Petrus Márta: ,,Ha jól működik a család, akkor a párkapcsolat is, így kevesebb lehet a válás.”

Fogalma sem volt róla, mi lesz ha nagy lesz. Míg más gyermek tűzoltó akar lenni vagy fodrász, orvos vagy újabban youtuber, influencer, ő mindennel játszott, így minden helyzetben el tudta magát képzelni. Petrus Mártát én bloggerként ismertem meg, elvált nőknek írt saját stílusban olyan dolgokról, amelyekről más csak ritkán, vagy egyáltalán nem beszélt. Hogyan élj, ha elvált vagy és ne adj isten gyermeked is van. Posztjai sokszor voltak ,,életmentők.”

Petrus Márta ma coach, családmentor, tanácsadó. Egy a célja – segíteni akar. Már fiatalként ő volt az, aki mindenkit meghallgatott. Végül tanár lett, mert a szülei is pedagógusok voltak, így kézenfekvő volt ez a választás.

– De akkor már belül ott motoszkált bennem a vágy, hogy igazából emberekkel szeretnék foglalkozni. Az irányt végül akkor kaptam meg, amikor két kisgyerekkel elváltam, és őszintén elkezdtem írni a válásról, kezdi Márti.

– Akkoriban – 2014 körül – azt láttam, hogy a nők kapnak jogi meg pénzügyi tanácsadást válásnál, de senki nem foglalkozik igazán a lelkükkel.

Ha egy nő elvált, az volt az “elvárás” felé, hogy anyaként érezze szarul magát, rendelje magát alá mindennek, és vállalja a felelősséget, hiszen a válásért mindig a nő a hibás.

Én úgy éreztem, ez nem maradhat így. Meg kell mutatnom, hogy nem ez a normális.

Meg akartam mutatni, hogy egy anya lehet boldog, teljes, akkor is, ha elvált.

Megszületett a blogom, ami nagyon sikeres lett, majd az első könyvem, és innentől kezdve coachként segítettem az elváltaknak. 

– Hogyan tud talpra állni egy édesanya a válása után?

– A válás egy nagyon kemény folyamat, amit meg kell élni. Nagyon sokan azonnal belevetik magukat egy új kapcsolatba – aminek sokszor hamar vége is lesz – mert nem volt idő szembenézni a valódi problémákkal, önmagukkal, a saját hibáikkal, mondja Márti.

– Tulajdonképpen sokan azt sem tudják, mire vágynak, csak azt, hogy mire nem. Görgetik maguk előtt a feldolgozatlan problémákat, de az élet adja a pofonokat szépen sorban, ami idővel azért ráébreszt mindenkit arra, hogy kéne egy kicsit dolgozni önmagukon és a múltjukon.

Amíg valaki nem dolgozza fel a sérelmeit és nem néz szembe a tönkrement kapcsolatával, addig nem tud igazán továbblépni.

Sokszor szembesülnek azzal az elváltak, hogy előjönnek ugyanazok a problémák… éppen ezért. Szóval én mindig azt mondom, hogy adjunk időt magunknak.

Dolgozzunk egy kicsit a múlton, ismerjük fel azt őszintén, hogy mi miben hibáztunk, mik voltak azok a pontok, amin lehetett volna dolgozni, mert ez segít majd legközelebb cselekedni hasonló helyzetben.

Alakítsuk ki az új életünket. Most lehetőségünk van úgy felépíteni, ahogy szeretnénk.

Milyen az ember számára egy jó élet? Hogyan telik el egy nap, mit csinálunk, mit dolgozunk? Mivel foglalkozunk szabadidőnkben? Hogyan töltjük az időt a gyermekeinkkel? Érdemes ezeket végiggondolni, leírni és eszerint építkezni.

A múltunk fontos része marad az életünknek, hiszen ha vannak gyerekek, akkor nincs is miről beszélnem.

Meg kell találni azokat az emlékeket, történéseket, amikért hálásak vagyunk az exünknek, és ezeket nem szabad kitörölni. Valaha szerettük, egy egész életre terveztünk vele. Ha most utáljuk is, azért a szépet ne mocskoljuk be.

Nagyon fontos a gyerekek miatt, hogy előttük sose szidjuk az exünket. Ne legyünk azok, akik ezzel tönkre tesszük a gyerekeket. Ők szeretik anyát és apát is, nekik is borzasztóan nehéz ez az időszak. Lehetünk szomorúak, beszélhetünk őszintén az érzelmeinkről, sírhatunk is előttük, de sose szidjuk, ócsároljuk a másik szülőt nekik. Ez nagyon fontos, ha azt szeretnénk, hogy ők lelkileg jól legyenek.

Fontos tehát, hogy adjunk magunknak időt a gyászra, fogadjuk el az érzéseinket, tervezzük meg az ideális életünket, és vigyázzunk nagyon a gyermekeink érzelmeire! Keressük meg a jót az új élethelyzetben, mert tele van apró csodákkal!

– A válás után sok párnak segítettél, terápiás foglalkozásokat tartottál másoknak, a saját élethelyzetedből okulva. Aztán újra férjhez mentél, és ezzel ismét új élethelyzetben találtad magad, mozaikcsalád lettetek. Ez szintén nem lehet könnyű élethelyzet, de te a tapasztalataidat felhasználva ismét tudsz tanácsot adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. 

– Igen, ma már mozaik családban élek, így pontosan látom, hogy a legnagyobb feladatom az, hogy segítsek a családoknak. Abban, hogy jól működjenek, hogy mindenki jól érezze magát otthon.

Tanítottam is az utóbbi években, és folyamatosan azzal szembesültem, egyre több családban van nagy gond.

Annyira gyorsan változik körülöttünk minden, olyan sok körülöttünk a bizonytalanság, hogy azt látom, akkor lehet jól a szülő és gyermek is, ha együtt, családként is jól vannak. – emeli ki Márti.

És ki merem jelenteni azt is, hogy ha jól működik a család, akkor a párkapcsolat is, és így kevesebb lehet a válás.

Így ma már kimondottan családokkal foglalkozom, családmentorként. Jó látni, ahogy egy család minden tagja azon dolgozik, hogy jól működjenek együtt. Nyilván kisebbeknél ez nem tudatos, mi, szülők tudjuk megmutatni az utat nekik,

de amikor a kamaszok is lelkesen végzik a feladatokat… ilyenkor érzem, hogy megérkeztem.

Indítottam egy hathetes mentorprogramot, hogy minél több családnak tudjak segíteni, hiszen egy-egy családterápiás foglalkozáshoz rengeteg időre van szükség. Itt, a mentorprogramban viszont mindenki a saját ütemében tud haladni, mégis folyamatosan kapcsolatban vagyunk egymással.

Azt gondolom, minden a családban kezdődik, és ha ott jól érezzük magunkat, akkor minden sokkal jobb lesz.

– Hogyan tudtok jól együtt működni mozaikcsaládként?

– Viccesen azt szoktam mondani a barátaimnak, hogy ugyanúgy, mint az egy vagy kétgyermekes család, csak nagyobb a pörgés, és a fröccs sokat segít, nevet Márti.

– De viccet félretéve, kőkemény évek állnak mögöttünk. Amikor a férjemmel eldöntöttük, hogy akkor együtt megyünk előre, és igazi családdá fogunk válni, akkor azért nem tudtuk, mire vállalkozunk.

Szerencsénkre a nagy gyerekek, akik most 12,13,14 és 15 évesek, már a kezdetektől jól kijöttek egymással.

Nekünk, a férjemmel kellett sokat dolgoznunk a háttérben, hogy minden flottul menjen. Nem volt könnyű, hogy az ő fiait nem én neveltem korábban, és neki is nehéz volt az én gyerekeimmel. Közös álláspontot kellett kialakítani, volt hogy megegyeztünk, nem szólunk rá egymás gyerekeire, de ez nem volt fentartható sokáig, hiszen muszáj volt mindkettőnknek kivenni a nevelésből is a részét.

Közben megszülettek az ikrek, akik a közös gyermekeink, így lett még egy csavar a dologban.

De őszintén mondom, mára már – 8 év elteltével -, minden flottul megy. Mindketten tudjuk a másik határait, összecsiszoltuk a nevelési stratégiáinkat.

– Hogyan néz ki egy napotok?

– Kívülről nézve szerintem sokszor nem látszik, hogy mennyire káoszos, és mi is csak utólag fogjuk fel sokszor, hogy ah, ezt is megoldottuk, mennyire menők vagyunk már.

Igazából a reggeli készülődés a legnehezebb. Folyamatosan mondogatni mindenkinek, hogy gyere, öltözz, egyél, tedd el, nálad van-e, induljunk már – ez nehéz. De szerintem ez másnál is idegőrlő tud lenni.

Hétköznap mindenki csinálja a dolgát, jön-megy, ahova kell. Szerencsére a kezdetektől önállóságra tanítjuk a gyerekeket, így tényleg önállóak is. Az ikreket még nyilván hozni-vinni kell mindenhova, hiszen még csak 6 évesek, de sokszor ilyenkor van lehetőség arra, hogy nagyokkal nyugiban beszélgessünk. Van, hogy a lányom jön el velem az ikrekért, van, hogy a nagyfiam, és ilyenkor sok mindent meg tudunk útközben beszélni, árulja el Márti.

A hétvégéink igényelnek nagyon sok logisztikát, mert sok a meccsük a fiúknak, nyilván mindenkinek másik városban, közben jó lenne programozni is, tanulni is. És akkor a háztartásról még nem is beszéltünk.

De besegítenek a gyerekek. Sokszor a nagyfiam főz meg egy-egy fogást, vagy éppen eljönnek bevásárolni, cipekedni, szóval sokat segítenek. Szerintem csak így lehet nagycsaládot jól működtetni. Mindenki részt vállal a feladatokból, és így nincs gond.

Nem mondom, hogy egyszerű és sétagalopp, de jól tud működni.

– Elégedett vagy most?

– Megtaláltam a helyem. Hamarosan megjelenik a negyedik könyvem, de nem ülök a babérjaimon, még nagyon sok tervem van. Igen, úgy gondolom elégedett vagyok.

Soha nincs időm unatkozni, de ennek nagyon örülök. Terelgetjük a hat gyereket az élet kihívásai között, és úgy érzem, nem is csináljuk rosszul, helyükön vannak a gyerekek, mondja mosolyogva Márti.

Nyilván kamaszokkal nem olyan egyszerű, de azért úgy látom, hogy a fő értékek, tanulságok, amiket szeretném, hogy a magukénak tekintsenek, átmennek nekik, így ebben is elégedett vagyok. Aztán meglátjuk, hogy egy év múlva hogyan gondolom majd.

– Hogy látod önmagad? Mi az az 5 szó, amivel jellemeznéd magad? 

– Író, coach,  családmentor, pedagógus és sokgyermekes édesanya. Mindegyik szó én vagyok, és mindegyik szó a teljes értelmében tükröz engem. Az írás a hobbim, szenvedélyem. A coach énem imádja segíteni az embereket a fejlődésükben. Családmentorként a szívem vágya, hogy jól működjenek a családok. Pedagógusként szeretném átadni a tudást, ez az egyik legszebb dolog. Sokgyermekes édesanyánal lenni pedig a világ legkalandosabb és legszebb kihívása.

Fotók: Petrus Márta