„Hibáztál? És akkor mi van?” – Timár Gigi ismeri a sikeres vállalkozások titkát

Keresed még álmaid munkahelyét és nem tudod, hogy merre indulj, vagy vállalkozást indítanál, de nem tudod biztosan, hogy neked való-e? Akkor olvasd el Timár Gigi, a BGE Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ igazgatójának izgalmas életútját, aki hasznos tapasztalataira támaszkodva mesél arról, hogy milyen szemlélet kell a sikerhez, hogyan érdemes viszonyulni a kudarcokhoz, és miért nagyon fontos a tudatosság megteremtése. 

Telefonon mindig nagyobb kihívást jelent interjút készíteni, mert nincsenek meg a klasszikus keretek ahhoz, hogy lásd a reakciókat, a finom mozdulatokat és jobban rákapcsolódhass a partneredre. A Timár Gigivel folytatott egyórás beszélgetés alatt azonban ezek a falak észrevétlenül omlottak le, és egy olyan nő körvonalai jelentek meg előttem, aki igazán tudatos, és felvállalja azt is, ha néha fél egy-egy új szituációtól.

Ez az önmaga felé tanusított őszinteség teremtette meg a lehetőséget arra, hogy szembe tudjon nézni a nehézségekkel és a hosszú évek alatt megszerzett gazdag szakmai tudás birtokában nyitottabban álljon hozzá az élethez is. Egy ízig-vérig inspiráló történet következik Timár Gigitől, a Budapest LAB igazgatójától.

Útkeresés és pályaelhagyás

– Úgy tudom, hogy már a gimnáziumban is kacérkodtál több művészeti ággal, melyek közül a fényképezés kifejezetten a szíved csücske volt és több divatfotózáson is kipróbáltad magad, végül mégis elengedted ezt a szakmát… mi volt ennek az oka?

– Azt hamar felfedeztem, hogy vonzódom a művészetekhez, így már a gimnázium alatt megismerkedtem a fotózással, mely végül a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáig vezetett, ahol fotóriporteri végzettséget szereztem. Bár ekkor még nem láttam magam előtt kristálytisztán a jövőmet, de azt éreztem, hogy olyan határterületen szeretnék mozogni később, ami kellő szabadságot ad művészileg, ám mégis a földön tart – így az alkalmazott fotózás iránt kezdtem érdeklődni. El is kezdtem dolgozni riporterként, de éreztem, hogy nem ért még véget a tanulás számomra.

– Aztán később mégis csak a fotózás vezetett el az újabb mérföldkőhöz…

– Igen. A következő állomás az életemben az ELTE szociológia szak volt, mellette fotóriporterként is vállaltam munkákat – végül ez által kerültem közeli kapcsolatba az újságírással. Amikor kiküldtek, hogy készítsek képet egy eseményről, hozzátették, hogy remek lenne, ha pár mondatban tudósítanék is a helyszínről, aztán kiderült, hogy ez jól megy nekem, és szép lassan ez lett a főcsapás.

Designújságíróként kezdtem és dolgoztam is jó pár évig, amíg az akkori munkahelyemen úgy nem döntött a kiadó, hogy a lakberendezési lapok megszüntetésével tisztítja a portfóliót. Rám viszont továbbra is számítottak, így megadták a lehetőséget, hogy beletanulhassak a számomra új gazdasági területbe. Igazán megszerettem a témát és sok évig foglalkoztam kifejezetten a kis- és középvállalkozások életével. Aztán egy évtizeddel később, 2017-ben online főszerkesztői pozícióból mondtam búcsút az akkori munkahelyemnek, de sokat tépelődtem a döntésen.

– Miért akartál váltani?

– Nagyon szerettem ott dolgozni, rengeteget tettem az ottani munkámba, és rengeteget tanultam az ott töltött idő alatt. Aztán teltek az évek, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy „be vagyok ragadva”.

Már nem okozott boldogságot az, amit sok éven keresztül nap mint nap csináltam, nekem pedig szükségem van arra, hogy érezzem: értéket teremtek, használom a kreativitásomat és eredményt érek el.

Tépelődés és bizonytalanság

– Nagy bátorság kell ahhoz, hogy tíz év után váltson valaki, ráadásul vannak szektorok, amelyekben elég nehéz is ugyanolyan pozícióra átmenni – a média világára pedig ez talán halmozottan is igaz. Hogy élted meg a váltást?

– Elkezdtem állásokat nézni, de nagy hit és elköteleződés nem volt bennem, mert tudtam, hogy milyen nehéz váltani ezen a területen. Így nem is nagyon reménykedtem benne, hogy ugyanolyan pozíciót találok, mint az enyém. Hajlandó lettem volna lejjebb adni az igényeimet is, de ekkor még csak amolyan ímmel-ámmal keresgéltem a „szerkesztői” állásokat.

Az az igazság, hogy bár mindig kockázatkerülőként definiálom magam, ez valószínűleg nem teljesen igaz. Bár rengeteg szorongás volt bennem a váltással kapcsolatban is, végül felülkerekedtem rajta és belevágtam. Szóval valahol mélyen mégis keresem a kihívásokat, ha nem is így élem meg. Inkább úgy, hogy mindig csak tettem, amit kellett, lehetőség szerint a legjobban.

Munka – éjjel, nappal, hétvégén

– Mégis nyitott voltál és kitártad az ajtót az új lehetőségnek, ami hamarosan kopogtatott is…

– Váratlanul érkezett a felkérés, hogy csatlakozzak a Budapesti Gazdasági Egyetemen akkor alakuló Vállalkozásfejlesztési Központhoz. Nagyon vonzott a lehetőség. A kockázatkerülő énem viszont arra késztetett, hogy ne adjam fel azonnal a biztos állásomat, hanem előtte adjak időt, hogy kiderüljön, lesz-e jövője a közös munkának az alakuló Budapest LAB-bel.

– Két munkahelyen teljesíteni – különösen maximalistaként – viszont elég keményen hangzik. Hogy bírtad a terhelést?

– Sok volt, de élveztem. Az új feladatomon akkor dolgoztam, amikor a „hivatalos” munkámmal végeztem – tehát leginkább éjjel és hétvégén. Aztán teltek a hónapok, látszott, hogy jól működik az új munka, és hogy tényleg tudom kamatoztatni ezen a területen is az évek alatt felhalmozott tudásomat. Addig eszembe sem jutott, hogy másra is jó lehet mindaz, amit megtanultam, amiben tapasztalatot szereztem. Pedig ennek révén találhatunk új lehetőségeket. 

Szóval a születésnapom reggelén úgy döntöttem, hogy eljött az idő és felmondok a régi munkahelyemen. Az új főnököm pedig örömmel vette tudomásul, hogy végre teljes emberrel számolhat. Igazán hálás vagyok neki, amiért ennyire bízott bennem, és azért az időért is köszönettel tartozom, amelyet addig biztosított nekem, amíg két lábbal át tudtam állni az új csónakba. Két és fél évvel később, idén januárban pedig megkaptam a megtisztelő lehetőséget, hogy a LAB vezetőjeként is bizonyítsak.

Tudás, vállalkozáshoz

– Hogy érzed magad most? Megtaláltad, amit kerestél?

– A Budapest LAB egy nagyon jó közösen gondolkodó, innovatív műhely, ahol fontosnak tartjuk az új tudás beépítését és azt, hogy olyan dolgokat tudjunk kipróbálni, amelyek az egész egyetemnek vagy akár szélesebb körben, az egész társadalomnak a hasznára válhatnak. Alapvetően kutatóközpont vagyunk, de a kutatások mellett kiemelt figyelmet fordítunk arra is, hogy ezek eredményei minél jobban hasznosuljanak és visszajussanak az érintettekhez. Emellett kurzusokat tartunk és fejlesztünk, és hasznos tudást, valamint inspirációt nyújtunk a vállalkozni kezdőknek, tervezőknek. Igyekszünk sokféle csatornát felhasználni arra, hogy közérthető módon adjunk tudást a vállalkozáshoz – például működtetünk saját online magazint, szervezünk rendezvényeket és még sok minden mást.

Jelen és jövő

– Úgy tudom, hogy jelenleg négyen dolgoztok együtt. Mesélnél kicsit a csapatról?

– A Budapest LAB egy kicsi, de nagyon színes és remek csapat, ahol mindenki kiváló a saját területén. Így tudunk ilyen sokféle dolgot csinálni a kutatástól a vállalkozásmentorálásig. A kicsi core csapat mellett szinte minden projektben együttműködésekre építünk. Természetesen az egyetemi kollégák mind kutatóként, mind más szervezeti egységekben fontos partnereink, de gyakran dolgozunk külső együttműködésekben is. 

Hosszabb ideje van közös oktatási projektünk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel, a K&K Magazinnal családi vállalkozás témában mára rendszeresen megszervezett, cégvezetőknek szóló konferenciát raktunk össze, de tartottunk képzést, tréninget, végeztünk kutatást és fejlesztettünk már sok más partnerrel együtt az alapítványtól a nagyvállalatig – és ilyesmire továbbra is boldogan vállalkozunk.

Elon Muskok és családi vállalkozások

– Mit szeretsz leginkább a munkádban?

– Számomra nagy öröm, hogy ez a munkahely igazán változatos, emellett kedvelem az egyetemi közeget és a fiatalokkal való munkát is. Természetesen az is boldogság, hogy nem kellett elszakadnom a kis- és középvállalkozásoktól sem.

Nagyon nagyra tartom, ha valaki pékként, fodrászként vagy könyvelőként létrehoz valamit, amiből eltartja magát és családját. Mélyen hiszem, hogy ez igazán elismerésre méltó és hatalmas fegyvertény. Örülök, hogy a mi eszközeinkkel támogathatom őket, és azokat, akik azt tervezik, hogy vállalkozóvá válnak, hiszen, nem csak Elon Muskokról szól a vállalkozói világ, sőt…

Kötéltánc a munka és a magánélet között

– Mennyire vagy munkamániás?

– Hmm… szerintem határozottan javulok! De akik ismernek, lehet, hogy mást látnak. Az biztos, hogy a páromnak és nekem is nagyon fontos a munkánk, és úgy próbáltuk kialakítani az életünket, hogy ebből ne legyen köztünk feszültség – megértően viszonyulunk egymáshoz. Amikor pedig lehetőségünk van szabadságra menni, igyekszünk több hétre elutazni, ugyanis szükség van időre, míg gondolatban is le tudom tenni a munkát és tényleg kikapcsolok. Az utazás egyébként is az egyik legjobb feltöltődés számomra, de emellett sokat és szinte bármit olvasok, és imádom azt is, ha leülhetek a barátaimmal egy kávézóban, vagy valakinek a teraszán átbeszélni, hogy mi van velünk és a világgal.

A siker receptje

– Szerinted mi a titka annak, hogy valakiből sikeres vállalkozó lehessen? Milyen szemlélet szükségeltetik ehhez?
– A vállalkozók nagyon sokfélék, és nincs egy típus, aki sikeressé válna. Ugyanakkor mindenképpen kiemelném a kudarctűrés fontosságát. A legtöbb ember nehezen kezeli a bukásokat, ugyanis nem erre vagyunk nevelve. Pedig, ha vállalkozás lesz, akkor nagy valószínűséggel kudarc is lesz, amit tudni kell a helyén kezelni, tanulni belőle és továbblépni. Nagyon fontos, hogy szabad hibázni! Előfordul, hogy valami nem sikerül. És? Akkor mi van?  Semmi! Le kell vonni a tanulságokat, és az élet megy tovább. 

A másik lényeges dolog, hogy – miközben elszántan haladni kell a célunk felé – nagyon nyitottnak kell lenni a világra. Az emberek ugyanis sokszor néznek, de nem látnak, és így elmennek a lehetőségek mellett, vagy belekormányozzák magukat előre látható buktatókba. Kell a céltudatosság és a sikeres vállalkozáshoz némi makacsság is, de nem szabad, hogy ez elvakultsághoz vezessen.

 

Fókuszváltás kell

– Te hogyan kezeled a nehéz helyzeteket?

– Magammal szemben is nagyok az elvárásaim, így sokáig nem tudom elengedni, ha valami nem sikerül úgy, ahogy elképzeltem, vagy nem annyira jó, mint amit elvártam magamtól. Ezen nekem is dolgoznom kell. Az első lépés, hogy tudatosak legyünk és megtanuljuk természetesen szemlélni a kudarcainkat is – akár a magánéletben, akár a karrierünk során. Biztosan nem véletlen, hogy annyit hangsúlyozom a ballépéseink utáni teendőket – már tudom, hogy ezek milyen fontosak, és azt is, hogy még nekem is dolgom van ezzel a területtel. Rengeteg elpazarolt energiát lehet megspórolni, ha megtanuljuk, miképp tudunk építkezni egy-egy elsőre kudarcnak tűnő eseményből.

 

Vélemény, hozzászólás?