Nem is gondolnánk, hány házasságban küzdenek a nők az ősrégi kérdéssel: menjek, vagy maradjak? Most csak átmenetileg rossz, vagy egy mélyebb válságtünetről van szó? Jobb lesz nekem, ha kilépek belőle, vagy még az ismerős rossz is jobb az ismeretlennél? Négy nő meséli el, miért maradt. miközben érezte, mennie kell…
A végső távozást mindig könnyű kimondani, megvalósítani viszont annál nehezebb. A szerelem, a megszokás vagy a közös gyerekek állandóan megkérdőjelezik, valójában mit akarunk egy házasságban, és ezt a bábállapotot sokáig húzhatjuk, akár egészen addig, amíg végül tényleg késő lesz.
„A ti példátok mutatta meg nekem, mi az, amit én soha nem akarok követni.”
Judit középiskolás kora óra óta együtt járt a kedvesével.
„A kapcsolatunk talán az első évben volt jónak mondható, utána állandóan csak marakodtunk. Ráadásul felelőtlenek is voltunk, mivel teherbe estem mindössze húszévesen. Az elkövetkező tizenhat évben szinte mindennap ki akartam szállni a mókuskerékből, de képtelen voltam rá. Annyira szorongtam, hogy mi lesz velem egyedül egy gyerekkel, hogy inkább maradtam, még a veszekedéseket is elviseltem. A tizenhat éves fiam mondata nemrég nagyon szíven ütött. ‘A ti példátok mutatta meg nekem, mi az, amit én soha nem akarok követni.’ Ezt mondta. Ezt tanítottuk meg a gyereknek. Nagyon szégyellem magam, mégsem tudok változtatni, és a férjem ugyanígy van ezzel.”
Ha érdekel a másik három történet is, kattints ide.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
