Barion Pixel Skip to content
lakóautó, lakatos lászló

„Minden munkát elvállaltam, csak elhozhassam a fiamat.” Laci lakóautót keres, hogy felújíthassák a présházat

Egy fiát egyedül nevelő apa őszinte vallomása kavarja fel a közösségi médiát. Lakatos László vette egy mély levegőt és kiírta élete történetét: hogyan ment el párjától és hagyta hátra egy jobb jövő reményében imádott fiát, hogyan küzdött lépésről-lépésre, néha szabályosan a kukából szerezve meg a napi betevőt, hogy lakást bérelhessen és magához vegye Csanit. László most segítséget kér: egy lakóautót. Mert 55 évesen végre felcsillant a remény, hogy saját házba költözhetnek a gyerekével. Laci egy pici présházat vett Győr mellett, amelyet fel kell újítani, de jó lenne addig is az albérletre szánt pénzt a felújításba tenni. Hogy végre otthonra leljenek. 

László posztját változtatás nélkül közöljük:
„2015- ben léptem le otthonról, mert nem bírtam már idegileg. Párom alkoholista lett, ott hagytam, akkor hat éves Csanád fiam.
Hetekig éltem a szabad ég alatt, volt 3-4000 forintom, egy táska személyes holmim és egy feltöltő kártyás mobilom.
Így jártam be dolgozni. Aztán hála munkaadómnak, sikerült munkásszállásra mennem, majd fél év múlva már tudtam ágyat bérelni egy olyan helyen, ahol közel negyven embert zsúfoltak be.
 
Aztán dolgoztam tovább és vállaltam másodállást vagy bármit,, amiből pénz lett, meg azért, hogy ne kelljen ” otthon” lenni.
Közben fiamat látogattam, elmentünk ide-oda, és amikor hazavittem, futott a kerítés mellett, hogy „édesapa ne hagyj itt!…”
Hiába jártam hivataltól hivatalig, mivel nem volt normális lakhatási lehetőségem, ott kellett anyjával maradni. Csak annyit tudtam megígérni, hogy egy szép napon együtt fogunk élni. Kemény 3 év telt. Erről nem tudok igazán hitelesen írni, hogy hányszor ettem kukából, de fiamnak lett csokija, cipője… Munkát munkára halmoztam, és végre tudtam egy teljes kicsi lakást bérelni Győrben, a Magyar úton.
Bíróság egyértelműen nekem ítélte fiam, és az első napom úgy telt el, hogy bőgtem és egymagam vittem be a heverőjét, mert az aktuális bérleti díjon felül 2 havi kauciót is kifizettem.
Ezenkívül nem volt semmi a lakásban. Pár hónap múlva lett szék, asztal, tányérok, felmosóvödör.
De egyetlen egy dolog érdekelt, hogy velem van a fiam.
Ez azóta is gyakran eszembe jut, és elsírom magam, de előttem van az anyja, hogy utolsó nap üvöltött velem, hogy nem viszem semmire.
Közben vettem egy Suzukit, igaz kollégámtól részletre, lett egy birtokunk, amit szintén részletre vásároltam. Azon van egy pince présház, azt újítjuk fel, de sajnos lassan haladunk. Abba szeretnék beköltözni. Én biztonsági őrként dolgozom.
 
Van két munkahelyem. Mindkettő 24 órás szolgálat. Egyiket leadom, rohanok a másik helyre. Minden harmadik nap szabad csak.
Ilyenkor próbálok anyu és apu lenni egyben. (Anyja másfél éve meghalt.)

Kis présház Lakatos László

Reggel hazaérek, elviszem suliba Csanit, aztán bolt, mosás, főzés, takarítás, kicsi alvás míg megy a gép, aztán vissza fiamért.
Évek óta így megy. Ha hétvégére esik a szabadnapom akkor irány a birtok, ami 30 km -re van a lakástól.
A lakás nem saját, csak albérlet, ahol augusztusig tudunk lenni és amiért elég sokat fizetünk. Vágyom, vágyunk a birtokra költözni, de addig sajnos nem lesz kész. Már csak azért is mert 24 (!!) éves korom óta élek albérletben és ki se merem számolni mennyit fizettem ki.
Most vagyok 55. Ez a sorsom. Elfogadtam.
 
Fiammal közösen kitaláltuk, hogy amíg a házikó nem készül el, kiköltözünk egy lakókocsiba. Egyszerűen túlélünk valahogyan… Itt jön a lehetetlen, hogy nem tudunk egyben vásárolni egy jó állapotú lakókocsit. Részletre igen. Ilyen típusú FB csoportban helyeztem el posztot, de kioktatás és félelem keltésen kívül, nem volt értékelhető hozzászólás. Kérlek segíts!”
 
Eddig szól Lakatos László posztja, és mi azonnal felhívtuk. Jöjjön most pár gondolat még tőle, hogy megismerjétek a történetét.
 
– Apám megerőszakolta anyámat, így születtem én. Egész életemben azt hallgattam, hogy fölösleges vagyok, minek jöttem a világra, senki sem akart. 20 éves koromban aztán katonának mentem, és utána már nem mentem haza – mondja Laci, akinek elmondásából kiderül: az apja alkoholista volt, szeretetet tőle soha sem kapott.
 
– Az életben nem fogta meg a kezem, nem mondta azt, hogy szeretlek, csak ordítozott. Egy idő után anyám is átvette ezt a stílust és ő is elkezdett inni. Borzasztó volt otthon. Amikor elmentem sorkatonának, anyám lelépett otthonról. Aztán jött a rendszerváltás: apám munkásőr volt, egy pillanat alatt lett munkanélküli. Daganatos beteg lett, és egy év alatt meghalt – emlékezik vissza László.
Azt, hogy hogyan ismerte meg fia anyját és mit gondol László az asszonyról, a család és az asszony felnőtt gyermekei kérésére kivettük a cikkből.
2012-ben mentem ki Írországba, hentesnek dolgozni, Csani akkor volt 3 éves volt. A gondolataimban félig mindig otthon voltam. Nem bírtam. Hazajöttem és akkor mentem el egy biztonsági őr tanfolyamra, azóta így dolgozom – mondja László.

– 2015 november 1-én költöztem el, a gyerek akkor volt 6 éves. Nem tudtam mást csinálni. 

– Egy szatyorral mentem el. Ágyat béreltem, majd szobát, aztán megint ágyat. Nagyon kemény volt, gyakran éheztem. De végül összeraktam a pénzt lakásra, közel félmilliót. A lakás üres volt, semmi sem volt benne. Ekkor már magamhoz vettem a fiamat, az anyja lemondott a gyerekről. Csani 9 éves volt ekkor. Aztán szépen lassan megvettünk mindent: volt már asztalunk, de nem volt székünk, aztán lettek tányérok, csak evőeszközünk nem volt. Egy ismerős adott kettő lábost, egy másik poharakat – ezek még mindig megvannak. Egy évbe tellett, amíg lett porszívónk, felmosónk is – sorolja László a fontosabb állomásokat.

Csani és édesapja a legjobb barátok.
Csani és édesapja a legjobb barátok.

Az apa nemrég Csikvándon talált egy kis présházat, ami egy pincesoron van. Részletre vette, de már kifizette. Egy pici, 5×5-ös mézeskalács házikó. Ez most minden álma, hogy beköltözzenek. De a befejezéshez még kétmillió forintra van szüksége.

– Ketten nyugalomban megfelérnénk egymás mellett. Egy légtérben lenne a konyha, zuhanyzó, meg a fekhelyünk is. De kitaláltam, hogyan menjen el a pára ha zuhanyzunk, meg a szag főzés közben. Nagyon centire ki van számolva az egész, de barátságos kis ház, nem is kell több – meséli lekesen.

Kisház László

Fél hektáros teület van hozzá, amit folyamtosan ültetnek be gyümölcsfával és szőlővel. Körtés lett a neve. Egy akácerdő közepén van a kis ház.

– Amikor ültettük a fákat, azt mondtam a fiamnak, hogy együtt ültetjük, de már te fogod kivágni. Aztán könnyes lett a szeme és megöltelt – meséli elérzékenyülten László.

Hát ezért kell a lakóautó. Hogy ne kelljen fizetni a 160.000 forintos albérletet, hanem minden pénzüket a felújításba tudják tenni. 

– Egy jobb minőségű lakóautóra gondoltam. Most benne laknánk, amíg készen lesz a ház, utána pedig nyári konyhának tudnánk használni, vagy később Csaninak lehet egy saját birodalma. 

A fiú már 16  éves, autószerelőnek tanul. Jó humorú, jó eszű gyerek, mondja büszkén az apja és hiszi, hogy együtt végre révbe érnek. 

Fotók: Lakatos László


Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk? 

Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ajánlott cikkek:

2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Tudatosweb