Nemcsak a világot, hanem a saját jövőjét is, ő képviseli ugyanis a hazai kékfestők legújabb generációját. A kihalóban lévő ősi szakma jövője azon múlik, sikerül-e a kékfestő tárgyakat beilleszteni a mai életmódba és stílusba – a Junior Prima díjas Gerencsér Enikő családjával együtt ezen dolgozik.
A kis győri kékfestő üzletben szívet melengető látvány fogad: nagymama és unokája várja a vásárlókat. Körülöttük – mondjuk ezen nincs mit csodálkozni – minden csodás indigókékben játszik. Mintás vég vásznak, párnahuzatok, terítők, szoknyák, kötények, mind az Éhling család műhelyéből került ki, amelynek Enikő már az ötödik generációja. Még csak 22 éves, de már tudja, hogy az ő útja is indigóval van megfestve, s viszi tovább a több évszázados kékfestő hagyományokat, amelyek az Éhling családban generációról generációra szállnak. Az egész országban ő a legfiatalabb a szakmában, igaz, sajnos nem túl népes a mezőny: mindössze öt család foglalkozik ezzel a mesterséggel.
– Pedig ez egy igazi családi szakma, régen a műhelyekben minden családtagnak megvolt a maga feladata. Nálunk ez ma is így van, mindannyian kivesszük a részünket a munkából. Az édesapám többnyire a műhelyben van, édesanyám és a nagymamám az üzletben, ahol én is besegítek, és csoportokat is vezetek. Amikor pedig festés van, mindenkinek ott a helye! – mondja Enikő. Számára ez természetes, nővérével már kisgyerekkoruktól részt vesznek minden munkafolyamatban. – Krumpliból faragtunk mintákat, mintafákat készítettünk, és párnákat, terítőket mintáztunk.
Keressük a történetet a tárgyak mögött
Enikő kedvencei az egyszerűbb, letisztultabb – pöttyös, csíkos, apró virágos – minták. Egy gyönyörű, anyagában pöttyös, majd apróra pettyezett ruhában vette át a Junior Prima díjat is tavaly, közönség előtt is megmutatva, milyen csodás dolog sülhet ki a hagyományos textil és a modern szabás találkozásából.
– Egyre jobban érzem, hogy az embereknek már több kell, mint egy egyszerű termék: olyat szeretnének vásárolni, ami mögött erős történetiség is van, a kékfestő darabok pedig pont ilyenek. Mindig szívesen elmeséljük a vásárlóknak, hogyan készülnek ezek a textíliák, s hogy mi ugyanazzal az évszázados technikával dolgozunk, mint az őseink.
Gyakran meglepődöm, hogy mennyien nem ismerik ezt a hagyományos technikát, ezért is érzem fontosnak, hogy minél több emberhez hozzam közel a kékfestést. Igyekszem úgy alakítani a dolgaimat, hogy a hagyományok megőrzése mellett a saját egyéniségemet is bele tudjam tenni a munkámba.
Erre minden esélye megvan a fiatal kékfestőnek, hiszen vizuális kommunikációt tanul, később pedig a művészetmenedzsmentbe is beletanulna, hogy még felkészültebben vehesse át a stafétát. Szakdolgozatának témájához nem kellett messzire mennie: azt kutatja, milyen kommunikációs szerepük volt a kékfestő textíliáknak az évszázadok során. Izgalmas téma, mondja, hiszen a hagyományos mintáknak közismert jelentése volt.
Két egymás felé néző madár például a családi harmóniát és békét jelképezte, ha pedig csak egy madarat nyomtak a kelmére, annak feltétlenül jobbra kellett néznie. Minden tájegységnek megvoltak a jellemző mintái, egyes motívumok pedig, mint az öt sziromból álló csillagvirág, nem hiányozhattak az ország egyetlen kékfestő műhelyéből sem.
Tradíciók modern díszletben
Elnézve a kínálatot, én biztosan asztali futóval, terítővel, esetleg tányéralátéttel kezdeném az ismerkedést a kékfestő munkákkal – már látom is magam előtt az asztalt, fehér tányérokkal -, de sokan viszik a konyharuhákat, párnahuzatokat is, a méretáruból pedig gyönyörű sötétítőfüggöny készülhet. Sőt, még kékfestő maszkot is viselhetünk! Nagy előnye a kékfestéssel színezett anyagnak, hogy nem fakul, mivel a színét oxidáció során nyeri el.
– Nem elég megőrizni a tradíciókat, meg kell mutatni, hogyan lehet a kékfestő tárgyakat beilleszteni a mai kor emberének életébe, ruhatárába, belehelyezni a modern lakáskultúrába. Így maradhat élő ez a mesterség, ha fenntartjuk az érdeklődést iránta, és a gyorsan változó világban mindig új formában mutatjuk meg az örökségünket – simít végig Enikő egy míves asztalterítőn, miközben lelkesen mesél arról, miben látja a kékfestés jövőjét. – Itt van például ez a terítő, csodásan néz ki fehérrel kombinálva! A kék és a fehér párosa egyébként mindig gyönyörű, egyszerre letisztult és elegáns.
Ő maga is szívesen visel kékfestő ruhákat, például félhosszú szoknyát, ami annyira karakteres, hogy egy egyszerű fehér pólóval is magára vonzza a tekintetet. Terveivel a divatvilág felé is kacsingat: szívesen kollaborálna más művészekkel, sőt, tervezőként is kipróbálná magát. Ezért is kezdett szabásminta készítést tanulni, saját szekrényében már ott sorakoznak a modern kékfestő darabok. – Elárulom, egy hazai divatcéggel már meg is született az együttműködés közöttünk: az új kollekciójukhoz mi készítettük a textileket, egyedi tervek alapján. A végeredmény igazán izgalmas és újszerű lesz!
|
Hogyan készülnek a jellegzetes, kék-fehér mintás kékfestő anyagok? A természetes fehér textil – általában pamutvászon – felületére a mesterien kimunkált mintafákkal agyagos-gyantás fedőmasszát visznek fel. Ezután a textilt indigó festőlébe merítik, egymás után többször is, mire elnyeri a végső színét. Ez komoly fizikai munka, alkalmanként húsz kilót kell megemelni. A fedőmasszát utána kimossák a textilből, helyén fehér marad a minta. Az Éhling családban évente két-három alkalommal van festés, ilyenkor 6-800 méter anyagot festenek meg egyszerre, ebből készülnek egész évben a termékek. |
Fotó: Pomaranski Luca
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
