,,A kórházban többször voltam, szemtanúja annak, hogy durván etették a babákat. Amikor meg akartuk simogatni a 4 hónapos gyermekünk, megijedt, elhúzta a fejét, valószínűleg elég erőteljesen bántak vele.” A SOS Gyermekfalvak által készített interjúban ezúttal Éva mesélte el a történetét.
2024 nyarán lett meg a végleges a határozatunk, hogy alkalmasak vagyunk az örökbefogadásra, és 3 hónap múlva már telefonáltak, hogy van egy 4 hónapos gyermek, aki szülőkre vár. Titkos örökbefogadás volt, ezért nem sok mindent tudunk róla. Felhívtak a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól (TEGYESZ), kérdezték, hogy fogadókészek vagyunk-e, van-e minden. A férjem éppen az egyetemen volt vidéken, én meg betegen feküdtem. Mondtam, hogy persze, nekünk első a gyerek, mindent megoldunk.
Ahogy jobban lettem, mentünk megnézni a kórházba. Szerelem volt első látásra. Ő a szívünkben született meg, ennek így kellett lennie, de nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan fog történni.
Amikor bementünk hozzá a kórházba, fel kellett venni egy védőruhát, maszkot a fertőzésveszély miatt. Egyből megfogta az ujjamat, és nem engedte el. Nagyon pici volt, és nem volt jó állapotban. Iszonyú karikásak voltak a szemei, láttam rajta, hogy beteg. Visszamaradt egy súlyosabb felsőlégúti megbetegedése is, ami ráment a fülére, hónapokig tartott, mire kikezeltük belőle.
A kórházban többször voltam, szemtanúja annak, hogy durván etették a babákat. Amikor meg akartuk simogatni a 4 hónapos gyermekünk, megijedt, elhúzta a fejét, valószínűleg elég erőteljesen bántak vele. Mostanra már nem ijedezik, és behozta a korának megfelelő fejlődési szinteket, de nagyon el volt csúszva. Nagyon sokáig nem fordult át, el is vittem fejlesztőhöz, rendszeresen csináljuk otthon a gyakorlatokat és visszük babaúszásra. Nyugodt baba, de látom, hogy nagyon sok feszültség maradt benne, muszáj ezekkel már most foglalkozni.
A kórházba hat új baba érkezett azon a héten, amikor én ott voltam, akiket örökbe akartak adni. Előtte már elvittek onnan hármat, egyik 5 hónapos volt, másik kettő kevesebb. Pedig nagyon sok örökbefogadó van, akik sorban állnak gyerekért, de persze nem mindegy, hogy milyen feltételeket szabnak.
A mi kikötésünk az volt, hogy olyan egészségügyi problémával fogadunk csak gyereket, ami gyógyítható, származási kikötést nem tettünk, nem érdekelt, hogy roma, vagy más nemzetiségű a szülő, nem számított az sem, hogy fiú vagy lány. Igennel válaszoltunk arra, hogy ismeretlen szülőtől származó gyereket is elfogadunk. Annyi volt a feltételünk, hogy 0-6 hónapos legyen, mert ez a négy hónap is érezhető.
Nagyon érzékeny volt a gyerek, a kórházban töltött négy hónapot nagyon megjegyezte. Sokkal többet éreznek ezek a pindurkák, mint egy felnőtt. Amennyi ideig távolt volt, annyi idő kellett neki a regenerálódáshoz, négy hónap kellett neki, hogy megérkezzen. Munkás időszak volt ez a négy hónap. Nagyon sokat beszélgetek vele, elmondom neki, mi történt aznap, mit adok neki enni, sokat sétálunk, énekelünk, mesét olvasunk, játszunk, nagyon sokat ölelgetjük, puszilgatjuk. Már nem húzódik el, engedi.
Nekünk a szívünkbe született, de nem felejthetem el, hogy volt egy életet adó, hisz neki is köszönhetjük a gyermekünket.
Az első pillanattól kezdve készítek neki egy kis könyvet az élettörténetéről, és majd odaadom neki, amikor annyi idős lesz, hogy érett rá, és ő tudja majd folytatni. Azt gondolom, így lesz teljes az ő élete. Biztosan rossz lesz neki, amikor tudatosul benne, hogy egyszer lemondtak róla, de úgy akarjuk nevelni, hogy ne érezze ezt tragédiának, mert el kell fogadni, hogy így alakult, és hogy végül milyen jó élete lett. Nem egyszerű.
Ez nagyon nehéz mindkét oldalnak, nekem sem könnyű feldolgozni, hogy nem én hordtam ki. Szerintem ezzel is kellene foglalkozni, hogy hogyan lehet feldolgozni, hogy senki ne sérüljön.
Ez egy szimbiózis, a gyerek mindent érzékel. Ha valaki nem foglalkozik ezzel a hiánnyal, lehetnek problémák az anyánál és a gyereknél is, mert egymásra hatnak.
Több örökbefogadással kapcsolatos történet is olvashatsz a SOS Gyermekfalu oldalán.
nyitókép: freepik
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
