A romantikus filmek hangulatát idéző napsütötte Alicante majdnem 2500 kilométerre van Péceltől. Ezt a távolságot tette meg többször is Blaha Nóra családjával, mielőtt végleg kiköltöztek Spanyolországba. Ennek már egy éve, azóta a fizikai és mentális egészségük is javult, Nóra új, turisztikai vállalkozást indít az ide látogató magyaroknak. Miért indultak útnak? A fő ok a jobb egészségügyi ellátás és a gyerekek oktatása volt egy támogató, élhető rendszerben. Interjú.
Miért döntöttetek a költözés mellett?
– A legfőbb okunk a gyerekek jó nyelvtanulásának megteremtése volt, amihez az anyanyelvi környezet a legjobb. Ezen kívül a közbiztonság, az oktatás és az egészségügy helyzete volt még fontos.
Egyszerűen megnéztük a neten, hogy az európai országok közül hol van a legjobb oktatás és egészségügy. Spanyolország magasan vezetett.
Eljöttünk ide nyaralni néhányszor, apartmanban megszállva megpróbáltunk úgy élni, ahogy a spanyolok. Hamar rájöttünk, hogy itt az étel is olcsóbb, rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszünk, amitől semmilyen emésztési problémánk nincs már. Nagy a minőségi változás az életünkben azóta is.
Emma, az idősebbik lányunk légúti allergiával küzd, neki nagyon jót tett a környezetváltozás. Tudod, vitázhatnék én még most is a péceli önkormányzattal azon, hogy nyírják le a parlagfüvet, ami akkora volt, mint én, soha nem nyírták le. Igazi pollen paradicsomban éltünk idáig.
Fogtátok magatokat, és ti tényleg mindent eladtatok, egyszerűen elvágtatok minden szálat, ami Magyarországhoz kötött.
– Mindent. Nem akartunk menekülő utat hagyni, hogy az első nehézségnél visszaforduljunk.
Magyarországon egy nagy házban éltünk, amit egy másik országból fenntartani azért húzós lett volna. Ráadásul van két kutyánk, macskánk, velük aztán konkrétan esélytelen lett volna egy normális albérletet kifogni, így végleges megoldásban gondolkodtunk.
Mi volt a legnehezebb a kiköltözésben?
– Nagyon nehéz összepakolni egy családi házat, akkor is, hogyha csak nyolc éve éltünk ott. Nagyon nehéz volt a házat otthagyni, merthogy ezt magunknak építettük. A mai napig álmodok vele, hogy ott állok a konyhámban.
Érdekes módon belőlem annak a fájdalma még nem jött ki, hogy elhagytuk Magyarországot.
Egyetlen alkalommal éreztem, hogy kijöhetne, amikor leszálltunk a repülőről a költözésnél. Mögöttünk ült egy spanyol család, akiknek elmondtam, hogy azért hoztuk magunkkal a macskát is, mert most kezdjük itt az új életünket, ideköltözünk. Leszálltunk a repülőről, a csomagoknál a bácsi megvárt, megölelt, és azt mondta, hogy Isten hozta az egész családját Spanyolországban.
És akkor elkezdtem sírni, de csak kicsit, hogy ne ijesszem meg a gyerekeket.
Korábban mondtad, hogy az első ügyintézéseknél megpróbáltad elgyakorolni spanyolul, mit fogsz mondani, hiszen nem sokkal korábban kezdtél el tanulni, ugye?
– Én így intéztem el az autónk honosítását is. Előre betanultam dialógusokat meg ilyenek, és végül is célt értem. Hogyha az ember csak annyit tud mondani spanyolul, hogy segítségre van szükségem, a spanyol már akkor elővadássza a minimális angoltudását.
Ha viszont az ember angolul szólal meg először, akár angolul köszön, az nekik nagyon nem tetszik. Muszáj, muszáj elkezdeni spanyolul beszélni velük.
Mit szeretsz a kinti létben? Azon kívül, hogy isteni az idő, és gyönyörű a táj.
– Igen, ez az egyik fő indok. Tehát az, hogy nem kell lefújni valami programot az időjárás miatt, rengeteget hozzáad az élethez meg a pozitivitáshoz.
Azt, hogy pillanatok alatt tudunk egyet nyaralni. Teljesen kikapcsolódik az ember, hogyha lemegy a tengerpartra, ott eszik egyet az ebédszünetében. Egészen más így dolgozni.
Nagyon szeretem a spanyolok mentalitását, minden buliban benne vannak, bevesznek minket olyan összejövetelekbe, amelyekkel közelebb tudnak minket hozni egymáshoz.
Két lányod van, és mindkettő iskolás. Ők beszéltek spanyolul, amikor megérkeztetek?
– Egyáltalán nem. Talán köszönni tudtak.
Nagyon megfogott, amikor elmesélted, hogy a tanárok kézen fogva vezették őket körbe az iskolában, miközben egy szót sem beszéltek angolul, a gyerekek pedig spanyolul. Mindez egy állami iskolában.
– A gyerekek tudtak angolul, hiszen nemzetközi óvodába jártak, és egy fél évet nemzetközi iskolába. A spanyolországi tanároknak a 90%-a nem beszél angolul.
Viszont olyan környékre költöztünk, ahol nagyon sok a hozzánk hasonló külföldi bevándorló, ezért a gyerekeknek a nagy része tud angolul. Ez volt a könnyebbség a lányok beilleszkedéséhez. Azóta Emma megkapta az elengedő levelét a spanyol fejlesztésről, úgyhogy most olvashatjuk az Odüsszeiát spanyolul a babysitterrel – mondja Nóra nevetve.
Amikor először mentek suliba, mindenki felírta nekik a táblára, hogy Bienvenidos, vagyis Isten hozott. Mind a két gyerekem annyi rajzzal tért haza, amennyi osztálytársa van.
Mindig segítik őket, a mai napig mondják nekik a tanárok, hogy ha nem tudod, nem baj, most is használhatsz fordítót, ha nem érted. Nyugodtan szóljál, akkor lassabban mondjuk, vagy külön elmagyarázzuk.
Mennyire fogadták be őket az osztálytársak?
– Itt inkább egzotikumnak tekintik azt, hogy ők egy másik országból érkeztek. Kíváncsiak arra, hogyan mondják magyarul ezt meg azt, vagy hol van Budapest.
Egyébként tényleg az oktatási rendszert szeretem a legjobban ebben az országban, és hogy a gyerekeimet így szeretik az iskolában. Nem megy az agyukra a tanulás. Nem veszi el az életüket az iskola.
Kilencre járnak, kettőig van az oktatás, utána nincsen házi feladat, vagy csak nagyon ritkán. Mehet edzésre, mehet játszani, csinálhatja, amit akar. Mégis haladnak, Emma kívülről fújja az összes spanyol tartományt a fővárossal együtt, de matekból és irodalomból is tök jól haladnak. Megtanultak egy év alatt két nyelvet, mert ugye a valenciano is egy külön nyelv. Megérte miattuk váltani, mert az ő életük nagyon jó irányba változott.
A lányok sportolnak is. Hogy megy nekik?
– Magyarországon modern táncot táncoltak mindketten, aztán váltottak.
Emma beleszeretett a ritmikus gimnasztikába, Sári pedig a szinkronúszásban találta meg a világát. Két versenye is volt, oda-vissza a 25 méteres medencét 55 másodperc alatt úszta. Tudod, ott egy táncot teljesítenek, és ahhoz nagyon jó tüdőkapacitás kell. Súlyokkal a kis derekán úszik az edzésen. Heti háromszor jár alkalmanként három és fél órát edzeni.
Pont most lesz egy szülői értekezlet, ahol arról próbálnak majd meggyőzni bennünket, hogy négyszer vigyem egy héten. Örülök, hogy sokat látnak benne, de azért ezt egy kicsit soknak tartom. Itt a sportot nagyon komolyan veszik.
És mi van veled?
– Most volt egy mélypontom. Amikor a legapróbb dologtól a legdurvábbig te intézel mindent, mert te beszéled a nyelvet a család felnőtt tagjai közül, az nagyon lefáraszt. Ott vannak emellett a gyerekek, az összes szülő értekezlet. Mindenre oda kell figyelni.
Decemberben előfordult, hogy ott felejtettem Sárit az uszodában. Azt hittem, hogy ötkor végez, de kettőkor már végzett. Ez háromnegyed kettőkor jutott eszembe. Ő ebből nem sok mindent vett észre, csak én éreztem magam nagyon-nagyon rosszul. Nem egyszerű ez, de ez is hozzá tartozik a külföldi léthez.
Egy szülői értekezletre fél napig, egy fogadóórára egy napig készülök, hogy érdemben, spanyolul tudjak beszélni a tanárokkal. Persze, ott van a Google-fordító, csak az ember vágyik arra, hogy normálisan kommunikáljon. Még jó, hogy a spanyolok ilyen lazák, nem kell sokat ezen görcsölni, csak a saját elvárásaim miatt.
Pörög a TikTok oldalad, ahol Alicante környéként és az itteni életet mutatod meg. Ebből indult az új vállalkozásod?
– Sok magyar megkeresett, hogy tudok-e nekik segíteni. Már annyi embernek írtam a TikTokon programot, hogy mit csináljanak Alicantéban, hol béreljenek autót, hol szálljanak meg, hogy a hétköznapi munkámat el sem tudtam látni.
Ezért találtam ki, hogy legyen egy honlap, egy TikTok, Facebook és egy Instagram oldal is, ahol utazástervezési tanácsot lehet tőlem kérni, és konkrét utazási programot is adok.
Vannak kirándulás tippjeim: például egyeztettem egy narancsligettel, ahol megnézhető, hogyan történik a mandarin és narancs feldolgozása. Itt a legkülönfélébb citrusokat lehet megkóstolni a fáról.
Mit jelent egyéni vállalkozónak lenni Spanyolországban?
– Teljesen más dolog itt vállalkozni, mint Magyarországon. Egyrészt beadsz két papírt, és elkezded fizetni a járulékaidat, írod a számláidat. Nagyon vicces, hogy saját magad írod meg azokat. Nem számlatömb van, hanem felírod, hogy numero uno, aztán mellé írod az adatokat. Simán, egy papíron.
Nagyon sok mindent le lehet írni, ezzel támogatják a vállalkozásokat, és nagyon sok kedvezmény van gyermekes vállalkozóknak.
Itt nincs családi pótlék, nincs GYES. Négy hónapig vagy szülési szabadságon. Ezután viszik a gyerekeket családi napközibe, vagy a nagymamák nevelik, amíg iskolás nem lesz. Itt más az iskolarendszer, három évesen már iskolába járnak.
Akkor most főleg spanyolokkal dolgozol együtt.
– Életem legnagyobb küzdelmei kapcsolhatók ehhez. A spanyolokkal együtt dolgozni a világ egyik legnehezebb, ugyanakkor meg a világ legkönnyebb feladata is.
Azért könnyű, mert nagyon lazák és semmiből nem csinálnak problémát. Nincs stressz, nem helyeznek nyomás alá. Viszont pont ezért nehéz, mert mi nem ilyen kultúrából jövünk, és erre átállni nagy kihívás nekem is.
Az én feszesebb és pörgősebb munkatempómmal egyedül lennék itt, ami nagyon nehéz. De tudom, hogy nekem kell alkalmazkodnom azok értékeihez, akik befogadtak.
Fotók: Blaha Nóra
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
