Gyakran mondják nekünk autizmussal élő gyermekek szüleinek, hogy „Te olyan erős vagy”, „Isten annyi terhet ad, amennyit elbírsz”, „Ez egy nagyon nehéz életfeladat, de biztosan azért kaptad, mert te elbírsz vele” stb… és ilyenkor azt gondolom (kimondani sose mertem), hogy én nem akarok erős lenni, nem akarok ekkora terhet cipelni, de van-e más utam?
Olvasónk, Szabó Katalin írása.
Gyenge akarok lenni. Ha a gyengék kaphatnak neurotipikus gyereket, akkor én gyenge akarok lenni.
Nem én választottam ezt az utat, nem akarok én hétköznapi hős lenni.
Tökéletesen megfelelne, ha csak simán, egyszerű anya lehetnék.
Anya aki lelkiismeretfurdalás nélkül hibázhat néha, aki megélheti az anyaságot úgy, ahogy van, annak minden bújával és bajával, örömével, csodájával, aki nem folyton azon agyal: vajon ez a játék fejleszti őt?
Akinek nem kell azon idegeskednie: mi lesz vele, ha felnő? Vajon tud majd önálló életet élni? Vajon mindent megteszek a jelenben, hogy a jövője jobb legyen?
Gyenge anya akarok lenni, aki, mint egy kis palántát locsolgatja gyermekét a tudással, az értékekkel, a közös élményekkel, egy biztos családi háttérrel, ahová mindig haza mehet – tudván, hogy lesz majd saját élete és kirepül abból a bizonyos fészekből -, melyek segítségével boldog felnőtté válhat. Lesz munkája, hobbija, önálló élete, párja, gyermekei.
De mindez nem lehetek, mert erősnek kell lennem. Olyan, mintha az agyam sosem pihenhetne.
Mit csinál, mit nem csinál, jelleméből adódó viselkedés vagy az autizmus okozza?
Ovi keresés, iskola keresés, fejlesztések, jó, nem jó, sok neki, vagy éppen kevés, mindig vele legyek vagy adjak neki nagyobb teret.
Csak három féle ételt eszik meg, mit tegyek, hogy legalább ne fogyjon, melyik étrendkiegészítő lenne jó, a vitaminpótlás is fontos… és folytathatnám a végtelenségig.
Nem tudom jól csinálom-e? Szerintem sosem fog kiderülni.
De egy biztos, szeretettel és boldogsággal töltöm meg a gyermekkorát és igyekszem az adott helyzetben a legjobban csinálni, hogy majd évek múlva azt mondhassam, hogy oké tartunk valahol, ez van, de mindent megtettem, ami csak Tőlem tellett!
Kiemelt kép: a szerző felvétele
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
