Németországban járva csodálkozott rá először, hogy egy konyhabútor szürkén is lehet különleges, majd hazatérve kemény szorgalommal és alázattal épített karriert Kováts Krisztina lakberendező. Kedvenc „lakáskiegészítői” a kortárs festmények, legfőbb fegyvere pedig a jó alaprajz.
Kriszta Németországban bébiszitterkedve csodálkozott rá először, mennyire másképp rendezik be az otthonaikat a németek ahhoz képest, amit addig itthon látott. Egy háromgyerekes, olasz-német orvos házaspárnál dolgozott a Bodensee mellett, ahol egyszerre tapasztalhatta meg a mediterrán lazaságot és a német precizitást.
— Megdöbbentem, hogy lehet szürke a konyhabútor, hiszen akkoriban minden fából volt, vagy arra hasonlító bútorlapból. Vagy hogy be lehet tenni egy százéves komódot egy kifejezetten modern enteriőrbe, azaz ennyire lehet keverni a stílusokat. Minden hónapban faltam a Schöner Wohnen lakberendezési magazint, teljesen elvarázsolt, amiket láttam — meséli Kriszta.
A „németesen távolságtartó” vagány család bátorította arra is, hogy valósítsa meg az álmát és tanuljon valami kreatív szakmát, bár akkor még inkább a divattervezés vonzotta. Meg is célozta az egyik neves német divatiskolát, felvették, ennek ellenére hazajött, mert itthon akart élni és tanulni.
– Őszinte leszek, nem szerettem Németországban élni, mégis nagyon sokat tanultam a németektől, többek között azt a munkastílust, munkamorált, ami sikeressé tett.
Hiába teljesített, az elismerés elmaradt
Első bátor lépésként tehát hazaköltözött, és mivel már korábban elhatározta, hogy lakberendezőként dolgozna, jelentkezett a kétéves képzésre. A lakberendezési iskolák messze nem voltak akkoriban annyira felkapottak, mint most.
– Iskola mellett egy belsőépítész cégnél kezdtem el dolgozni, ahol azonnal megtanítottak a számítógépes programok használatára, ami akkoriban újdonság volt, még a lakberendező iskolánkban is.
Tíz fiatalt vettek fel egyszerre, ebből öten maradhattunk, remek volt a csapat! Elsősorban irodákat rendeztünk be, akkoriban kezdődtek a nagyobb irodaház beruházások, több külföldi cég építkezett, így a nyelvtudásom előnyt jelentett.
Azóta sokat változott a világ: akkoriban még nem voltak olyan „dögös” irodák, mint most, leginkább alaprajzi elrendezés és bútortervezés volt a feladat, rengeteget tanultam, a munkahelyemen és az iskolában egyszerre.
Mivel anyanyelvi szinten beszéltem a németet és vitt a lelkesedés és a lendület, új ügyfeleket is megnyertem a cégnek. Nagyon akartam a sikert!
A szüleimtől tanultam, hogy ha valamit csinálok, akkor azt csináljam jól, legyen szó munkáról, sportról, főzésről, bármiről – mondja Kriszta, aki egy idő után azt vette észre, hogy hiába fejlődik, a várt megbecsülés elmarad…
– Jutalékos rendszerben dolgoztunk, de hiába szereztem új ügyfeleket, hiába voltak velem megelégedve,
az egyik nagy projektnél egészen egyszerűen nem fizettek ki, a fizetésem pedig éppen csak az albérletre és a megélhetésre volt elég… Hónapról hónapra éltem, és bár a szüleim támogattak, anyagilag nem voltunk annyira elengedve, ezért a saját erőmből kellett boldogulnom.
Az akkori párom biztatására vágtam bele a saját vállalkozásba, pedig a család nagyon féltett. Nálunk mindenki tanár, orvos vagy közgazdász, tehát „rendes munkájuk” van, így máig én vagyok az egyetlen vállalkozó a családban. Szerencsém volt, egy korábbi osztrák ügyfelem az új irodája berendezésekor ragaszkodott hozzá, hogy velem dolgozzon, akár vállalkozóként, mert tetszettek a terveim, és a nyelvtudásom is segített.
Sokat köszönhetek neki, nem volt egyszerű vele dolgozni, de nagyon korrekt volt, ráadásul beajánlott egy másik (szintén osztrák) céghez, így épült szép lassan az ügyfélköröm.
Adni jó
Ez a kapcsolatrendszer hozta később az irodák után a lakások berendezését is, s ma már a luxuslakásoktól a garzonokig széles a skála. S bár azt hihetnénk, hogy egy fényűző villa berendezése a legnagyobb élmény, Kriszta kifejezetten imádja a fiatalok induló, kicsi garzonjait is berendezni.
– Mindegy, mekkora a lakás, megtisztelőnek tartok minden feladatot, mert tudom, hogy az az ember, aki bizalmat szavaz nekem, beenged a legintimebb terébe, és minden nap az általam tervezett lakásba tér majd haza, vagy irodában fog dolgozni.
Adni jó, ez a szakma pedig valójában erről szól, vallja Kriszta, a HAKENDesign tulajdonosa.
A változatosság egyébként is a lételeme, inspirálja az állandó változás. Nem könnyű munka, mondja, nagyon összetett, a nehézségét pedig ugyanaz adja, ami a szépségét is: hogy minden feladat, minden megrendelő más. Neki pedig nemcsak jó szakembernek, néha egy kicsit pszichológusnak is kell lennie a siker érdekében.
– Vannak ügyfelek, akikkel rögtön egymásra tudunk hangolódni – ez egyébként nem függ attól, mennyire egyezik a stílusunk -, velük valósággal szárnyalok, másokkal többet kell beszélgetnünk, esetleg vitáznunk is.
Különösen az a nehéz, amikor valaki nagyon tudja, hogy mit akar, de az szakmailag rossz, helytelen.
Ilyenkor többet beszélgetünk, vállalom a véleményem, de nem ragaszkodom hozzá mindenáron, hiszen ő fog ott lakni, róla kell szóljon az otthona. Amúgy ezeket a helyzeteket is szeretem.
Egy ismert cég irodájának berendezésénél, egy ehhez hasonló helyzetben még a levegő is megfagyott, a cégvezető ugyanis nem szokta meg, hogy bárki nemet mondjon neki… Végül annyira elégedett volt, hogy az iroda után a saját lakása berendezését is rám bízta. Ezek az igazi kihívások és megerősítések!
Gyakori az is, hogy a megrendelőnek elképzelése sincs arról, milyen lakásban szeretne élni, ilyenkor nekem kell rávezetnem, előcsalogatnom belőle, hogy mitől lenne boldog, és hihetetlenül jó érzés, amikor látom, hogy tényleg az – mondja Kriszta.
Kóstolgatják az építkezéseken
S hogy mit tanácsol annak, aki hasonló területen szeretne sikereket elérni?
– Legyen bátor és nyitott! Helyezkedjen el egy olyan cégnél, ahol tanulni és fejlődni tud, s a gyakorlatban láthatja a szakma jó és rossz oldalát is.
Legyen benne alázat, ez a fiatalokból manapság sajnos kicsit hiányzik, pedig szerintem a sikerhez elengedhetetlen.
Ne felejtse el, hogy a saját megjelenésével is kommunikálja az ízlését, a stílusát. Ez nem mindig könnyű, amikor az egyik percben még egy építkezésen vagyok, a másikban pedig már egy elegáns irodában tárgyalok, ezt a munkát ugyanis nem szabad a rajzasztal melletti munkának elképzelni, ott kell lenni minden építkezésen, ezért mindig van az autómban bakancs vagy tornacipő, hogy gyorsan tudjak váltani, ha úgy hozza az élet.
Márpedig gyakran úgy hozza, ami újabb kihívást jelent. Egy nő megjelenése egy építkezésen ugyanis sokaknak szúrja a szemét. Különösen akkor, ha vezető szerepben azt meri mondani egy férfi szakembernek, hogy ezt ne így vagy úgy csinálja.
– Ilyenkor a hangnem, az arcok magukért beszélnek…
Az elején szinte mindig ellenségesek velem, kóstolgatnak, kérdezgetnek, és akkor nem szabad megbotlani. Nekem nőként duplán kell bizonyítanom, nem engedhetem meg magamnak, hogy hibázzak. Aztán gyakran rájönnek, hogy értek ahhoz, amit csinálok, sokszor azonban megmarad a hűvös viszony.
A szakik előszeretettel próbálják például rám kenni a csúszást a munkákban, de hát én Kos vagyok, nehezen viselem az igazságtalanságot, és persze a megrendelő pénztárcáját is védenem kell. Nem könnyű szerep… Nehéz ilyenkor jól reagálni, mindig a másik reakciójától függ, hogyan szólok vissza, „több hangszeren játszom”, van, hogy valakit az ő stílusában kell helyre rakni, akkor bizony én is káromkodom!
De ez is a munkám része, a már említett pszichológiai érzék itt is elkél. A kellemetlenségekért azonban kárpótol, ha a megrendelő boldogan hív fel, hogy mennyire szeret az általam berendezett lakásban lenni, ilyenkor visszakapom az elvesztett energiát!
A stílus nem pénzkérdés
Bár egyesek hajlamosak a gazdagságot a csodás otthonokkal azonosítani, a szakember megerősít abban, hogy a pénz és az ízlés nem feltétlenül járnak kéz a kézben, sőt.
– Sok olyan vagyonos embert látok, aki járja a világot, megengedheti magának, hogy a legszebb helyeken, a legszebb terekben forduljon meg, rengeteg szépséget lát, de ez sem elég… Szerintem ez a génekben rejtőzik: vagy megadatik valakinek, hogy van ízlése, vagy nincs.
A stílus nem pénz kérdése, a second hand üzletekből is fel lehet úgy öltözni, hogy stílusos megjelenése legyen valakinek, ugyanakkor pedig a legdrágább üzletből, a leghosszabb számrendszerből is össze lehet hozni ízléstelen megjelenést. Ez igaz az otthonokra is.
Hiszek abban, hogy nem attól lesz stílusos egy lakás, hogy sokba kerül, hanem attól, hogy minden részlet összhangban van, harmóniát sugároz, vagy van benne egyediség – mondja.
Így van ez Kriszta saját lakásában is, amelyet kedvence, az eklektikus stílus jegyében rendezett be.
– Ez a legizgalmasabb, de egyben a legnehezebb stílus is.
Csodás dolgokat lehet kihozni belőle, de „vékony jég”, mert nagyon könnyen el tud menni bazári irányba.
A saját otthonomban is keverednek a modern és a régi bútorok.
A nappaliban például két kanapém van; az egyik egy „mentett”, klasszikus darab, amit felújíttattam és mustársárga bársonnyal húzattam át, mellette pedig egy extrém modern, szürke kanapé áll, és nagyon jól megférnek egymás mellett, sőt, izgalmasabb hatást érnek el együtt.
Higgy a kortársban!
Kriszta állítja, nem „hazabeszél”, amikor mindenkinek azt tanácsolja, hogy lakásvásárlás után – vagy akár még előtte – üljön le egy szakemberrel és nézzék meg legalább az alaprajzot.
– A munkánk ugyan pénzbe kerül, de cserében pénzt is hoz, szakértő segítséggel ugyanis sokkal többet ki lehet hozni egy lakásból!
Ha valaki nem akarja vagy nem engedheti meg magának, hogy a teljes szolgáltatást igénybe vegye, kérjen szakaszos árajánlatot és jussanak el legalább egy koncepciótervig a szakemberrel.
Ebben benne van a méretarányos, bútorozott alaprajzi elrendezés, ami biztosan megtérül! Sok beruházó úgy árulja a lakásait, hogy bár tessék-lássék bele vannak rajzolva az alaprajzba a bútorok, de éppen csak annyira, hogy a funkciókat el lehessen képzelni, és csak később, a gyakorlatban derül ki, hogy valójában praktikusan bebútorozhatatlan a lakás… – figyelmeztet Kriszta.
Az extrém trendeket egyébként nem szereti, azokat pedig különösen nem, amelyek a csapból is folynak. Ki nem állhatja például a fa dekorlamellákat, amelyeket már olyan sok helyen látni, hogy kezd lecsengeni a divatjuk, vagy a túlzásba vitt bézs színt, amit „biztonsági játéknak” tart.
– Elszomorítanak az ész nélkül követett divatok, amelyek nem igazodnak semmihez, hiszen a munkámnak arról kell szólnia, akinek dolgozom. Érdemes inkább alaposan tájékozódni, hiszen rengeteg izgalmas megoldás van, amelyek nincsenek a fősodorban.
Elárul egy különleges stílustrükköt is, amelyhez maga is gyakran nyúl, ez pedig egy új trend: egyedi kortárs műtárgy vagy festmény a lakásban.
– Ezek az alkotások megfizethetőek és valóban egyedülállóak: különleges érzés, hogy ilyen tényleg csak neked van! Olyan képet kell választani, ami megszólít, amire ránézve jó érzéseid támadnak. Nem vagyok tapétaellenes, de azzal például soha nem lehet ezt a hatást elérni, nem utolsósorban pedig, ha elköltözöl, egy festmény megy veled, a tapéta viszont nem.
Én gyakran használok kortárs festményeket egy-egy iroda vagy lakás berendezésénél – néha egy-egy képhez válogatom a bútorokat és a kiegészítőket -, sőt, szervezek is kortárs művekből kiállításokat, az M.11 Galériában. Szeretném eljuttatni az emberekhez az üzenetet, hogy micsoda érték, micsoda erő van ezekben a képekben, higgyenek bennük!”
Fotó: Kováts Krisztina
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is
