Harminc éve ismerem őt. Tanévkezdés, első nap az új suliban. Ugyanúgy egyedül volt, mint én. Mindketten „furának” számítottunk, csak máshogy. Még aznap egy hullámhosszra kerültünk. Arról azonban még fogalmam sem volt, hogy új barátnőmnek, ennek a félénk külföldi lánynak mennyivel göröngyösebb startvonal adatott meg, mint nekem. Barátságunk során a csodálatos személyiségfejlődésnek lehettem szemtanúja és csodálója.
SpiritualMom írása.
Liza – nevezzük így a barátnőmet – mindössze 11 éves volt, mikor Magyarországra költöztek szüleivel és húgával, azaz itt kezdte meg az iskola felső tagozatát. Mikor első gimis évünkben ezt elmesélte nekem, azonnal felvillant bennem a kézenfekvő kérdés: egy távoli országból idecsöppenve hogyan érthetett meg itt bármit is?!
Nos, sehogy.
Egyetlen szót sem értett.
Szabadidejében magyarul tanult – azért, hogy a tantárgyakat tanulni tudja. Fel kellett vennie a tempót. Nem maradt más választása, mint küzdeni.
Az általános iskolát kitűnő eredménnyel végezte el, majd a középiskolát is 4,8 átlaggal teljesítette mind a 4 évben. Mindezt úgy, hogy közben állandóan a külsejére – szokatlan formájú szemére és a bőrszínére – vonatkozó bántó megjegyzések érték. Ez azonban semmiség lehetett ahhoz képest, hogy édesanyjuk még az általános iskolai évek alatt súlyos beteg lett, majd elhunyt.
Érzelmileg távolságtartó édesapjuk ekkor még jobban bezárkózott, a két lánynak pedig túl hamar fel kellett nőnie. Miközben minden este keményen tanult, Liza lett anyjuk helyett anyjuk is.
Minden fájdalmát és energiáját a tanulásba forgatta, és az előrejutáshoz szükséges energiává transzformálta. Ő nem zárkózott be úgy, mint édesapja. Tudta, hogy nem adhatja fel, és hogy a másokkal való kapcsolódás életmentő. Ragaszkodott ahhoz, hogy az élet igenis szép. Mindent túlélt.
Rengeteg időt töltöttünk együtt nagykorúságunk eléréséig, és olyan mély, bizalmas barátság formálódott köztünk, amilyen azelőtt soha életemben nem adatott meg. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki igazán megért, ráadásul képes meghallgatni anélkül, hogy magáról beszélne. Ez hatalmas tanítás volt számomra.
Gondoljunk csak bele: az ember alapvetően magáról szeret beszélni, maga felé fordítja a beszélgetés fonalát. Ő nem így tette. Már akkor, tizenévesen megmutatta, hogy milyen az igazi beszélgetés és a másikra nyitott, fókuszált figyelem, mikor még hallani sem lehetett itthon a coaching fogalmáról.
Az első reménytelen szerelmeket is együtt éltük meg, legmélyebb titkainkat is elmondhattuk egymásnak, azok megőrzése, a bizalom természetes és kölcsönös volt.
A középiskola után egy időre kissé eltávolodtunk, hiszen egészen más irányban folytattuk tovább az életünket a felsőoktatás éveiben. Liza közgazdaságot tanult, természetesen kiváló eredménnyel, és később menő állásokat kapott. Bár kapcsolatban voltunk, ritkán találkoztunk.
Időközben férjhez mentünk és mindkettőnknek fiai születtek. De bármennyi idő is telt el egy-egy telefonhívás vagy találkozás közt, mindig pont ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Mintha csupán pár nap telt volna el.
Liza életszeretete, a benne ragyogó spiritusz, fejlődésre nyitott szíve és lelke sosem engedte őt megalkudni.
Őszintesége, szenvedélyessége és tudatossága mindig afelé vezérelte, hogy felvállalja érzéseit, gondolatait, vagyis önazonos maradjon. Bátran vezette saját életét. Belátta, hogy kapcsolata nem működik, és bár mindent megtettek azért, hogy életben tartsák a házasságot, Liza empatikus és tudatos munkájának köszönhetően férjével barátságban, békésen tudtak elválni egymástól, és a mai napig jónak mondható kapcsolatot ápolnak – amiért nagyon becsülöm mindkettejüket.
Liza még a válás után sem zárkózott be.
Újfajta szabadságát ízlelgetve, önismeretét folyamatosan fejlesztve, tapasztalatait mások segítésére fordítva végül segítő szakmára váltotta menő munkáját.
Coachként, mentálhigiénés szakemberként és mediátorként segíti a nehézségekkel küzdő nőket és férfiakat. Kapcsolataiban pedig saját és kapcsolatai hasznára fordította tapasztalatait, megéléseit, mindig jobbá válva tegnapi önmagánál, mindeközben gyermekeit végig szeretetben és fókuszban tartva.
Imádom ezt a csajt. Most is ugyanaz a csodás, megértő és lelkesítő társaság, mint a gimiben. Hiába telnek az évek, évtizedek, a benne rejlő lelkesedés, a mások iránti megértés és tisztelet, valamint magabiztossága és élet iránti szeretete nem csak időtlenül megszépíti őt, de társaságát is ellenállhatatlanná teszi.
Ő a lány, akinek emberfeletti ereje, kitartása számomra példaértékű.
Ő az a lány, aki minden körülmények közt ragyogó személyiségű ember maradt, és aki képviseli mindazt, ami nagyszerűvé tesz egy nőt. Igazi nőies energiák, finom, de következetes önkifejezés, figyelmes és támogató jelenlét, párhuzamosan a fel nem adás, erő és tudatosság elegye.
Ő az a lány, akiben már a kezdetektől ott rejlik a nyitottság a világ felé és a fejlődésre, a hajlandóság a múlttal és jelennel való szembenézésre.
Mindazt pedig, amit megélt, megtanult, a legmagasabb szintre emelte: fényt nyújt mások számára, átsegítve őket a mélyből önmaguk legjobb verziója és a harmonikus élet felé.
Ő nem csak a legjobb barátnőm. Ő a példaképem.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
