Orsós Lajos ma már sikeres kommunikációs szakember, ám gyermekként mélyszegénységben élt. Előfordult, hogy azért nem ment át délután az osztálytársaihoz, mert nem akarta, hogy lássák a lyukas zokniját. Gyakran volt része nélkülözésben, otthonukból még a fürdőszoba is hiányzott. Akár rossz útra is térhetett volna, ám ő a tanulást és a kemény önismereti munkát választotta, most pedig másoknak segít kitörni a reménytelenségből.
Orsós Lajos az elmúlt két évtizedben a cigányteleptől a saját vállalkozásig hatalmas utat járt be. Élete gyökeresen megváltozott, de valami állandó: kedvessége, szorgalma és tudásvágya. Az egykor komoly komplexusokkal küzdő fiatalember ma már másoknak segít abban, hogy megtalálják a kiutat.
Lajos Ötvöskónyiból származik, élete egy részét mélyszegénységben töltötte, életkörülményei sok nehézséget okoztak gyermekkorában. Volt, hogy hitelben kapták az élelmiszert a helyi kisboltból, és időnként azért nem ment iskolába, mert szégyellte, hogy nem tudják befizetni az 50 forintos osztálypénzt. Édesanyja a kályhán melegítette a vizet a lavórban fürdéshez, és a legszükségesebb dolgokra is alig tellett.
Lajos gyermekként úgy próbált pénzhez jutni, hogy összeszedte a lehulló gyümölcsöket és eladta a kereskedőknek. A befolyt összegből ételt és ruhát vásároltak. Ennek ellenére akkor is tudta, hogy többre vágyik, kitartó tanulással és rengeteg munkával el is érte célját.
Ma már másoknak próbál segíteni a „Kiút a cigánytelepről” elnevezésű programjával. Előadásokat tart, mentorál és közben rendületlenül dolgozik saját traumáinak feldolgozásán.
– Kisiskolásként esténként otthon, a takaró alatt olvastam a versesköteteket, és minél több ismeretre szerettem volna szert tenni. Először egy általános iskolai tanáromnak tűnt fel, hogy van érzékem az irodalomhoz, bennem pedig nagyfokú kíváncsiság dolgozott. Később szavaltam iskolai eseményeken, majd ráébredtem, hogy ebben van egy kihasználható terület: versenyeken indultam, gyakran országosokon, így kitekinthettem a közvetlen környezetemből és egyre többet tapasztaltam. Na, és persze volt bennem egy kis csibészség is, hiszen ilyenkor „lóghattam” a suliból. Aztán drámatagozatra kerültem Kaposvárra, ez egy minőségi ugrás volt számomra, ezzel együtt kicsit „el is kutyálódtam”, édesanyám nem tudott állandóan felügyelni. Végül mégis leérettségiztem, utána pedig elvégeztem egy újságíró tanfolyamot, mert vonzott a média világa – meséli Lajos.
Az akkor 18 esztendős fiatalember az RTL Klubhoz került gyakornokként, azt mondja, kellett egy kis idő, mire felismerte, hogy ez egy akkora lehetőség, amely tényleg megváltoztathatja az életét. Ő pedig mindent megtett, hogy megfelelően éljen vele, éjt nappallá téve dolgozott.
– Szinte minden műsorba belekóstolhattam, úgy hívtam magam, hogy „hivatásos lábalatlankodó”. A kollégák óriási türelemmel tanítottak és elkezdhettem lépkedni a ranglétrán. Szerkesztő asszisztens, felvételvezető lettem, végül pedig a szervezetstratégiai igazgatóság munkatársa. 18 évig dolgoztam a televíziónál, gyakorlatilag ott nőttem fel, rengeteg tudást szívtam magamba, közben diplomát szereztem.
Mindemellett a saját vállalkozásában tartalomgyártással, vállalati kommunikációval foglalkozott, ügynökségekkel dolgozott, az elmúlt két évben pedig podcastek gyártása és fejlesztése volt a fő fókusz az életében. Most is folyamatosan képzi magát.
Egy időben az állandó munka miatt azonban elhanyagolta önmagát, ezt meg is sínylette az egészsége: négy stroke-on van túl…
– Ez egy fontos intelem volt, át kellett értékelnem néhány dolgot. Azt hiszem, gyárilag van bennem egyfajta kisebbségi komplexus, ez a szegényeknek ott lüktet a vérükben. Lassú folyamat feloldani, évek óta járok terápiára. Ez kell a megfelelő önismerethez, hogy el tudjam hinni, valóban értékes figura vagyok és nem kell másnak bizonyítanom. Az ide vezető úton rengeteg a mélypont, de szükséges ahhoz, hogy reálisan lássam magam, csak így tudok másoknak is segíteni.
Szerencsére elértem azt, hogy nem kell a nap 24 órájában dolgoznom, stabil egzisztenciát alakítottam ki, megtakarításaim is vannak. Nem kell azon gondolkodnom, hogy el tudom-e vinni a menyasszonyomat egy étterembe vagy egy tengerparti utazásra. Lassú folyamat volt a 10 forintos csávóból 100, majd 1000 forintossá válni, és így tovább. Boldog vagyok, hogy mára már édesanyámnak is tudtunk venni egy számára megfelelő házat.
Lajosnak fontosak a gyökerei, rendszeresen hazalátogat. Nagyon hálás édesanyjának, nővérének, legjobb barátjának és egykori tanárainak – akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot. Tartalomgyártó vállalkozása mellett pedig missziójának tartja, hogy erőt adjon másoknak.
– Egy bizonyos ponton, amikor társadalmilag, gazdaságilag elérsz egy szintre, megérkezik a lelkiismeret is. Amikor már jobb helyzetben voltam, feltettem magamnak a kérdést, vajon hogyan tudnék visszaadni valamit a tapasztalataimból oda, ahonnan jöttem. Ekkor született meg a Youtube-csatornám gondolata, ahol őszintén mesélek az életemről, a megéléseimről, a küzdelmeimről, frusztrációimról.
Tetszett az embereknek, majd egyszer csak kaptam egy telefonhívást, hogy meséljek mélyszegénységben élő diákoknak, hátha jó példával tudnék szolgálni.
Sokat gondolkodtam, mielőtt igent mondtam, hátráltatott a kishitűségem, ami a szegénység velejárója. Vajon vagyok-e annyira érdekes, van-e annyi érték a megéléseimben, hogy adhassak valamit? Végül rábólintottam, átgondoltam, hogy tudom átadni a szerintem legfontosabb dolgokat, gyakorlatilag egy módszertant építettem úgy, hogy közben mindvégig önazonos akartam maradni. Azóta nagyon sok megkeresést kapok, a gyerekek szeretik az előadásaimat, addig maradok velük, amíg van kérdésük.
Járok iskolákba, önkormányzatokhoz, cigánytelepekre. Nagy nyitottsággal fogadnak, én pedig elindítottam egy weboldalt és egy Tik-Tok csatornát is, hogy még több fiatalt tudjak elérni – mondja Lajos.
A visszajelzések abszolút pozitívak. Lajos igyekszik segíteni a különféle elakadásokban, kérdésekben és fontos küldetésének érzi, hogy megszerettesse ezekkel a gyerekekkel az olvasást.
– Bejelölhetnek a közösségi felületeken, élnek is ezzel a lehetőséggel. Rendszeresen megvitatjuk, milyen könyvet érdemes kézbe venni, ezeket együtt olvasom velük. Volt olyan, akit sikerült ráébreszteni arra, milyen fontos a rendszeres sport. De persze arról is érdeklődnek, hogy milyen hírességeket ismerek, milyen a munkám, én pedig mindenre válaszolok. Tényleg bármit kérdezhetnek tőlem, akár azt, hogy milyen autóval járok vagy mennyi a fizetésem. A legfontosabb, hogy meglegyen a bizalmi alap és érezzék, tudom, milyen helyzetben vannak. Teljesen megértem a lelküket, hiszen tisztában vagyok vele, hogy aki mélyszegénységbe születik, abban alapból van egy állandó feszültség, hiszen folyamatosan azt hallja, hogy „nem jut, nem jár, nem telik rá”. Állandóan falakba ütköznek, rengeteg visszautasítással találkoznak.
Nincs előre tervezés, gyakran máról holnapra élnek. És lehet, hogy az örömöt egy szál cigarettában vagy egy felesben találják meg. Abból kettő lesz, majd három. Olyan közegben nőttem fel, ahol szinte mindenki így élt. Ahhoz, hogy ebből ki tudjak törni, rengeteg belső munkára volt és van szükség. Meg kellett értenem a saját működésemet: mit jelent az, hogy szegénynek és cigánynak születtem.
A Kiút Programnak eddig egy lába volt, kizárólag szegénységben élőknek szólt. Lajos azonban úgy tapasztalta, hogy érdemes továbbfejleszteni.
– Azzal is foglalkozni fogok, hogy segítsek a tehetősebbeknek is megérteni, miként működik a szegénység közege, hogy könnyebb legyen a társadalmi együttműködés. Illetve fókuszba kerülnek a cégek is. Nekik a legfőbb értékajánlatom az lesz, hogy segítek jobban megérteni a kékgalléros munkavállalók világát, hogy jóval kevesebb költségükbe kerüljön a toborzás, kisebb legyen a fluktuáció, erősebb legyen a dolgozói elköteleződés. Szerintem ez üzleti és társadalmi közös érdekünk egyben. A nélkülözésben élőknek pedig fel kell ismerniük, mit tehetnek ők maguk azért, hogy megváltoztassák a sorsukat. Azon dolgozom, hogy a három érdekcsoport meglássa, megértse egymást, és érdemben kapcsolódni tudjanak.
Az iskolai találkozások nem csupán a hallgatóságot töltik fel lelkileg, hanem magát az előadót is.
– Nemrég megismertem egy kisfiút, akivel remekül elbeszélgettünk a versekről, tudtunk kapcsolódni; éreztem, hogy szüksége van arra, amit adhatok neki, nekem pedig arra, hogy segítsek neki. Kicsit felismertem benne a gyermekkori önmagam. Azt az önmagam, akinek így üzennék a mostani tapasztalataimmal:
„Olvass minél többet és keresd azt a közeget, ahol angolul lehet kommunikálni! És a legfontosabb: hidd el magadról, hogy értékes vagy! „
Fotók: Orsós Lajos
2025. Május 15-én újra Női Váltó Fesztivál! A részleteket és a jegyeket itt találod!
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
