Alapvető szemléletváltás – ezért dolgozik Koleszár Szilvia, a Skool társalapítója. Ő és csapata szeretnék, ha végre természetes lenne, hogy a lányoknak is helyük van a tech világban. Fehér hollóként kezdték a küzdelmet, de ma már látszik, van miért harcolni.
Anya, ha látsz egy papírt, amire a kódjaimat írtam, kérlek, nehogy kidobd véletlenül! – mondja a 8 éves kislányom, aki úgy gyűjti a feljegyzéseit, mint annak idején én a cédulákat a szakdolgozat írása előtt az egyetemen.
Igen, mégpedig a bölcsészkaron, ahol egy távoli múltban még kézzel írtuk a jegyzeteket, és írógéppel pötyögtük a leadandókat is. Hozzájuk pedig a materiális memóriát a kis fecnik szolgáltatták. Ma már a kisiskolások nemcsak használják, valóban fel is használják a számítástechnika vívmányait, egy olyan időben, amikor a digitális írástudás megkérdőjelezhetetlen. Eszembe is jut egy vicc erről:
„– Tudtad, hogy van egy program, amelyik megjegyez minden billentyűleütést?
– Tényleg? És mi a neve?
– Word.”
Ezt a kicsit suta poént nem akartam elsütni Koleszár Szilviának, nehogy leüsse a magas labdát. Szilvi az élményalapú, ösztönző technológiai oktatásra fókuszáló Skool társalapítója. Ez a műhely – már 7 éve – a fejlesztésben élen járó nagy cégek – a Prezi, Accentura, Sigma, Vodafone, Google – pénzügyi segítségével és szakembereinek közreműködésével tanítja azokat az általános és- középiskolás gyerekeket, jellemzően lányokat, akiket érdekel a programozás, a webfejlesztés, a robotika. A Skool koncepciója, hogy a náluk tanuló fiatalok kedvet kapjanak a továbbtanuláshoz és a munkavállalásra az IT területen.
Vissza a jövőbe?
Mi a második osztályos kislányommal túl vagyunk a tavaszi online oktatás szépségein, de már a kicsi – aki most elsős – is „építi a saját világát”, amihez azok a bizonyos kódok és papírok kellenek, hogy az internetes játékok jól működjenek. Szilvi rögtön rá is vágja, hogy persze, ezzel az alkalmazással, amivel „kreatív módon, korlátlan erőforrással játszhatnak a gyerekek”, a SKOOL egyik új kurzusán akár azt is megtervezhetik, hogyan nézzen ki a fővárosunk 2050-ben. Azok a gyermekek, akik megtalálják az örömet a kreatív problémamegoldásban, a logikusan felépített gondolatmenetek gyártásában, jó eséllyel élményt és sikert szereznek majd a programozás világában, magyarázza Szilvi.
Bár izgalmasan hangzik 2050, Szilvivel először a – nem is annyira távoli múltról – beszélgettünk… Azzal kezdte ugyanis, hogy kevésbé volt ambiciózus, mint azok a fiatalok, akikkel az elmúlt években találkozott.
– Talán azt sem túlzás mondani, hogy eleinte csak sodródtam, de végül megtaláltam a helyem az egyetemen. Közgazdaságtan és HR szakon végeztem, az első munkahelyem pedig egy fejvadász cég volt, amely kizárólag informatikusok közvetítésével foglalkozott. Korán belecsöppentem tehát ebbe a világba, de először csak kapkodtam a fejem. Sok és sokféle feladatom volt a cégnél, végül már interjúztattam is, szóval egyre jobban megismertem ezt a szubkultúrát – avat be.
– Arról szólt a munkám, hogy jobbnál jobb helyeket keressünk a jelentkező informatikusoknak, de szinte nem is emlékszem, hogy lett volna közöttük lány. Később, amikor egy finn–magyar szoftverfejlesztő céghez kerültem, már finnországi állásokra közvetítettünk szakembereket. A következő munkahelyem életem egyik legfontosabb helyszíne, a LogMeln volt, ami hét év alatt egy budapesti garázscégből a New York-i tőzsdén is jegyzett vállalattá vált.
Hálózat- és közösségépítés
Szilvi még a LogMeln-nél dolgozott, amikor 2013-ban megpályázta a magyar–amerikai HAESF kutatói ösztöndíját. Az Egyesült Államokban töltött hét hónap alatt elsősorban arra kereste a választ, hogy tech területen a kis- és középvállalatok hogyan pozicionálják magukat a munkaerőpiacon, hogyan, milyen módszerekkel építik a munkáltatói márkanevet, ezzel is magukhoz csábítva a potenciális dolgozóikat.
– Már a legelső héten találkoztam egy témával, mely egyre inkább befészkelte magát a gondolataimba: hogyan vonjunk be fiatalokat a technológiába, hogyan tegyük érdekessé ezt a „fiúsnak” tartott világot a lányok számára?
Az inspiráló New York-i közegben úgy döntöttem, merek nagyot álmodni. A kihívás: létrehozni egy profi csapatot, összeszedni a pénzt, és elindítani egy magyar lányokra szabott programot 4 hónap alatt és 7 000 km távolságból – idézi fel Szilvi, akinek tehát amerikai cégek adták a mintát.
Amikor hazajött, társaival együtt létrehozta a Technológiai Oktatásért Alapítványt, amelynek kísérleti „pilot” programja, a Skool 2014 júniusában indult el Budapesten. Ez a saját vállalkozás a startupokra jellemző lendülettel néhány hét alatt beindult, köszönhetően az itthon működő tech cégeknek, a sok képzett szakembernek, pedagógusnak, mentornak, önkéntesnek. A nonprofit kezdeményezés mögött igazi nagyágyúk is felsorakoztak.
– A közös munka során rengeteg olyan dolgot tanultam, ami megalapozta a Skool sikereit, és a mai napig meghatározza fejlesztési irányainkat: hálózati együttműködés, tudásmegosztás, közösségépítés, csapatmunka, pozitív hozzáállás. És ez a legfontosabb üzenetünk forrása is: ne féljetek kipróbálni azokat a területeket, amelyekről mások esetleg azt mondják, hogy nem nektek való, és a saját inspirációitok és tapasztalataikat alapján válasszatok karriert – sorolja Szilvi.
Esélyegyenlőség a digitális világban
Bár a vállalkozás „hobbi projectnek” indult, az első négy workshop, majd a nyári tábor sikere lendületet és hitet adott. Amikor dönteni kellett, Szilvi a SKOOL-t választotta főállásnak, kamatoztatva tanári diplomáját is, és mára stabil csapatot toborozott. Az elmúlt 6 évben csaknem 3 900 kisiskolás lány vett részt az ingyenes programokon, de tevékenységüket kiterjesztették a hátrányos helyzetű gyerekekre is.
– 2017 óta az ország 12 gyermekotthonában jártunk oktatni, és hátrányos helyzetű kistelepülésekre is elmentünk a „jövő munkahelyével”, amelyet virtuálisan alakítottunk ki az Óbudai Egyetemmel közösen, és egy buszba telepítettünk, hogy inspiráljuk a fiatalokat a digitális világ megismerésére – izgalmas kódoló programokkal vagy karrierbeszélgetésekkel.
Amíg a járványügyi helyzet engedte, a hétvégi tanfolyamokat a támogató cégek irodáiban tartották, hogy a gyerekek, sőt a szülők is megismerhessék a programozók munkakörnyezetét, ahol saját játékot, mobilapplikációt fejleszthetnek vagy éppen Lego robotot építhetnek a résztvevők. A Skool összes képzése ingyenes, kivéve a nyári tábor, de az is önköltséges.
Amit kérnek a lányoktól, az az idejük és az energiájuk. Közhely, hogy a tech világa szédületes sebességgel változik, de Szilvi azt vallja, ha a gondolkodásmódot, a rendszerszemléletet meg tudják tanítani, ezt a tudást később az élet más területein is kamatoztathatják a gyerekek.
Erre vonatkozóan már visszaigazolásaik is vannak: utánkövetésük szerint a válaszadó lányok 91%-a potenciális karrierlehetőséget lát a tech pályában. A megkérdezettek 66%-a a Skool program óta is foglalkozik programozással. A lányok többségének (83%) fontos, hogy ismerjen más informatika/robotika iránt érdeklődő lányt. Mint Szilvi meséli, többen elmondták, hogy izgalmasnak találták a témákat, melyek szóba kerültek, érdekes volt bepillantani a cégek munkájába, megtudni azt, hogy hogyan épül fel egy-egy projekt, milyen a jó csapatmunka. A gyerekeknek az is tanulságos volt, hogy a mentorok, tanárok közül ki milyen utakat járt be, hogyan került ahhoz a céghez, ahol most dolgozik.
Mi leszel, ha nagy leszel?
– Vannak civil szervezetek, amelyek pontosan tudják mérni munkájuk hatékonyságát, azzal, hogy összegzik, hány éhezőnek adtak ételt, hány fát ültettek. Mi a szemléletváltozásért dolgozunk. Hét éve még fehér hollók voltunk, mára úgy tűnik, az arányok is változnak lassan. Adataink szerint 2014-ben 8% volt az informatikai karokra bejutó lányok aránya a felsőoktatásban, ma ez a szám hozzávetőleg 15%. A technológiai szektor is nyitott. Bár az internet végtelen lehetőséget ad, mi a személyes találkozásokban hiszünk, ezért hoztuk létre másik projectünket, a KódGarázst, ahol tudásmélyítésre adunk lehetőséget a fiataloknak. Nem az a célunk, hogy mindenki programozó legyen, és senki ne úgy képzelje el a készségek fejlesztését, hogy a gyerek folyamatosan gépezik. Ellenkezőleg: jó hangulatban tanul, és közben új barátságokat köt – fejezi be Szilvi.
Nyitófotó: A Skool engedélyével.
