Jóval a 30 kg-os fogyásom előtt, mikor a motivációról beszéltek nekem, mindig egy csomó pozitív dolog jutott eszembe. Ha megnéztem bármilyen marketinges, vagy álomépítős előadást, mindig azt hirdették, hogy képzeljem el a célom, a házam, az autóm, a nyaralásom, a gazdagságom. A diétában is ez van, képzeljem el magam vékonyan. Lássam magam a kisebb ruhaméretben, vagy abban a ruhában, ami most nem jön fel rám, lássam a mérlegen az elképzelt kilót.
Farkasné Márta Barbara írása.
Na ez nekem eddig nem volt elég motiváció, főleg, addig, amíg különösebb gondom nem volt a túlsúlyommal. Én egy reálisabb beállítottságú ember vagyok, sokat tanultam és tapasztaltam azért, hogy végre tudatosan az itt és mostban éljek. El tudom persze képzelni magam vékonyan, de nem vagyok az, és annyira régen voltam már normál súlyú, hogy már nem tudom, az milyen. Azt viszont pontosan tudom, hogy mi van a jelenben.
Amikor eldöntöttem, hogy nekivágok az életmódváltásnak, egyáltalán nem volt előttem semmilyen ruhaméret.
Tudod, mi volt előttem? Hogy nem tudok lehajolni normálisan bekötni a cipőmet! Az volt előttem, hogy amikor megbeszélek egy kávézós találkozót, először meg kell néznem a helyet, hogy milyen székek vannak, mert jobb esetben csak nem férek bele, de rosszabb esetben meg összetörik alattam! (Ilyen nem volt soha, de hamarosan lett volna)
Az volt előttem, hogy amikor elmegyek egy nagybevásárlásra, akkor előre néznem kell, hogy hova parkolok, ne legyen túl messze a bejárattól, mert beledöglök a sok sétába. Aztán meg, hogy nehogy mellém álljon valaki szorosan, mert nem fogok tudni beszállni. Ez volt előttem… nem a 42-es ruhaméret.
És az is előttem volt, hogy fásliznom kellene a lábaimat, mert vizesedik, és amikor feltettem a székre, hogy körbetekerjem, a nagy hasam miatt csaknem a torkomon jött ki a gyomrom…
Ezek voltak előttem… Meg az is, hogy van egy kedves barátnőm, akivel sétálhatnék a kutyákkal, de nem tudok vele menni, mert a saroknál kiköpném a tüdőm. Van egy másik barátnőm is, akiknek meg farmjuk van, rengeteg cuki állattal. Mehetnék vele dumálgatni, mikor etet, de abba is belehalnék… annyit menni, állni.
Nem tudok a családommal normálisan elmenni sehova, mert nem tudok sokat menni. Amikor nyaralni voltunk, akkor nem mentem velük túrázni, mert még 2 km is sok lett volna, nemhogy 17…
És persze ott van még a családom, akik nem lennének túl boldogok, ha itt hagynám őket. Szóval neki kell vágni, mert ennek nem lesz jó vége.
Ezek voltak előttem, mikor elkezdtem. Végre a sarkamra álltam és azt mondtam. Elég volt!
Azóta ezek napi szinten eszembe jutnak, mert a lábamat minden nap fáslizom, de így, hogy lement 30 kg, már nem akar kijönni a gyomrom a torkomon, hanem simán ráhajolok a lábamra, és befáslizom.
Már nem akarok minden percben leülni, és a parkolásnál sem kell néznem már, hogy a bejárat közel legyen, mert gond nélkül sétálok el a parkoló távolabbi felébe is. Egyre több szék lesz kényelmes, és már a vezetőülést is előrébb kellett állítanom, mert a hátsó fertályom annyival kisebb lett, hogy már máshogy érem el a pedált. Egyik nap egy épülethez vezető emelkedőre úgy sprinteltem fel, hogy észre sem vettem.
Már látom, érzem az eredményeket, és már nem a szenvedéstől való szabadulás gondolata motivál, de minden nap a kis apró szituációkban észreveszem ezeket. Ilyenkor az van bennem, hogy igen! Ezt akarom, ez a cél!
Tudom, hogy sok van még előttem! Rengeteg! De már látom az utat, az eredményeket, és biztos vagyok abban, hogy a korábbi a nehézségekkel soha többé nem akarok szembesülni.
Ettől függetlenül nem biztos, hogy mennék majd a 17 km-es túrákra, de így már szabadságom lesz abban, hogy én dönthessem el, mennék vagy maradnék, és nem egy szék fogja meghatározni a randihelyet, hanem én!
Mielőtt elkezdtem az egész fogyós kalandot, sokszor éreztem úgy, hogy csak akadályok vannak előttem. Ilyen volt például az, hogy szinte mindig éhes voltam, mikor egy diétába belekezdtem.
Hatalmas öröm számomra, hogy erre az egyik legnagyobb buktatóra választ találtam, és száműztem az állandóan kínzó éhséget. Nem szeretek éhes lenni, nem sok rosszabb dolog van szerintem egy diétában, amikor az ember éhes és folyamatosan, szinte a nap huszonnégy órájában csak sóvárog a finom falatok után. Ennek persze van egy tudatos oldala is, amit érdemes rendbe tenni, de az sem hátrány, ha az ember nem két salátalevéllel próbálja megoldani az ebédjét.
Ezt a problémát én két lépéssel oldottam meg. Egyrészt alapvető irányelvem az, hogy mindent ehetek, csak bele kell kalkulálni a keretbe. A másik pedig az, hogy igyekszem olyan ételeket enni, amik alacsony kalóriások, de mégis finomak és laktatók.
Ehhez pedig az egyik legnagyszerűbb segítségem a sokakat megosztó útifűmaghéj!
Ez egy nagyon jó gluténmentes rost, amiből kevés is elég, mert nagyon jól megdagad, a kalóriatartalma sem számottevő ilyen kis mennyiségben. Én az emésztésemre gyakorolt hatását is szeretem, és az ízét is. Szoktam simán csak tejben elkeverni és gyorsan meginni, de a receptek nagy részében is jól megállja a helyét. Rendkívül fontos, hogy sok folyadékot igyunk mellette!
És most jöjjön a recept:
1 evőkanálnyi útifűmaghéjat 1 dl vízzel felöntök.
1 perc várakozás után 1-2 tojással összekeverem.
Pici zsiradékkal megkent serpenyőben eloszlatom, mint a palacsintát, és fedő alatt sütöm, majd megfordítom.
Egy kellemesen vastag, rágható lepény készül így, ami jól formázható, tekerhető, hajtható. Mehet bele sonka, sajt, zöldségek, vagy túró, felcsíkozva akár tésztaként is megállja a helyét – kinek mit ad ki a fantáziája, és mennyit enged a kalóriakerete.
További receptekért nézz rá a FogyiSztorira a Facebookon és a Tiktokon! A cikket pedig oszd meg azzal, akinek szüksége lehet rá!
A FogyiSztori 1. részét elolvashatod ITT.
Fotók: Farkasné Márta Barbara
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
