Az első mellimplantátumot szülés és szoptatás után 1996-ban rakattam be. Tíz év múlva kóros tokosodás miatt cserélni kellett, de a műtét nem sikerült jól, így még abban az évben korrekciós csere történt. 2013-ban az engem ért súlyos bántalmazás miatt ez az implantátum szétszakadt, így újabb csere következett, melyet tíz évvel később cseréltettem. Ez volt 2023-ban az ötödik mellműtétem. Ezt követően egyre rosszabbul lettem, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a BII (Breast Implant Illness – mellimplantátum betegség) tüneteivel küszködöm. Egy betegség, amiről azt hittem, hogy engem sohasem fog érinteni – főleg ennyi év után. Tévedtem.
Egy kis történelem
A mellimplantátumokat eredetileg maszektómia, vagyis a mell műtéti eltávolítása utáni emlőrekonstrukcióhoz használták, majd a szépségipar felfedezte a profittermelő lehetőséget bennük. Az első szilikon implantátumokat az 1960-as évektől kezdték használni szépészeti célokra, de már akkoriban is panaszokat okozott.
Az implantátumok körüli botrányok miatt végül 1992-ben az FDA úgy döntött, hogy monatórium alá helyezi azok szépészeti felhasználását.
Idővel – és a mellimplantátumok fejlesztésével – ezt a tilalmat feloldották, de valójában az elmúlt 65 év alatt nem tudtak olyan mindenki számára biztonságos mellimplantátumot kifejleszteni, amelynek beültetése hosszú távon, további műtétek és cserék nélkül tartós megoldást nyújt. A mellimplantátumok formájának, töltőanyagának és héjuk felszínének változtatásával folyamatosan kísérleteznek a gyártók, így többféle változatban voltak és vannak jelen a piacon.
A fejlesztési folyamatok és a mindig felbukkanó panaszok miatt a mellimplantátumok történelmében számos visszahívás történt már.
Mivel a beültetést követően derül ki, hogy a laboratóriumi körülmények között megfelelőnek tűnő implant hogyan viselkedik a testben, így nem nehéz belátni, hogy minden implantált ember hozzájárul az újabb generációs mellimplantátumok megjelenéséhez.
A legáltalánosabb probléma: a tokosodás
A fő kihívást többek között az implantátum körüli tokosodás okozza, mely deformálhatja a mellet, és sok kellemetlen panaszt okozhat.
Az implantátum körüli kapszulaképződés a test természetes immunreakciója az idegen anyagra, azonban ez lehet olyan mértékű, hogy megvastagodva szó szerint összeszorítja, meggyűri az implantot (ezzel okozva deformitást és fájdalmat). Ilyen tokzsugorodás esetén a plasztikai sebészek cserét javasolnak.
A tok tartalmazhat folyadékot, kiszakadt implantátum esetén a töltőanyagot, de a test természetes mozgása során lemorzsolódott felszíni implantátum réteget is. Ilyenko kiemelten fontos, hogy az implantátum eltávolítása enbloc (tokkal együtt) történjen. A tok műtéti bemetszésekor (kapszulotómia) a mellimplantátumot nem feltétlenül kell cserélni, de általában szokták, mégpedig minimum 10%-kal nagyobbra az előzőhez képest.
A tokbemetszés kifejezetten veszélyes sérült implantátum esetén, hiszen a tok fogja fel a testidegen anyagot, így, ha azzal vagy egyéb kóros tartalommal bír, akkor az bemetszés esetén kiáramolhat és további panaszokat okozhat.
Az én történetem: öt implantátum beültetés, egy explant műtét
Az explant (mellimplantátum eltávolítás) itthon az implantátum beültetésekhez képest ritkább beavatkozás, de tőlünk fejlettebb országokban már egyre több, kifejezetten erre szakosodott plasztikai sebész praktizál. Ez bizonyos szempontból nagyobb szakmai felkészültséget igényel, mint a mellimplantátum behelyezés, és itt is előfordul, hogy bagatellizálják a tok eltávolításának szükségességét – sajnos legtöbbször szaktudás hiányában.
2013-ban, a bántalmazásomat követően végleg meg szerettem volna szabadulni ezektől a protézisektől. Sosem felejtem a celebsebésznek számító orvos szavait: „Kiszedhetem magának végleg, de gyűlölni fogja a testét, olyan torzult lesz. Önként fog visszajönni, hogy tegyek be újat.”
Hittem neki. Így került be a negyedik pár tokbemetszéssel, majd tíz évvel később az ötödik, szintén tokeltávolítás nélkül.
A 2023-as műtétnél azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben, mégis 3-4 hónappal utána kezdődött az igazi pokoljárásom. Mivel a szétvert implantátumnál megtapasztaltam a karzsibbadást, a deformálódást és az atópiás tüneteket, így könnyen össze tudtam rakni, hogy baj van, hiszen ezek újra jelentkeztek.
Amikor először nem tudtam levegőt venni, még azt hittem, hogy a műtéti altatás hatása, de a sokadik fulladás és mellkasnyomás után már sejtettem, hogy ez nem csupán a száz köbcentivel nagyobb implant súlya miatt van.
Bár nem tűnik nagynak a mértkülönbség, mégis elkezdett fájni a csípőm, a nem létező lábbütyköm sajgott, lesántultam. Az ortopéd orvos azt mondta, hogy olyan, mintha az egyensúlyom áthelyeződött volna, és speciális talpbetétet kellett csináltatnom. És még akkor sem okoltam az implantátumokat.
A korábbi évek alatti nyak- és hátfájdalom jelentősen megnövekedett, a bőrömön elváltozások és száraz foltok jelentek meg, az izmaim és ízületeim fájtak, szédültem, refluxos lettem, elkezdem megállíthatatlanul hízni, krónikus fáradtság és agyi köd gyötört, kedvtelen lettem és életunt. Hirtelen nagyon öregnek láttam magam a tükörben és sokszor éreztem úgy, hogy meghalok, de már az sem érdekelt. Egyszerűen nem voltam már önmagam, és egyre többször szólalt meg bennem egy hang a folyamatos fülcsengés mögül, hogy „meg fog ölni az implantátumod”.
De miért ölne meg? – gondoltam. 28 éve viselem őket, sokféle felületű és töltőanyagú volt már bennem, sosem volt bajom tőle. Nem haltam bele a szakadt implantba sem, hiába voltak hét évig tele a nyirokcsomóim kohéziós géllel.
Tudtam a BII (Breast Implant Illness – mellimplantátum betegség) létezéséről, hiszen a bántalmazás után rettenetesen féltem a maradandó károsodástól és alaposan utána néztem, hogy mit okozhat a szétszakadt implantátum. Akkor is azt gondoltam, hogy én sosem leszek olyan szerencsétlen, hogy komoly bajom legyen. Ami volt, azt betudtam a bántalmazás eredményének, és kizártnak tartottam, hogy friss implantokkal ugyanaz történjen.
Ebben nem is tévedtem, hiszen nem a már ismert tünetek jelentkeztek, hanem sokkal több.
Sokkal erősebbek, kínzóbbak, olyanok, amelyek ellopták a napjaim, tönkre tették az életminőségem; folyamatosan jelen volt a BII tüneteinek a kétharmada, hol egyszerre, hol felváltva. Az orvosok ráfogták ezek egy részét a menopauzára, másik részét az öregedésre, de volt olyan is, aki egyszerűen mentálisan problémásnak tartott.
Fél évvel az utolsó implantcsere után végül nagyon nehezen és keservesen, de úgy döntöttem: megszabadulok az mellimplantátumoktól.
Bármennyire is adott önbizalmat az implantátum és tartozott hozzám, a tünetek annyira kínzóak voltak, hogy tudtam: az egyetlen ésszerű és szükséges megoldás az explant műtét lesz.
Eleinte még a gondolattól is sírva fakadtam. Később már csak akkor, amikor beszéltem róla. Aztán már annyira elviselhetetlen volt az egész, hogy már az sem érdekelt, ha levágják a melleim, csak legyek jobban végre.
Több sebésznél is jártam; volt, aki tagadta a BII-t, volt, aki részben elismerte. A legtöbb újabb cserére akart rábeszélni. Végül rátaláltam egyre, aki nem nézett hülyének, és szükségesnek tartotta a teljes tokeltávolítást is.
Nyolc hónapja kaptam vissza régi önmagam 67 centi vágással, implantátum mentesen.
A tünetek jelentős része a műtétet követő 48 órában megszűnt. Nem lettem torz, és nem gyűlölöm a testem.
Az implantátum ugyan szövetelhalást okozott egy részen, és izomsérülés is volt a bele nőtt tok miatt, de mindent megér az, amennyire jól vagyok. (Hajnal az explant műtétet követő naptól videoban is mesél az átéltekről, melyet itt tudsz megnézni. – a szek.)
Én, aki azt hittem, hogy sosem volt bajom az implantátumoktól, felismertem, hogy már az első beültetést követően megjelentek, de sosem kötöttem össze velük.
Ahogy kikerültek belőlem a toxikus tasakok, a fényérzékenységem eltűnt, a bőröm visszafiatalodott, a ráncaim kisimultak, a szemödéma enyhült, a súlyom életmódváltoztatás nélkül csökken, a menopauzának titulált tünetek elmúltak. És történt még más is…
A hetedik te magad légy
A testi egészség visszanyerése mellett szinte ajándékként elindult egy nagyon szép belső átalakulás is.
Sok külföldi csoportban olvastam már történeteket, láttam fotókat, és az explant előtti reményem, hogy velem is megtörténik – valósággá vált.
Healing journey (gyógyító utazás), happy healing (boldog gyógyulás), the heal is real (a gyógyulás valóságos) – ezeket a fogalmakat használják ott az explanton átesett nők, és most már én is értem és élem, amiről beszélnek.
Nem tudtam, mi vár rám explant után, hogyan fogom fogadni megváltozott testem a gyerekkorom óta meglévő testképzavarommal. Éppen ezért nagyon tudatosan készültem erre az utazásra meditációval és wingwave coachinggal.
Hagytam, hogy fájjon a döntésem, megengedtem magamnak az implantoktól és a nagy mellektől való búcsúzást és a gyászt is.
Sírtam, amikor sírni kellett. Hagytam, hogy rám törjön a félelem. Tudtam, hogy vakrepülés lesz. Nem vártam, hogy a tünetek egyből elmúljanak, mert van, akinél hosszabb időbe telik – egyszerűen csak ugrottam. Nem tudtam, hogy jövök ki a műtőből, vagy kijövök-e egyáltalán – de a végén már olyan állapotban voltam, hogy a halál sem érdekelt.
Amennyire tudtam, felkészültem. Hittem az előttem járóknak, hogy lesz érzelmi hullámvasút, lesz detox-hullám, lehet megbánás – és lett is.
Kivéve a megbánást. Soha egy percre sem bántam meg a döntésem még akkor sem, amikor kiborultam.
Nem könnyű 28 év után megtapasztalni a megváltozott testképet; például, hogy a természetes mellek bizony ellapulnak hanyatt fekve, és nem az a normális, ha két hegy mozdulatlan minden pozícióban a mellkason. És sok mást sem könnyű megtapasztalni az explant műtét után.
Ez nem olyan, mint az implantátum behelyezés. Ott hozzád raknak valamit, itt meg elvesznek.
Látszólag!
Tőlem nem elvettek, hanem visszaadtak valamit, ami nem tudtam, hogy az enyém és jár nekem. Visszaadtak valakit, akit már elfelejtettem – a valódi önmagam. A healing journey önmagamban való utazás is.
Egyre jobban felismerem, hogy szerethető vagyok azokkal a hegekkel is, amit egy olyan háborúban szereztem, ami a külsőségekért folyt. Ezek a sebhelyek arra emlékeztetnek, hogy élve jöttem ki onnan.
Nem tűröm a testgyalázást. Felismertem és felvállalom az értékeimet, jobban kiállok magamért. Nem bújok lepelruhák mögé csak azért, mert nem vagyok a versenysúlyomnál.
Nem adom meg magam az elvárásoknak csak azért, mert nőnek születtem és ötvenéves vagyok. Nem tűröm már, hogy átgázoljanak rajtam, és nem félek nemet mondani, ha a belsőm azt érzi helyesnek.
Béke van bennem, és megharcoltam ezért a békességért.
Azt mondják, hogy a teljes regenerálódás annyi hónap, ahány évig benned volt az idegen anyag. Azt is mondják, hogy explant után 8-12 hónapig ne tartsd véglegesnek az eredményt, mert folyamatosan változik, sőt, sokszor még ennél tovább is. Néha nagyon nehéz ezt észben tartani.
A szükséges türelem tanított békességre.
Nem hiszek már el mindent mindenkinek, és nem zavar már meg a fehérköpeny igazságának illúziója sem. Tudok hallgatni a belső hangomra, amit már nem nyom el a megfelelési kényszer és a profitéhes szépségipar ordibálása.
Szép utazás ez, még ha néha nehéz is. Megéri minden nehézségével együtt minden perce.
Arra bátorítok minden nőt, hogyha implantátum beültetésre készül, tájékozódjon előtte. Próbáljon ki olyan módszereket, amelyek segíthetnek az egészséges testkép megélésében. Ez mindenképpen hasznos, ha lesz implantja, ha nem. (A wingwave coaching tükörmódszere például remek eszköz erre.)
Az implantátummal élőket pedig arra bíztatom, hogy figyeljenek a testük jelzéseire. Elképzelhető, hogy semmi bajuk nem lesz az implanttól, de az is elképzelhető, hogy dús és tökéletes mellük látványa elnyomja a figyelmeztető jelzések hangját.
A BII (mellimplantátum betegség) tünetek sajátossága, hogy látszólag egymástól függetlenek, és külön probléma, hogy ezeket más is okozhatja, nem kizárólag az implantátum. Azonban az explant után a panaszok sokszor egyből enyhülnek, vagy megszűnnek, más esetekben pedig hosszabb idő alatt következik be a gyógyulás.
A BII tünetegyüttest a plasztikai sebészek jelentős része nem ismeri el annak ellenére, hogy világszerte nők százezreit érinti, és tudnak is a tünetcsoport létezéséről. A szimptómák BNO kóddal való ellátását egyelőre nem sürgetik a profitorientált érdekeltségek.
A nem kezelt BII tünetek, illetve a góc fenntartása halálhoz is vezethet. Az egyik korábbi cikk egy hasonló történetről olvashatsz.
Lejjebb leírom a mellimplantátum betegség tüneteit, amelyek kétharmada az utolsó implantátumcsere után 3-4 hónappal jelentkezett nálam, ezeket *-al jelöltem. Az explant után 48 órán belül ezek 98%-a megszűnt.
A mellimplantátum betegség (BII – Breast Implant Illness) tünetei:
|
Kiemelt kép: Takács Hajnal fotói
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
