Németh Krisztina: ,,Valódi egyensúly megteremtésére törekszem.”

Láthatatlan vezetők. Ők nem nagyvállalatokat irányítanak, bár sokszor több, mint száz alkalmazottal dolgoznak, szervezetet fejlesztenek. Női vezetők, akik nem piaci alapon működő cég vagy civil szervezet élén állnak. Másfajta szervezetnél találták meg a számításukat, éppen ezért láthatatlanok. Ismerjétek meg Németh Krisztinát a szombathelyi Vadvirág Óvoda igazgatóját, mesterpedagógust, köznevelési szakértőt.

Kecskeméti Zsuzsanna írása.

Szombathelyen, egyedülálló módon nem tagintézményként működnek az óvodák, hanem önállóan, saját vezetőkkel. Kriszta az igazgatói feladata mellett egyedüli óvodai, azaz köznevelési komplex szakértő a városban. Így, mind a 18 óvodával folyamatosan dolgozik szakértőként, tanfelügyelőként és a városi óvodai szakmai munkaközösség helyettes vezetője is. Mit mondjak, nem unatkozik.

Széles mosollyal, kerékpárral érkezik. Ez rendszerezi a gondolatait – mondja, akár a lovaglás. Krisztina állandóan mozgásban van, és úgy tűnik valóban ez szervezi az életét.

– Gyerekkorom óta sportolok. Innen jön, hogy kitartónak kell lenni és megszoktam azt is, hogy győzni kell, de nem a rossz értelemben. A siker, a győzelem, nem mindig jelenti az első helyet, ezt is meg kell tudni látni. Múltkor például rábeszéltem az óvodaigazgatókat, hogy vegyünk együtt részt egy sárkányhajó versenyen. Nem lettünk dobogósok, de nyertünk. Egymást, az élményt és azt, hogy jövőre is menni szeretnének. Ez a női közösség óriási eredménye.

Hihetetlen női energia volt abban a hajóban, ahogy együtt eveztünk. Mind egy irányba. Egymás gondolatát is tudtuk, még a lélegzetünk is összehangolódott. Ez siker. Ez győzelem. Ez engem inspirál.

A sport kitartást adott Krisztinának, abban segíti, hogy ne engedjen a kihívások súlyának és tudja kezelni a nehézségeket – vallja. Vezetőként is ez az egyik alapvető elve.

– Siker, hogy minden nap láthatom, hogyan fejlődik egy közösség a kezem alatt. Amikor egy új kollega megtalálja a helyét, kipróbálja a legújabb óvodapedagógiai módszereket, majd magabiztosan alkalmazza – az igazi szakmai siker számomra az ő örömükön és lelkesedésükön mérhető. Ugyanígy öröm látni a csillogó gyerek szemeket, amikor egy-egy tevékenységben elmerülnek, bátorodnak, és magabiztosan lépnek át az iskolába – avat be Németh Krisztina.

8 óra nem elég

De van itt más is. Az ELTE  Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központjában is dolgozik Krisztina, amely a régióban lévő több mint 300 óvodával van kapcsolatban. Mikor arról kérdezem, hogy áll össze ez a sok feladat, hogy jut mindenre idő, teljes természetességgel válaszolja, hogy ő így teljes.

– Nyilván a nyolc órás munkaidő nem elég, ennél sokkal többet dolgozom, de ezt vállaltam.

A legfontosabb, hogy  a saját rendszeremben mindennek megvan a maga helye és ideje. Ha az oviban vagyok, akkor fejben is ott akarok lenni, mert a gyerekeknek és a kollégáknak ez jár, megérdemlik.

15 emberrel dolgozom együtt, akik nem a beosztottjaim, hanem a kollégáim. Vezető vagyok, viccesen néha főninek hívnak, de egyáltalán nem szeretem ezt. Vezetem a csapatomat, de nem akarok hierarchiát építeni. Nem akarok fókuszt téveszteni – mondja Krisztina.

A Vadvirág Óvodába 86 család gyermeke jár. Krisztina szerint a vezetés elősorban szolgálat és partnerség. Egy óvoda működése akkor lehet sikeres, ha a gyermekek, a családok és a kollégák egyaránt biztonságban és megbecsülve érzik magukat – állítja.

– Vezetőként azon dolgozom, hogy szeretetteljes, inspiráló környezetet teremtsek, ahol mindenki tudja, hogy mi a célunk, és ahol merünk beszélgetni, kérdezni, ezáltal tudunk fejlődni is. Az egyensúly számomra kulcsfogalom. Döntéseimben is fontos, hogy az empátia és a szakmaiság egyensúlyban legyen. Ez azt jelenti, hogy lépést kell tartanunk az új módszerekkel és változó társadalmi igényekkel, de közben mindig a gyermek érdekét helyezzük a középpontba.

Úgy érzem, a jó vezető egyik legfontosabb feladata, hogy mentoráljon, motiváljon és példát mutasson — szakmai tudással, emberséggel és kitartással – mondja Krisztina.

Szívügye a pályakezdők támogatása

A Krisztina szívéhez legközelebb álló kutatási, fejlesztési terülee az a műhelymunka sorozat, amit ő talált ki pályakezdő kollégáknak.

– Azt hiszem meghatározó, hogy egy fiatalt, aki az egyetemről kikerül, hogyan segítünk az elején. Az nem mentorálás, ha meghallgatja, hogy miért nem szeret valaki más óvónő lenni, vagy hogy egy gyönyörűen furulyázó, éneklő, kézműveskedő nyugdíj előtt álló óvónéni, miért nem szereti a digitális eszközöket. Ezek vélemények, az pedig nem releváns.

Büszke vagyok arra, hogy a fiatalok, akikkel foglalkozom, nem csak pályán maradnak, de fejlődnek, képzik magukat, szakvizsgáznak és nem ijednek meg a sok negatív véleménytől. Én vezetőként sem félek attól, hogy a fiatalok szakmailag fejlődjenek.

Azt szeretem, ha megértik, hogy az állandó tanulás, a fejlődés igénye kulcsfontosságú, mert az óvoda egy folyamatosan változó, organikus társadalmi szervezet.

Kriszta határozottságán átsüt kedves személyisége, segítőkészsége, ami a hétköznapokban óvónéniként nagyon fontos. Minden reggel várja a kicsiket, benéz minden csoportba, egyeztet a kollégákkal, ha kell segít az öltözésben, mosakodásban, bármilyen feladatban, ami a reggeli óvodai rutin része.

Mosolyogva meséli, hogy ez a kedvence, mert itt van közvetlen kapcsolata a gyerekekkel, akik nagy örömmel szaladnak az ölébe, mikor meglátják.  

A napjai nagy részét az igazgatási kérdések teszik ki, de igyekszik mindent úgy csinálni, hogy a kollégái és a gyerekek számára ez ne teher legyen, hanem támogatás. Ismeri az összes gyereket és szülőt, és az ajtaja mindenki előtt nyitva áll.

Vezetőként arra törekszik, hogy proaktív legyen: figyeljen és a problémákat gyorsan azonosítsa, a megoldások keresése pedig azonnali legyen. Így nem is alakulnak ki nagy konfliktusok, de azért vannak helyzetek, amelyek érzelmileg így is megterhelőek a résztvevők, és így a vezető számra is. Krisztina ezt érzi az egyik legnehezebb feladatnak.

Valódi egyensúlyra törekszik

Egy héten egyszer nem az oviban van, hanem az OH megbízásából tanfelügyel, minősít, hétvégenként pedig továbbképzést vezet. A kulcs szerinte az egyensúly, vagyis az, hogy ahol éppen van, azt érezzék, hogy teljes értékben van jelen.

– Nem szeretek rutinból dolgozni, mert minden helyzet más. Valódi egyensúly megteremtésére törekszem, ez nehéz, de garantálja azt, hogy az óvodapedagógusok, a gyerekek és a családok valódi támogatást kapjanak, és az óvoda rendszer szinten is jól működjön.

Sokféle elvárásnak kell megfelelni, ezért ebben is állandóan mozgásban kell lenni. Sokat utazom a szakértői feladatok miatt, de ez jó, mert sokat gondolkodom. A vezetői feladatok elvállalása előtt mindig átgondoltam, hogy elég érett vagyok-e rájuk. Így ha belevágok, biztos leszek magamban – avat be Krisztina.

Szombathely és Sopron

Szombathely meghatározó szerepet tölt be az életében, és Kriszta is Szombathelyében.

A nők helyzete erősen foglalkoztatja, így alelnöke a SOROPTIMIST International Klub Szombathely – Colonia Savaria Egyesületnek. Ez egy világszervezet helyi egysége, ahol segítségre szoruló nőket támogatnak. Ez lehet anyagi segítség, adomány, de akár jogi segítségnyújtás.

Legutóbb a szombathelyi kórház gyermekosztályának adományoztak ágyakat, hogy a gyermekük mellett lévő anyukáknak legyen hogy aludni, de ettől függetlenül gyermekotthonokat, anyaotthonokat is támogatnak.

Szombathely testvérvárosa a Grúz Kutaiszi, így lett Krisztina tagja a Magyar-Grúz Baráti Társaságnak is.

– Mikor először mentem, úgy éreztem, visszacsöppentem a gyerekkoromba. Természetközeli, nyugodt, csöndes élet van ott. A vendégszeretet végtelen, úgy tartják a vendég Isten ajándéka. A táj pedig leírhatatlan. Mivel a fotózás az egyik hobbim, már az első alkalommal rengeteg képet készítettem, ma már ezzel népszerűsítem ezt az országot.

Most vettem egy drónt és a legutóbbi úton már új perspektívából is meg tudtam mutatni mindent. A Kutajszi Egyetemen dolgozó egyik barátom segítségével az ottani köznevelés rendszerét is kezdem megismerni, voltam grúz óvodákban is, és vizsgálom, mit gondolnak a gyereknevelésről. Rendszerezem azokat az óvodai jó gyakorlatokat, amivel a két ország óvodapedagógusai segíteni tudnak egymásnak.

A doktori témám az óvoda-iskola átmenet, nyilván ezt is igyekszem megfigyelni.

Kriszta számára Szombathely mellett a másik meghatározó közeg, Sopron, és itteni kutatásaiból kiindulva kezdett doktori iskolát Egerben, így egyre többet publikál az óvoda-iskola átmenetről.  

Krisztina háromgyermekes anya és két unokája is van. Mindig van mit tenni, de ez a lételeme. Szerencsésnek érzi magát, mert az élet mindig olyan lehetőségeket tárt elé, amivel csak élnie kellett. Valójában azonban tudatos munka, elkötelezettség, kitartás és reziliencia áll a lehetőségek mögött.

Mikor azt kérdezem vannak-e még tervei, kicsit elgondolkodva annyit mond:

– Talán elkaptam egy újat. Még nincs itt az ideje, de egyszer nagyon szeretnék egy magánóvodát. Tudod én nagyon szeretem a különleges gyerekeket. A kis csibészeket. Nekik még szeretnék egyet, ahol korlátok nélkül lehetnének azok, akinek születtek.

Fotók: Németh Krisztina

Vállalkozó vagy? Tudásra, megtartó közösségre és kapcsolatokra vágysz? Tarts velünk a Bridge Budapest Womenpower Üzleti Közösség díjas Női Váltó Vállalkozói Klubban 2025. szeptember 18-án! Részletek, program és jegyek itt.