Hiszek a kis lépésekben és az önismeret erejében

Egy éjszaka alatt döntött a váltás mellett Gyöngyösi Kriszta élménypedagógus. Ma már két gyerek mellett vezeti vállalkozását és csinálja azt, ami boldoggá teszi.

Szociológusként végeztem és évekig kutatóként, főleg számítógép előtt dolgoztam. Még ha érdekes is volt a munkám, az ülés teljesen felőrölt, már az iskolában sem ment jól a fegyelmezett ülés és a koncentrált figyelem. Kétségbeesetten kerestem minden olyan lehetőséget, amikor emberekkel dolgozhatok, beszélgethetek, elhagyhatom az irodát és ezt munkának hívhatom.

Aztán éppen 10 éve, egy éjszaka felébredtem mert valahogy összeállt a kép: outdoor tréner szeretnék lenni. Emberekkel, csoportokkal foglalkozni és ha lehet, mindezt kint, a természetben, játékos, élményt adó eszközökkel, aktívan. Hajnal 2 volt, felkeltem, odaültem a gépem elé és még azon a hajnalon elkezdődött az új hivatásom.

Rátaláltam az élménypedagógiára és az Élményakadémia Közhasznú Egyesületre, és elkezdtem minden időmet tanulásra, képzésekre, önkénteskedésre fordítani. 2010. telén végül felmondtam az akkori munkahelyemen, mert szerettem volna a lehető legtöbbet képződni vagy gyakorolni, és ez egy ponton összeegyeztethetetlenné vált a napi nyolc órás állással.

Az állandó havi bevételem 42500 Ft volt, ami az albérletemet sem fedezte, de mégis éreztem, hogy ez az utam, nem kell félnem az anyagiaktól, majd lesz valahogy. És lett. Már nem tudom, hogy hogyan, de mindig lett.

A profi trénerképzések egymillió forint körüli összegnél kezdődtek ekkoriban. Erre esélyem sem volt, kerülő utakat kellett keresnem. Hátizsákkal a hátamon jártam képzésről képzésre, táborokba, tréningekre, kerestem az olcsó, ingyenes vagy támogatott projekteket itthon és szerte Európában, rengeteget önkénteskedtem, fejlesztettem az önismeretem, szívtam magamba a csoportvezetés rejtelmeit, és végül a diplomám tetejére élménypedagógus és outdoor tréner lettem, meg aztán még egy csomó minden más. Úgy foglalnám össze, hogy csoportok és egyének optimális működését, fejlődését támogató szakember.

Privát fotó / Gyöngyösi Kriszta

Már a kezdetekkor az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy hogyan osszam be az időmet, mert míg korábban gyakran unatkoztam és úgy éreztem, hogy elmegy mellettem az élet, addig mire ideértem, több ember életét tudtam volna kitölteni csak az engem érdeklő és számomra elérhető lehetőségekkel.

Egyre többször választanom kellett a programok közül, feldolgozni sem maradt időm a különböző élményeimet, épphogy hazaértem, mostam, és már indultam is tovább. El kellett kezdenem szelektálni és valamiféle tervet kovácsolni, ami mentén választok, hogy mit helyezzek előtérbe, mert utolért a kimerültség és az élményekkel való túltelítettség. Közbe megérkezett a nagy Ő is az életembe, aki szintén nem a hátrahagyott “ide mentem, ekkor jövök” cetlijeimmel akart kapcsolatot tartani és ennek hangot is adott.

2013-ban született meg a kisfiam, és a dolgok összeegyeztetése nem lett könnyebb. Igyekeztem jól használni az előtte megszerzett szelektálós rutint és úgy építkezni, hogy közben ne romboljak más területeken – a családi életben és a kisfiammal való kapcsolódásban, de saját igényeimet is kielégítsem, tudjak töltődni, fejlődni, aktív maradni.

Pirvát fotó / Gyöngyösi Kriszta

Még kismamaként vettem részt egy női vállalkozóknak szóló képzésen, ahol sok inspiráló anyával, történettel és ötlettel találkoztam – köztük például Olgival – majd fél éves volt a kisfiam, amikor bekerültem egy EU-s projektbe, ahol fiatalok nyerhettek tőketámogatást vállalkozásuk beindításához.

Egy logisztikai rémálom volt, mert a 6 hónapos gyereket felváltva hozták utánam szopizni a képzésre a szüleim, a tesóim vagy a férjem, minden szünetben szaladtam ki, hogy minél többet együtt legyünk. Közben a család belejött a kendőzésbe, mert Nándi – természetesen – azt szerette a legjobban, ha testközelben volt. Így apukám szabadnapokat vett ki, hogy hordozza, amíg én a pályázatot írtam, és kilométereket bandukolt vele a városban, hogy mindenki jól legyen. Örök hálám érte!

Elnyertem a támogatást, s ugyan már ekkor is évek óta a magam ura voltam a munkaerőpiacon, újult lendületet adott a pályázat nyomán létrehozott vadonatúj nonprofit kft. és a tőketámogatás. Sokat jelentett az is, hogy szakemberek segítségével átgondolhattam, megtervezhettem és kiszámolhattam, hogy hogyan fog működni a vállalkozásom, tanultam arról, hogy mire kell előre gondolnom és figyelnem, mit kell nekem kézben tartanom és mit szervezhetek ki másoknak.

Privát fotó/ Gyöngyösi Kriszta

5 éve vagyok hivatalosan vállalkozó és azóta már egy húgica is született. Hogyan csinálom? Lavírozok, egyensúlyozok, mérlegelek. Határokat húzok. Nem vállalok el mindent, és nem azért mert nem tűnik szuper lehetőségnek, hanem mert egyszerűen nem fér bele. Mindig figyelek a gyerkőcök és a család aktuális élethelyzetére, szükségleteire és a sajátomra is, és persze van úgy, hogy minden igyekezetem ellenére összeszaladnak a dolgok. Olyankor morogva újratervezünk. Otthon ér mindent mondani és kérni, főleg figyelmet és saját időt. Szerencsém van, mert Apa jó társ, segítség mindenben, és ez kell is, mert a hétköznapokon csak egymásra számíthatunk, messze laknak a nagyszülők. Egyébként pedig a Kapcsolódó nevelés eszköztára a csodafegyverem, minden szülőnek jó szívvel ajánlom, nekünk életmentő segítség a mindennapokban.

Privát fotó / Gyöngyösi Kriszta

S hogy mit csinálok? Olyan nagyon szerencsém van, mert a munkám a hobbim, a keresetem, és a véget nem érő fejlődési utam egyszerre, és közben még hasznosnak is érzem magam a társadalomban. Élményalapú képzéseket szervezek és tartok, kiemelten törekszem a hátrányos helyzetben élők elérésére és a velük napi kapcsolatban álló szakemberek képzésére, hogy azokhoz a rétegekhez is eljusson a legfrissebb szakmai módszertan, tudás és fejlődési lehetőség, akik számára ez elérhetetlennek tűnik. Hiszek a kis lépésekben, az önismeret erejében és az elismerésben.

Vélemény, hozzászólás?