„Vannak híres utolsó mondatok, és arra gondoltam, hogy érdemes erre fölkészülni, mert az ember izgalmában még valami hülyeséggel távozik” – mondta nevetve Bornai Tibor Fodor Jánosnak a Negyedik negyedben. Korán rájött, hogy minden véges, ezért rengeteget foglakozott már a halál témájával, és mára ki is békült vele.
Az öregedés nem bántja, sőt, azt mondja, inkább az zavarja, hogy nem érzi 66 évét. „Ettől egy kicsit bizonytalanságban vagyok, hogy nekem biztos hibás az önképem. Hogy olyan helyen masírozok én nagy bátran, ahol már nem kéne ilyen nagy bátran masírozni…”
Mint elmesélte, 17 évesen, édesapja temetése jelentett számára egy olyan „meghatározó élményt” , ami segíti feldolgozni a szeretett személyek eltávozását. „Odaléptem a ravatalhoz, és megnéztem az apukámat, ahogy ott fekszik. És az történt, hogy egyszer csak megnyugodtam. Egy hirtelen megkönnyebbülés vett erőt rajtam, ugyanis azt láttam, hogy az apukám nincs itt. Itt a ruhája, itt hagyott magából valamit, ami nem tartozott a lényeghez, de nyilvánvaló volt, hogy ő maga nem azonos ezzel.
A zenész hisz a reinkarnációban, de senkit nem akar erről meggyőzni. Boldogan elfogadja bárki hitét, ő pedig egy sajátos elméletet épített fel az ittlétünkről. Mély gondolatok a létezésről, a születés és halál kapujáról, a megtapasztalásokról, olyan nyugalommal és derűvel, amely szinte simogatja a nézők lelkét. Felemelő beszélgetés, érdemes kattintani.
Fotó: Negyedik negyed
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
