Leczki Sarolta újságíróból lett mentőkutya kiképző, nem is akármilyen. Noha kutyáival már többszörös világbajnok, ennél is fontosabbnak tartja azt, hogy sikeres mentőkutyás csapatot hozott létre, és számos mentőkutyát képzett ki. Neve ma már fogalom a mentőkutyás világban, Pakisztánban, Indonéziában, és Törökországban is mentett már négylábú társaival, akik szép számban várják őt otthon, ha épp nem vele dolgoznak.
Update:
Leczki Sarolta főállásban az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tűzoltó főtörzszászlósa, ahol immár huszonegy éve képzi a profi tűzoltó kutyákat. Korábban tévés újságíróként dolgozott, és munkája során ismerkedett meg a katasztrófavédelmi szakemberekkel. Ma Saci (ahogy mindenki szólítja) vezeti a Katasztrófavédelem jelenleg egyetlen hivatásos, 24 órában is riasztható kutyás szolgálatát.
– Kilencévesen találtam egy kutyát, és a szüleim megengedték, hogy megtartsam. Vele kezdtem kutyaiskolába járni. Aztán lett több kutyám is, de ha megengedték, akkor a szomszédok kutyáival is gyakoroltam. Mindig az motivált, hogy hova lehet eljutni egy adott kutyával.
Már gyerekként nagyon érdekelt a kutyakiképzés, különféle módszereket tanulgattam, kutyás sportokat űztem. Kerestem azt a területet, ami tényleg érdekel, olyan hobbit, ahol dolgozni is lehet a kutyával.
Választhattam a vadászat, a terelés és persze a mentőkutyázás között. De akkoriban még csak próbálgattam ezeket, tanultam, ahol és akitől csak tudtam. Ez egy hosszú folyamat volt, sok-sok zsákutcával, mindaddig, amíg kiderült, hogy az én területem a mentőkutyázás lesz – meséli Saci, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Mentőkutyás Szolgálatának Budakeszi úti kis szobájában.
Lába alatt hever Karma, a malinois, hihetetlen fegyelemmel. Karma igazi szolgálati kutya – nem mellesleg gyönyörű -, és itt a szolgálatban szüksége is van erre a higgadtságra, mert azon túl, hogy nagyon ügyesen keres meg eltűnt személyeket, a munkája során sokszor épp arra van szükség, hogy egy helyben maradjon nyugton, akár 5-6 órán keresztül is. Vagy épp “cuki” legyen, ha a tűzoltók nem bevetésre indulnak, hanem iskolai bemutatóra. Ahol a gyerekek “nyúzzák” a kutyákat, akiknek ezt is kötélidegekkel kell tűrnie.
A szolgálat kutyái két kivétellel gazdáikkal hazajárósak, szolgálaton kívül hétköznapi, családi kutyák. Amikor bent vannak a laktanyában, vagy a kutyaszobában alszanak a boxaikban, vagy a tágas udvari kifutóban futkároznak. A napi aktivitás itt nem ér véget. Sőt, napközben a szolgálati kisbuszban utaznak a tűzoltókkal, többször is megszakítva az utazást tréninggel, sétával, nyáron úszással. Sose unatkoznak!
Saci saját kutyái közül is többen itt dolgoznak, természetesen ők is hazajárnak vele szolgálat után, és családtagként élnek otthon. Legnagyobb falkája tizennégy kutyából állt, mára ez a szám “mindössze” nyolc kutyára apadt, köztük border colliek, beauceronok, malinoisok, labradorok és foxik.
Otthonában hemzsegnek a kutyajátékok, saját bevallása szerint több százezer forintot költött már rájuk, mert minden kutyájának más a kedvence és az igénye. Imádja őket, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy játékokat vásárol nekik, vagy hogy hetente többször jár a piacra, hogy meglegyen a csirkenyakból, csirkeszívből főzött heti jutalomfalat adagjuk, hanem abban, hogy rengeteg munkát és energiát fektet beléjük, pontosabban a tanításukba.
Kutyatenyésztéssel is foglalkozik, számos, munkában lévő mentőkutya az ő tenyésztése. Azért is van ennyiféle kutyája, mert kíváncsi volt arra, hogy a különböző fajtákból hogyan tud mentőkutyákat képezni.
– Teljesen más a “megoldókulcsa” egy labradornak, egy border collienak, vagy egy beauceronnak, egy vizslának. Mások a reakciók, az ösztönök, és tudnom kell, hogy milyen alapanyagból indulok ki. Ha egy munkavonalas border collieval dolgozom például, az még önmagában egyáltalán nem jelenti azt, hogy jó az idegrendszere, vagy, hogy zsákmányos a kutya, vagy hogy bírja a zajokat. Hisz nem erre szelektálták őket, hanem kivételes terelő képességeikre.
Számomra az az ideális munkakutya, akit nem kell nyomnom azért, hogy dolgozzon, mert olyan erős munkavágy buzog benne, hogy nekem csak megfelelő formába kell ezt terelnem.
Nagyon fontos az is, hogy a kutya jól motiválható legyen. Az, hogy mi motivál legjobban egy kutyát egyedfüggő, időt kell szánni a motivációs csatornák fejlesztésére, kiválasztására. A jutalomfalat vagy játék egyaránt jó döntés lehet, de mindenképp a kutya határozza meg, hogy melyik az ideális – meséli Saci, majd hozzáteszi, egy mentőkutyánál az is lényeges, hogy ne csak aktívan dolgozni, keresni tanuljon meg, hanem passzívan várakozni, kikapcsolni is.
– Éles bevetéseken nem mindig van mód arra, hogy a kutyát biztonságos, nyugodt zárt helyen hagyjuk, amikor nincs feladat. Van, hogy egyszerűen lefektetjük a munkaterület szélén, ahol az ingereknek ellenállva, nyugodtan kell várakozniuk akár több órán keresztül is.
A terepen logisztikai (keresés) vezető, azaz kárhelyparancsnok, felderítést végzők, műszaki mentők, egészségügyi feladatot ellátók is vannak. Ez pedig mozgalmas, zajos, ingergazdag szituáció a kutyák számára. A kutyavezető feladata nem csak az, hogy a kutyákkal dolgozzon, de sokszor más feladatokban is helyt kell állnunk, segítenünk kell a csapattársak munkáját. A felszerelések pakolása, akár ivóvíz beszerzése, szendvicskészítés, kommunikáció a csapat nevében vagy éppen a műszaki feladatok elvégzésében nyújtott segítség egyaránt a munka része lehet, rugalmasak a határvonalak. Nem egyéni akcióról van szó tehát, hanem egy szoros kapcsolatban lévő közösség funkcionális munkájáról, mindenkinek megvan a saját feladata, de átjárható a rendszer szükség szerint.
– Ez a munka a terepen nem arról szól, hogy én hős mentőkutyás vagyok, hanem arról, hogy egy csapat részeként együtt dolgozom a többiekkel – mondja Saci, akinek mentőápoló vizsgája is van. – Egy földrengés esetén a kutyákat nem tudjuk pórázra, vagy boxba tenni, mert ha van egy utórengés, akkor nem tudnának elmenekülni.
Amikor Pakisztánban voltunk menteni a földrengés után, akkor tíz napig póráz nélkül volt a kutyám, és úgy dolgozott. Nem csavaroghat el, mert ha nekem máshol kell helyt állnom, neki ott kell várnia, ahol hagytam.
Amikor fényképeket is mutat a 2005-ös pakisztáni mentésről, feltűnik, hogy hatalmas zsákkal mászkálnak. Azt mondja, mindig minimum 24 órára elegendő felszereléssel mentenek. – Egy földrengés után nemcsak halottakat, hanem rengeteg sérültet is találunk a helyszínen. Ilyenkor mindig probléma a sérült tömegek ellátása,
Pakisztánban például az elérhető kevés orvos miatt orvostanhallgatókat is munkába állítottak, sokszor még a műtéteket, adott esetben az amputálásokat is ők végezték egyedül, és sajnos sokszor nem feltétlen eredményesen.
A helyi emberek így mindig nagy bizalommal fordultak a külföldi mentőcsapatok képzett orvosai felé, így a mi két orvosunk is folyamatos tábori egészségügyi ellátást biztosított – meséli. Mivel egy mentés keménységet és lélekjelenlétet is kíván, épp ezért a saját mentőkutyás embereit rendszeresen küldi boncolásokat nézni, hogy szokják a látványt.
Saci a 90-es évek közepe óta foglalkozik mentőkutyák képzésével, tagja a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetségnek, civil és hivatásos csoportjában már rengeteg minősített mentőkutyát képzett. Civil szervezete, a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány. Munkatársaival aktívan részt vesz a nemzeti és nemzetközi mentőkutyás életben, számtalan nemzetközi vizsgán végeztek dobogós, sokszor első helyen.
Rendszeresen szerveznek külföldi tréningeket, hogy a legéletszerűbb helyszíneken gyakorolhassanak kutyáikkal, emellett aktív szakmai kapcsolatot tartsanak fent más külföldi mentőkutyás csapatokkal. De Sacit nem csak a mentőkutyák munkája köti le, hosszú évekig végzett terápiás munkát kutyáival, emellett mai napig rendszeresen tart látogatói foglalkozást oktatási intézményekben. A terelő és a vadászkutyák képzése és alkalmazása is közel áll hozzá, hisz Terelő Európa Bajnokságon szerzett már 4. helyezést malinoisával, Kubával, FCI terelő bíró, emellett a vadász kutyák vizsgáztatása, vadászatokon való részvétel sem áll tőle messze.
Saci azonban nem annyira az eredményeire büszke, sokkal többet mesél arról, hogy mennyire fontos egy közösség részeként dolgozni.
– Amikor egy veszélyes helyszínen dolgozom, például egy gázrobbanásban megsérült épület romjai között kutatunk túlélők után, akkor nagyon fontos tudnom, hogy a csapat – akár tűzoltókból, akár civil mentőkből áll -, mögöttem van.
Fontos a bizalom, hisz a felderítést mi végezzük, mi megyünk előre az ismeretlen, sokszor veszélyes szituációba, tudnunk kell, ha bajba kerülünk, számíthatunk a társainkra, és természetesen ők is ránk.
Saci saját magát is képzi folyamatosan, most éppen nemzetközi mentőkutyás bírói vizsgára készül. Állandóan kutatja az újabb kihívásokat, ha egy kutyát “összerakott”, akkor keres egy másik fajtát. A saját foxijának (ami egy kisméretű fajta) is van romkutató vizsgája. Amit leginkább élvez, az a kihívás, hogy minden kutyához máshogy kell nyúlni.
Fotók: Molnár Anikó, Leczki Sarolta
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
