Közel az ötvenhez kezdett el hobbiból vívni, nemsokára pedig korosztályát képviselheti a dubai szenior világbajnokságon Gátai Hajnalka. Vallja, a sikerei már nemcsak róla szólnak: saját életével szeretne példát mutatni a nőknek, s megmutatni, hogy nem kell leírni a nőket ötven felett sem.
Elszánt tekintet, erő és tartás, karakán nőiesség – ez sugárzik Gátai Hajnalka fotóiból, amelyek a közelmúltban készültek róla, talpig „harci díszben”. Egészen pontosan párbajőrrel, karddal és vívófelszerelésben, Hajni ugyanis hamarosan Dubai felé veszi az irányt, hogy hazánkat képviselje a veterán vívó világbajnokságon az 50 feletti nők kategóriájában. Pedig ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy a páston fog küzdeni a világ legjobbjaival, valószínűleg kineveti.
– A fiamat hoztam-vittem vívóedzésre, mint egy rendes anyuka, és teljesen véletlenül vettem észre, hogy a háttérben vívnak egyetemisták és „apukafélék” is. Megkérdeztem, kipróbálhatom-e én is, amíg a fiam edz, aztán ottragadtam… Ő aztán a középiskolában abbahagyta, de én továbbra is lejártam heti egyszer, magával ragadott ez a világ… – meséli Hajni.
Valamit nagyon jól csinált, mert hamarosan meghívták a klub veteránjai közé.
– Ez azért is nagy szó, mert itt, Pécsen vívnak a veterán korosztály legjobbjai, szóval magasan volt a léc… Eleinte csetlettem-botlottam, de imádok tanulni, ezért nem adtam fel – meséli a sportos édesanya, akit ma már a fia fuvaroz büszkén a versenyekre.
Segített a COVID
Azt, hogy szintet lépjen, a COVID gyorsította meg, a korlátozások alatt ugyanis csak az igazolt versenyzők járhattak le edzeni. Nem volt kérdés, hogy leigazol, és mire észbe kapott, már egy versenyen találta magát – akkor még párbajtőrben. Ez év elejétől aztán végre a kardot is kipróbálhatta, hiszen mindig is vonzódott a történelemhez, a lovagkorhoz – „úgy éreztem a kard olyan ’igazi’ és romantikus” -, biztatást az adott neki, hogy rajta kívül mások is vannak, akik negyvenes nőként kezdték ezt a sportot. Ennek ellenére az 50+ korosztályban mindössze ketten versenyeznek itthon (igaz, ebben az is közrejátszik, hogy a kard volt az utolsó fegyvernem, amit bevezettek a nők között), amiben Hajni szerint benne van a hazai társadalom hozzáállása is a korosztályához.
– Külföldön teljesen máshogy viszonyul a társadalom a generációmhoz, nem írják le az ötven felettieket. Persze ennek anyagi oldala is van, ami behatárolhatja a lehetőségeket, de nem ez az elsődleges ok.
Mi, nők, különösen hátrányban vagyunk, negyven felett már szinte láthatatlanná válunk és megkapjuk, hogy mit akarunk ennyi idősen… „Ők MÁR nem…” – ezt hallani mindenhol, pedig még rengeteg bennünk az erő és a potenciál! – mondja harcosan. Hozzáteszi: ez nem magyar sajátosság, Közép-Európából mindössze hárman lesznek a világversenyen…
– Azért kicsit frusztráló, hogy a világ legjobbjai között indulok, miközben én csak nemrég kezdtem a vívást, de próbálok nem azzal foglalkozni, hogy mások mit csinálnak körülöttem. Ez többnyire be szokott válni.
„Tartást ad, hogy megcsináltam”
Azt, hogy ő a rangidős egy-egy társaságban, már megszokta, és nemcsak a vívóteremben, hiszen negyven felett, egyedülálló anyaként jelentkezett testnevelés szakra. Mondhatni, egy kis változatosságként az egyetemi nyelvtanári és idegenvezetői munkája mellett.
– Negyvenöt évesen lett meg a testnevelői alapdiplomám, erre nagyon büszke vagyok. Ad egy plusz tartást, hogy megcsináltam – mondja. Azt már szinte csak mellékesen teszi hozzá, hogy idén nyáron, 52 évesen elvégzett egy vívóedzői képzést is a huszonévesek között…
– Úgy érzem, megtanultam jól lereagálni, amit az élet hoz. Ha citromot ad, akkor én nem limonádét csinálok belőle, hanem kérek hozzá még egy kis tequilát… – fogalmazza meg az aktivitása és örök kíváncsisága titkát.
Úgy látom, a 40+-os nőknek gyakran kell „újraépíteni” magukat, és egy családi vagy egyéb krízis miatt találni egy B tervet. Megtanultam, hogy ilyenkor nagyon gyorsan reagálni kell a változásra. Pont úgy, mint a testnevelésben: bukfenc előre, felállni, továbbmenni! A vívás ebben sokat segített, a páston is észnél kell lenni és bármi történik, hamar továbblépni.
A fentieket hallva nincs mit csodálkozni azon, hogy Hajni bevallása szerint az, hogy kijutott a világbajnokságra, már rég nemcsak róla szól.
– Szeretném megmutatni, hogy mire vagyunk képesek, ne gondolja senki, hogy bármilyen szempontból csökkent értékűek vagyunk. Legyek példa arra, hogy ennyi idősen is meg lehet csinálni, és nem késő valóra váltani az álmainkat! – üzeni.
S hogy ki inspirálja Hajnit? Mikor ki. A legutóbbi veterán válogatón például egy hetvenen felüli versenyző, aki méltó ellenfele volt a nála fiatalabbaknak. Kisdiákként a testnevelőtanára, aki motiválta és odafigyelt rá – az ő hatására kezdett atletizálni, majd kick-boxolni -, az egyetemen pedig a balettművész Uhrik Teodóra, aki a „Táncoló egyetem” programot vezette.
– Teodóra hihetetlenül inspiráló személyiség, kortalan és még mindig gyönyörű, folyamatosan színpadon áll! – lelkendezik Hajni.
„Nem ezt akarjuk mindannyian…?”
Szerinte igaz a mondás, hogy hasonló hasonlót vonz, legalábbis, ha az ember egy kicsit is tudatos.
– Én tudatosan inspiráló környezetet teremtek magam köré. Ha arra figyelsz, ami felfelé visz, és nem arra, ami lehúz, te is inspirálni fogsz másokat. Számomra a vívásban például Imre Géza és Mohamed Aida ilyen ember, akárcsak Iványi Orsolya menopauza-szakértő és influenszer, de követek szenior modelleket is. Ők nem azért modellek idősebb korban is, mert tökéletesek, hanem éppen ellenkezőleg: tökéletlenül is gyönyörűek és sugárzik belőlük az életöröm! Nem ezt akarjuk mindannyian…?
S ha már a kornál tartunk: Hajni szerint sok nő ott rontja el, hogy abbahagyja a mozgást, amikor családot alapít. Ő már szülés után egy hónappal visszatért a jógacsoportba. Nem volt nehéz, hiszen a jóga önismeretre és önfegyelemre tanít – hetente egyszer ma is beiktatja a napjaiba -, a heti kétszeri meditáció pedig segít kiüríteni az elmét és elengedni a stresszt.
– Hihetetlen, hogy mennyire függ a mentális, pszichés hozzáállásodtól az egész életed, még az egészséged is…! – magyarázza.
A gyerekek kirepülését hozza példának, amikor „könnyen azon kaphatod magad, hogy csak nézel magad elé, és üresnek tűnik az életed…
– Negyven felett a tested is elkezd jelezni, és ha eddig nem figyeltél oda magadra, akkor most rá leszel kényszerítve. Az alapokat mindenki ismeri: aludj eleget, táplálkozz okosan, mozogj, és hát mindenki vágyik a jó társaságra is. Ilyenkor kell egy jó hobbi és egy jó csapat; mindegy, hogy az egy sportegyesület, egy túracsoport, vagy egy társastánc klub – adja meg a kiindulópontokat a teljesebb élethez.
Ahogy a legtöbbünknek, neki sem párnázta ki az élet az útját, de meggyőződése, hogy döntés kérdése, ki milyen útra lép.
– Vagy leül a tévé elé és chipszet ropogtat, miközben sajnálkozik, hogy öregszik, vagy tesz valami magáért, felöltözik, és elmegy mozogni. Ha a problémára fókuszálsz, azt fogod megélni. Rajtad múlik, belülről hogyan éled meg az idő múlását – vallja.
Talán ennek köszönhető, hogy a fiatalok, akikkel Hajni körül van véve, elfogadják és befogadják. Akkor is, amikor kamaszlányokkal vív a páston, s akkor is, ha a fiával és a barátaival rockkoncertre megy.
– Ehhez nem kell úgy öltöznöm vagy úgy beszélnem, mint a tinik. A nyitottság a kulcs, ami szerintem megoldhatná a generációk közötti problémákat. Ha ehhez mindenki felnőne, nem lenne probléma az age-izmus és a szexizmus, ami ellen magam is küzdök!
Fotó: Krusch Tímea fotocoach és Herk Zoltán
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
