Fodor János ezen a héten Jordán Tamást faggatja, aki azért sem tart az öregségtől, mert édesanyja 102 éves, így ő is magas korban reménykedik; a halált pedig, Platon szavaival élve: csodálatos nyereségnek gondolja.
A 78 éves színművész bevallja, hogy ő nem bánt olyan jól a génjeivel, mint szülei – édesapja 97 évesen hunyt el -, úgyhogy hasonló csodát nem remél, de a kilencvenedik születésnapját szeretné megérni. Mégpedig úgy, hogy ne szoruljon ápolásra, ne legyen kiszolgáltatva senkinek. Ennek apropóján elárulja:
„Én elvileg nagyon-nagy híve vagyok az eutanáziának.”
A múlttal nem foglalkozik, úgy fogalmaz: nem őrzi meg.
Istenhez és a túlvilághoz való viszonya sajátságos, de a haláltól nem fél, mert magáénak vallja Szókratész védőbeszédének sorait:
„De hogy valóban erősen remélhetjük, hogy a halál valami jó, azt megérthetjük a következőkből is. Mert két dolog közül egyvalami a halál: vagy abból áll, hogy a megholt semmivé lesz és egyáltalán semmit sem érzékel már, vagy pedig – ahogyan mondogatni szokták – abból, hogy a lélek itteni helyét egy más hellyel váltja fel és máshová költözik. És ha semmi érzékelése sincs, hanem olyan, mint az álom, amelyben alvás közben még álomképeket sem látni, hiszen akkor csodálatos nyereség a halál.”
A teljes interjú itt látható:
Fotó: Negyedik negyed
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
