én meg válaszoltam, hogy: “Igen, én meg minden nap látom magam!” Tényleg még itt tartunk?
Milyen a lelkiállapotod most?
Én most nagyon szeretnék megnyugodni és nem szorongani. Szükségem van lelki fejlődésre, el is határoztam, hogy lecsendesedek és elmélyülök. Befelé szeretnék figyelni. December 20-án szabadságra megyek és akkor nem foglalkozok semmivel, ezt magamnak adom.
Mitől szorongsz?
Sajnos nagyon hatnak rám a világ történései és szorongóvá tesznek, szülőként főleg. Rosszul tudom magam érezni egy csomó mindentől, és az emberek sorsát nagyon át tudom venni.
Ettől sokszor rossz kedvem van és van egy állandó szorongás bennem. De szerintem a mi korosztályunkba ez kódolva van. És hát nem volt egy könnyű év sem ez nekem, mert volt ebben minden.
Megszűnt egy műsor, amit én nagyon szerettem (Ébredj velünk, LifeTV), igaz, aztán az élet kárpótolt. De mégiscsak egy búcsú volt, egy végleges búcsú. A legnagyobb fájdalom talán az volt, hogy sok mindent beletettünk ebbe mindannyian, akik csináltuk. Aztán elkezdtem forgatni a TV2-es sorozatot augusztusban, közben megkeresett a VIASAT3 az Ide Süss! 6. évada, az – Ünnepi kihívás forgatásával.
És azért ez sok volt, hiszen ott vannak még az egyéb együttműködéseim és persze van egy családom! Ők nagyon türelmesek voltak, Lucával ezt már meg lehet beszélni, hiszen elmúlt 14 éves, Roberto is felnőtt ember és most ő is sokat dolgozik.
Kemény volt?
Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy “hú, ez nem is munka, amit te csinálsz”… Nem szoktam munkákat összehasonlítani, mert én ehhez értek, más meg máshoz.
De voltak kemény pillanatok. Októberben nyári ruhában állni órákig, hajnali négykor kelni, szöveget tanulni és helyt állni úgy, hogy rajtad múlik minden, nagyon fárasztó.
Tulajdonképpen egy ilyen munkával hónapokig kiesel a világból, semmit nem tudsz csinálni, mintha megszűnnél létezni.
Miből táplálkoztál?
Nem fogok hazudni, sok volt ezt a két produkciót együtt csinálni, nulla szabadnappal.
Viszont a világ legjobb fej pasija a vőlegényem, a világ legjobb fej gyereke a gyerekem és a világ legjobb fej volt férje a volt férjem… nem tudok elég hálás lenni nekik.
Az is baromi jó volt, hogy nem ugyanaz a munka volt… egyik nap spontán Ábel Anita voltam az Ide süss forgatásán, másik nap Szilvia szerepében színésznő voltam.
Szilvia szerepe egyfajta újrakezdés?
Nem, inkább a régi magok, amiket eldobtam az Univerzumban, azok most megértek és kivirágoztak.
Végre kiteljesedhetek színésznői hivatásomban és erre már nagyon vágytam. Ebben a szakmában mindannyian túlélők és újrakezdők vagyunk. Sosem szabad hátradőlni, mert nagyon hamar lekerülhetsz a polcról és ki tudsz kerülni a körforgásból.
Nagy baj lenne?
Mióta az eszemet tudom ebben vagyok. Négyévesen beléptem az MTV épületébe és azóta az életem része. Más élsportoló volt, én meg gyerekszínész, felnőttként pedig ez lett a hivatásom. Hálás vagyok, hogy ebben az évben végül összejöttek ezek a dolgok, mert tettem bele rengeteg energiát és munkát.
Tudod mennyi castingon voltam az elmúlt évtizedekben? Mindig ott voltam az utolsó kettőben… De nyilvánvalóan nem gondolkodtak bennem a rendezők a sok televíziós munkám miatt.
És amikor elmentem a “Hazatalálsz” castingjára, akkor úgy voltam vele, hogy ez most meglesz. Éreztem. Úgy is öltöztem fel, hogy már a karakterben mentem. Aztán azt mondták, hogy jó-jó, de lenne egy másik szerep, amire nem is hívtak mást, mert annyira az enyém… csak az enyém. Mint amikor a Jóbarátokban először Mónika szerepére Jennifer Anistont nézték… Pindroch Csaba is örült, hogy én leszek a felesége, mert már régi vágyunk volt, hogy együtt dolgozzunk.
Az Ide Süss! – Ünnepi kihívást-t forgatni meg nagyon jó érzés volt, mert én csináltam az előző évadokat is és jól esett, hogy nem gondolkodtak más műsorvezetőben.. A VIASAT3-nál evidensnek vették, hogy a része vagyok ennek a kedves gasztroshow-nak.
Úgy érzem, igazán szívügyed ez a show.
Igen, mert egy kedves műsor. Nincs kiabálás. Humor van, kedvesség van, lélek van. Az egész tele van szeretettel, ezt komolyan mondom. A hírességeket is elvarázsolta a hatodik évad, az Ünnepi kihívás, elkapta őket az alkotás, a kreativitás… száz százalékosan odatették magukat. Sass Danival itt mi inkább jó edzők, jóbarátok vagyunk. A barátnőm is azt mondta, hogy ez a műsor maga a tökéletes ünnepi ráhangolódás, mert nyugalmat áraszt a sütik világával. Szerintem nagy szükségünk van erre.
Mi az, amitől kinyílik a bicska a zsebedben?
Az emberi árulás. Azt viselem a legrosszabbul. Mert sokáig tűrök és nem vagyok hajlandó látni, mert mindenkiről a legjobbat feltételezem. Én hiszek az őszinteségben. Inkább mondja ki valaki, hogy mi az igazság. Hamar megbocsátok és én magam is tudok bocsánatot kérni. Soha nem tudhatjuk, hogy kivel mi van… éppen miben van…
A bizalom fontos. Ha valaki elveszti a bizalmamat, ott nagyon nincs visszaút. Ezért van az, hogy nem szeretem, ha valaki állandóan azt mutatja, mindig minden szuper.
Ilyen nincs. És például ezért nem foglalkoztat, hogy sminkben vagy smink nélkül látnak.
Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
Szerintem a boldogság mint olyan nem létezik folyamatosan. Vannak apró pillanatok, amikor az ember JÓL van. Például amikor mindenki ott van veled, akit szeretsz.
Vagy egy jó koncert, színházélmény, a bikram jóga… a kis birtokunk vidéken.
A föld által kapott javak, szépségek, élelmek… Nagyon sok mindenért vagyok hálás. Ahogy megyek előre az időben, egyre több mindenért.
Nem vagyok nosztalgiázós típus, a jelenben szeretek lenni. Jó, a jövőért szoktam aggódni…
Roberto is?
Ő egy nagyon más felfogású ember, mint én. Neki nagyon sok dolog evidens, ami nekem nem.
Borzasztó szabad ember és én mindent szeretek benne.
Felszabadító vele lenni, mert az alap létezése végtelenül nyitott, nincs benne szomorúság! Én sokkal zártabb világban vagyok, ahová nyilván magamat tettem.
A már említett barátnőm is egy ilyen szabad ember és úgy irigylem őket, hogy engedik ezt maguknak felszínre törni. Olaszországban is mindig mosolyognak, sosem láttam Roberto anyukáját szomorúnak vagy panaszkodni, pedig ott sincs kolbászból a kerítés… Ők örülnek annak, hogy adhatnak másoknak. Mi magyarok inkább vagyunk pesszimisták és féltékenyek.
Nyitottabb lettél mellette?
Nagyon sok dolgot nem tudnak rólam, mert nem teregetem ki az életemet. Szerintem Roberto jobban ismer engem, mint én saját magamat. Mi tényleg együtt képzeljük el a hátralévő életünket, szerintem mi tudtuk az első egy óra után, hogy ez valami egészen más. Itt már nincsenek játszmák. És szeretem, hogy Lucával cinkostársak, az eljegyzésbe is beavatta őt.
Tervezitek az esküvőt?
Nem téma az esküvő. Tulajdonképpen nekem az, hogy az egész családja előtt Olaszországban megkérte a kezemet, felért egy esküvővel. Ő már a férjem, én meg a felesége. Így is hívjuk egymást.
Lucában látod magad?
Érzékeny, mint én. És ragaszkodik az igazsághoz, nehezen viseli az igazságtalanságot. Tudatosabb, határozottabb. És ezt nagyon jó látni. Elképesztően büszke vagyok rá. Azt kell hogy mondjam, hogy sokkal okosabb és reálisabban látja a világot, mint én láttam. Én az ő mostani korában már országosan ismert voltam és nem igazán szerettem ezt a népszerűséget, de megszoktam.
Ma is, amikor anya-lánya programot csinálunk és éppen lelkizünk, a legjobb pillanatban jönnek oda szelfit kérni… Luca nem igazán szereti ezt, de megtanulta kezelni. Én pedig ugyanolyan anyuka vagyok, mint bárki más.
Legnagyobb sikered?
Mondanám, hogy Luca.
De egy gyerek nem a te sikered! Te a gyerek edzője, segítője vagy! De igen, rá vagyok a legbüszkébb.
Ehhez kellett persze egy kulturált válás és az, hogy most is nagyon jó a viszonyunk a volt férjemmel és az ő párjával. Tulajdonképpen büszke vagyok, hogy a válást Luca – mondhatni “karcolásokkal” megúszta és most négy felnőtt keresi a kegyeit. Mi már így vagyunk egy család.
Visszatérve a közösségedhez, mitől fontosak neked?
Nagyon jó érzés, hogy ennyien érdekesnek találnak és hiányzom nekik, ha nem posztolok. Bízom benne, azt is szeretik, hogy én képtelen vagyok kiszínezni a valóságot a jelenlét érdekében. Ennek rengeteg káros hatása van. Nagyon sokszor vannak inkább olyan posztjaim, ahol leírom, hogy nem vagyok jó passzban. Múltkor egy újságírótól meg is kaptam, hogy az insta oldalam unalmas. Visszakérdeztem: nem érdekes, mert nem posztolok a gyerekemről vagy Robertóról állandóan? Hát a gondolataim már nem azok?
FOTÓK: instagram/abel.anita, VIASAT3
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
