“Fejtetővel nyújtózz a rizsföldek felé” – életem egyik legkülönösebb instrukcióját adtam jógaoktatóként Srí Lankán. Aztán lassan megszoktam, hogy az óceán felé fordulunk, vigyázunk, nehogy a fejünkre essen egy kókuszdió. Jógázni egyébként is, de jógázni a világ egyik legkülönösebb országában életre szóló élmény.
Kőváry Anett írása.
Együtt mozgunk két hétig az országban, amelyikben a reptéri mosdóban felirat emlékeztet rá, hogy a víz drága kincs, vigyázz rá.
Az országban, ahol minden megérkezéskor apró ajándékkal, nyaklánccal, virággal fogadnak, és ahol a különböző vallások kölcsönösen tisztelik egymás ünnepeit, és ahol Buddha, Krisna és Jézus is ugyanakkora rocksztár. Ahol szentként tisztelnek mindenféle állatot, a kóbor kutyák sem tűnnek gazdátlannak, ahol szabadon lófrálnak az elefántok, és nemzeti gyászt ülnek, ha balesetben meghal egy.
Együtt ismerjük meg a könnycsepp alakú országot, ahol nem ritka az ötvenezer forintos átlagkereset, ahol mégis mindenki nem egyszerűen kedves, de figyelmes is. Ahová megérkezve nemcsak feleslegessé, hanem egyenesen nevetségessé válik az ingre felvarrt márkajelzés és a cipőbe hímzett logó, mert nem az anyagra nyomott felirat az érték, hanem az, hogy a gyereket kézen fogva, mezítláb virágot visznek Buddhának a hegy tetején álló templomba, amit kifelé jövet teljes szivárvánnyal köszön meg az ég.
Egy külföldi jógatábor azért izgalmas, mert nemcsak együtt látunk bele egy távoli ország hétköznapjaiba, együtt élünk át, együtt fáradunk el és leszünk lelkesek, hanem mert együtt feszegetjük a határainkat a szokatlan környezetben, a szokatlan időjárásban, idegen emberekkel előbb csoporttá, majd családdá kapcsolódva.
Együtt tudjuk meg, hol vannak elakadásaink, hol vannak meghaladásaink, kik is vagyunk valójában.
A reggeli ászana gyakorlások a tengerparton, a rizsföldek mellett vagy a medence partjánál megmutatja, mennyit hozzá tud tenni az élmények megéléséhez, ha a testünkkel kapcsolódva indítjuk a napot.
Az esti meditációk megtanítanak rá, hogy értékeljük és mélyre rakjuk mindazt, amit átéltünk, hogy a pillanatban legyünk, hogy ne kattogjunk, főleg ne egy olyan országban, aminek a nyelvét szingaléznek hívják, mézeskalács betűkkel írják, a köszönésük pedig azt jelenti: remélem, hosszú életed lesz.
A facebook eseményt megtekintheted ITT. Szeretettel várlak!
Fotók: Kőváry Anett
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
